Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A rádiós műsorvezető Kiss Tibivel a Quimbyből, Senával, Vitáris Ivánnal, az Ivan & the Parazol énekesével, és még egy sor ismert magyar zenésszel készített nem éppen sablonos interjúkat, amiket most egybekötve a Zenésznek születtek című kötetben lehet elolvasni. Ajánló.
Babucs Krisztina rádiós szerkesztő-műsorvezető könyvét nem lehet egy lélegzetvétellel elolvasni, olyan inkább, mint egy novelláskötet, melyben minden interjú egy-egy különálló történet. Babucs a hazai könnyűzenei szcéna ismertebb figuráival beszélgetett, például a Quimby énekesével, Kiss Tibivel, vagy az afrikai származású Senával, de megszólal benne Beck Zoli a 30Y-ból, Odett, Lovasi András és még sokan mások.
Babucstól nem áll messze a kérdezés, hiszen számos könnyűzenei műsorban dolgozott, ő vezette például a jobb napokat látott Petőfi Rádió egykori reggeli ébresztőműsorát, a Kívánságreggelt. A könyvben olvasható interjúkban a zenészek többek között arról mesélnek, hogy mi hajtotta őket a zenei pályára, milyen gyerekkori élmények befolyásolják őket még ma is, vagy hogy milyen szakmai dilemmákkal kellett megküzdeniük pályafutásuk alatt. Szerencsére nem igazán találkozunk a könyvben unalomig olvasott kérdés-válaszokkal, Babucs sokkal inkább személyes, de nem bulvárosan intim kérdéseket feszeget.
Kiss Tibitől (QUIMBY) például azt kérdezi, milyen színű volt a gyerekkora
Azt, hogy mit válaszol Kiss, most nem szpojlereznénk el, de azt elmondhatjuk, hogy a zenész még arról is mesél, hogy gyerekkorában miket szeretett rajzolni, és őszintén vall szüleiről is, akik elmondása szerint sosem tolakodtak be az életébe, még akkor sem, amikor az vakvágányra futott.
„A drogos időszakomban is hagyták, hogy magamtól jöjjek rá, nem ez a helyes út (..)” – mesélte. Az interjú végén azt is elárulta, hogy a gyerekkora színeihez képest most milyen árnyalatban látja a világot.
A könyv többnyire izgalmas karaktereket szerepeltet. Babucs nemcsak a műfajok, hanem a korosztályok között is ugrál, így egyaránt olvashatunk az ötvenhez közel járó Lovasiról és a bőven harminc alatti Vitáris Ivánról, aki az egyik legsikeresebb magyar zenekarnak, az Ivan & the Parazolnak a frontembere. Róla kiderül a könyvben például, hogy a zenekarban tanulta meg, milyen megosztani valamit másokkal, vagyis ott szembesült kicsit túlfejlődött önzőségével. Vitáris mesél a kezdetekről, Johnny Cash-ről, akinek A nyughatatlan című filmje nagy lökést adott zenei karrierje elindulásában, és azt is elárulja, hogy eléggé pánikba esett, amikor a jelenlegi billentyűsük, Brex megkereste az ötletével, hogy csináljanak egy közös zenekart. Az ismertebb sztorikon, válaszokon kívül új infókat is megtudhatunk róla, mint például azt, hogy szeret makettezni, és hogy kedvenc témája a második világháború.
Hasonló érdekességeket olvashatunk a ghánai származású Senáról, aki arról is mesél, hogy kislányuk – a hétéves Kekeli – miként viseli a zenészek nem éppen átlagos életformáját, de szülőhazájához való ragaszkodásáról is vall. Még az olyan, rengeteg újságírót, riportert látott zenészeknek is sikerül új kérdést feltenni, mint Lovasi András, akinek arra kell válaszolnia, hogy szeret-e ikon lenni.
Nincs interjú jó portré nélkül
A többnyire mélyre menő interjúkhoz főleg Nagy Márton képei tartoznak, aki olyan magyar ismert zenekarokkal dolgozik együtt, mint az Irie Maffia, a Punnany Massif, a Vad Fruttik, vagy a Szabó Balázs Bandája. Nagy a MÚOSZ fotóriporter szakán végzett, féléves szakmai gyakorlatát a HVG-nél töltötte, és néhány éve talált rá az igazi szenvedélyére, a koncertfotózásra.
