Még nem járt Magyarországon
A kétszeres Mercury Prize-díjas és egyben a világ egyik legnagyszerűbb dalszerző-énekesnőjét – aki az utóbbi albumaival olyan művészeti teljesítményeket tett le az asztalra, melyek tényleg a legnagyobbak közé emelték – eddig még nem sikerült Magyarországra csábítani, szigetes koncertje lesz az első hazai fellépése.
Pedig Harvey mostanában viszonylag sokat járt a közelebbi és távolabbi szomszédainknál, Szerbiában és Koszovóban, ahol a The Wheel című klipjét is forgatta, mely a Magyarországot is érintő menekültkrízis eseményeit dolgozza fel.
"A The Wheel Koszovó közepébe visz minket" – mondta Harvey a Pitchforknak, és azt is elmesélte, hogy a klip forgatása előtt nemcsak Koszovóban, hanem Szerbiában és a görög-macedón határon is járt. A videót egy témaérzékeny háborús filmes-fotóssal Seamus Murphyvel készítette, akinek köszönhetően a klip szájbarágás nélkül mutat rá azokra a lehetséges okokra, amikért rövid időn beül több százezren hagyták el Koszovót. (Biztos emlékeztek a 2014 -ben kezdődő migrációs válságra, amikor nemcsak a Közel-Keletről kezdtek el Nyugat-Európa felé vándorolni a menekültek, hanem a szomszédos Koszovóból is. Csak 2014-ben 100-150 000 diák hagyta el az alig 1,7 milliós országot, a szerk.)
Valószínűleg ezt a számot is hallhatjuk majd tőle a Szigeten, ahol a legújabb albumáról is fog majd játszani, amely Harvey 2011-2014 közötti utazásainak megfigyeléséből építkezik, szövegeivel pedig olyan aktuális problémákra reflektál, mint a korrupció, a szegénység, vagy mint a menekültkrízis.
Egy zenész, aki birkát is tud herélni
Nem meglepő, hogy felnőttkorában a zene mellett kötött ki, jóformán zenébe született, szülei ugyanis szenvedélyes zenerajongók voltak és mindemellett művészek: édesapja kőfaragóként, míg édesanyja szobrászként tevékenykedett. Nekik köszönheti többek között, hogy gyerekkorában nem más, mint Steve Knightley énekes-dalszerzőtől vehetett gitár leckéket és olyan előadókon, zenei műfajokon nőtt fel, amelyek aztán később behatással voltak a saját munkásságára is, beleértve a bluest, a folkot, az art-rockot, Beefheart Captaint, vagy Bob Dylant.
A szüleivel egyébként egy apró faluban, Dorscombe-ban éltek egy tanyán, ahol nemcsak a művészet volt az alapérték, de a kétkezi munka is. Harvey úgy nőtt fel, hogy neki is dolgoznia kellett a tanyán, egészen kiskorától besegített az állatok gondozásába, később még birkát is herélt. Mindemellett igazi művészcsaládként éltek, nagy vendégségeket tartottak, és olyan látogatóik voltak, mint Ian Stewart, Charlie Watts vagy Dr. John.
Harvey gyerekként először szaxofonon tanult meg játszani, és tizenhét volt, amikor megkapta első gitárját. Kiskamaszként környékbeli zenekarokban zenélt, később pedig csatlakozott a bristoli Automatic Dlaminihez. Nagy hatással volt rá a zenekar vezetője John Parish, aki egyfajta zenei mentor szerepet töltött be a fiatal lány életébe, és azóta is gyakori közreműködő az énekesnő lemezein. Nem sokkal később az Automatic Dlamini dobosával Rob Ellisszel és a basszusgitáros Ian Olliverrel megalakította a PJ Harvey-nak elnevezett trióját.
Már első kislemezük a Dress-t is jól fogadta a szakma, de az igazán nagy durranást az 1992 nyarán bemutatott a Dry című album jelentette. A srácok elképesztő produktívak voltak, 1993-ban már egy újabb sikeralbummal, a Rid Of Me-vel jelentkeztek, ekkor viszont már erős belső széthúzások mentek a csapaton belül, így az új lemeze egyúttal a trió szétesését és Harvey tényleges szólókarrierjének kezdetét is jelentette.
Innentől nem volt megállás
Vagyis az igazi PJ Harvey jelenség a következő, Down By The Water című lemezzel született meg, ezt pedig két évtizednyi sikeres karrier, hét album, és számos szakmai díj követett. Meredeken ívelő karrierjéhez hozzátartozik, hogy nemcsak képes a megújulásra, hanem jól is csinálja, még úgy is, hogy minden egyes albumával keményen feszegeti a határait. Tényleg ritka, hogy kaméleonszerű változásai során egyszer sem tévesztett, végig meg tudta tartani az egyik legnagyobb vonzerejét: az ösztönösséget és az önazonosságát.
Mindig nyitott volt a kollaborációkra, más zenészek energiáira, behatásaira, így számos társelőadója is volt az elmúlt 25 évben. Emlékezzünk csak Nick Cave-re, akivel egy rövid, de annál intenzívebb románcba is bonyolódott. Ennek a bimbózó, és viharos kapcsolat megszületését láthatjuk a Hanry Lee, című videójukban, ami egyébként egy végzetes szerelmi viszonyról szól. A dal számukra sem hozott szerencsét, pedig az elején minden elég romantikusan kezdődött, hiszen a forgatáson szerettek egymásba, sőt, a videóban látható csók egyben az első közös szerelmi csókjuk volt. De a kapcsolat amilyen hirtelen jött, olyan hamar véget is ért, ráadásul a szakításuk annyira megviselte őket, hogy csak hosszú évekkel később tudtak egymással újra szóba állni.
De hát, nem hiába nagy művészek mindketten, még a szakításukból is sikerült külön-külön valami különlegeset létrehozniuk: Nick Cave a The Boatman's Call on albumába transzformálta fájdalmát, míg Harvey szakítós számai az Is this Desire? című lemezén fedezhetők fel.
2000-ben már újra egy erős, a gödör mélységét maga mögött hagyó nőt hallunk a merőben új hangzású és hangulatú Stories From The City, Stories From The Sea című albumán, ami egyben karrierjének egyik csúcspontját is jelenti, hiszen a lemez több mint egymillió példányban kelt el, sőt, elnyerte vele a legjobb brit albumnak járó Mercury Prize -díjat. Harvey az első női szóló művész, akit valaha kitüntettek ezzel a szakmai elismeréssel. Rá pontosan tíz évvel, 2011-ben újra övé lett a Mercury Prize-díj a "Let England Shake" című lemezéért, ezzel pedig újabb rekordot állított fel, hiszen ő az egyetlen művész, aki kétszeres Mercury-díj tulajdonos. Sőt, még ebben az évben NME Awards gálán életműdíjjal jutalmazták.
Bár Harvey egészen elképesztő sikereket könyvelhet el magának, soha nem kapta el a gépszíj, vagyis sok zenésszel ellentétben, akik hirtelen váltak sikeressé és híressé, sosem volt az éjszaka királynője, huszonévesen szinte nem is lehetett látni bulikban, és óriás balhékat sem kavart maga körül. Bulizós korszakának kimaradását egy New York-i költözéssel próbálta meg pótolni, amitől ugyan nem szerette meg az éjszakai életet, ellenben ezekből az időkből születtek a híres Stories From The City, Stories From The Sea album egyes számai.
Jelenleg a szüleitől nem túl messze vásárolt vidéki otthonában, elvonultan él, érthető, ha leginkább csak akkor hallunk róla, amikor épp valamelyik szakmai sikereitől hangos a sajtó. De bármennyire is visszafogott privát életében, történetek azért róla is keringenek. Ezekből, a Clashmusic.com cikke alapján, most ki is válogattunk pár érdekességet.
1. Bár ma ikonként emlegetik, a karrierje kezdetén nem volt ilyen népszerű, az első szólókoncertjén alig voltak, sőt a végén egy nő azt kiabálta fel neki a színpadra: "Nem veszed észre, hogy senkit nem érdekel a zenéd? Fizetünk érte, hogy abbahagyd".
2. Számos alkalommal hívta fel a média figyelmét a szőrtelenítésre, mint presszióra, mely főleg a nőket sújtja. Az 1993-ban kiadott 4 Track Demos’ című albumán nem véletlenül mutogatja büszkén a szőrös hónalját.
3. Curt Kobain, Harvey első önálló lemezét a húsz kedvenc albuma közé sorolta.
4. Bár főleg a zenészként bontakoztatta ki tehetségét, Harvey szobrászként is sikeres volt és szép számmal akadtak filmes munkái is. Szerepelt többek között a The Book of Life-ban, amelyben Mary Magdaléna karakterét alakította.
5. Lemezkészítési szokásai igen furcsák, második albuma, a Rid of Me készítése során például nem evett mást, csak burgonyát, a "Let England Shake" munkálatai pedig egy Dorsetben található templomban (is) folytak. Erről nyilatkozott az énekesnő: "A legtöbb dalt „élőben” játszottuk, egy dorseti templomban. Nem voltak szabályok. Mindannyian remek időszakunkat éljük most, tele vagyunk energiával, intenzitással és életkedvvel. Fantasztikus és felemelő élmény volt ennek az albumnak a felvétele. Szerintem a lemezen is érződik majd, hogy milyen örömmel készítettük”.
7. Elvis Costello, PJ Harvey egyik barátja a "Rid Of Me" kiadását követően megjegyezte, hogy a legtöbb művész dalai "vérről és kefélésről" szólnak. Annak ellenére, hogy az albumon olyan számcímek szerepelnek, mint a "Rub 'Til It Bleeds", a "Man Size" és a "Sneak", Harvey nem értett egyet a kijelentéssel.
8. Nem igazán szeretik, ha másokhoz hasonlítják, legalábbis korábban, amikor a sajtóban Patti Smith punk-rockerhez hasonlították, Harvey azt állította, hogy korábban nem is hallott Smithről, és elutasította az összehasonlító megjegyzéseket, melyek véleménye szerint kizárólag a lusta újságírók hülyeségei. Vele ellentétben egyébként Smith elismerte Harvey munkáját, sőt, a "The Words That Maketh Murder" című lemezével kapcsolatban úgy fogalmazott, örül, hogy ez a lemez létezik.
