Jó dolog a hungarikum: kis sikerélményt ad mindenkinek, aki rá tudja ütni a plecsnit termékére és a legjobb, hogy szinte bármi lehet hungarikum Puskás Öcsi szellemi hagyatékától Torockón és a huszáron át a Kürt adatmentésig – kicsit sajnáljuk, hogy a lekapcsolt hűtő a közértben, Benke Laci bácsi és a zokni-szandálos busó, mint olyan még nincs a listán (a busójárás fent van). De ez van, az emberek vonzódnak a hasznavehetetlen és mérsékelten releváns elismerésekhez, hát miért ne pályázzanak és kapjanak valami kis biztatást?
Tehát 2012 óta adott egy egész eklektikus válogatás (a magyarság múltjának, jelenének és jövőjének dinamikusan fejlődő tárháza), és most jött el az idő, hogy a Vörösmarty téren a Gerbeaud cukrászda fölött megnyissa kapuit egy Hungarikum Ház, melyben a hungarikumok köré szerveztek egy múzeumot és egy színházi előadást is, hogy a betévedő külfödliek minél többet megtudhassanak rólunk.
Mivel V. Német Zsolt 2015-ben arról beszélt, hogy a kormány tervi között szerepel egy Hungarikumok Háza létrehozása Budapesten, felmerült bennünk, hogy talán ez már az, de tévedtünk. Megkerestük a Hungarikum Élményház igazgatóhelyettesét, Kalocsai Kristófot és ő azt a tájékoztatást adta, hogy a projekt megvalósításához nem kaptak állami támogatást. "A Spirit of Hungaricum programsorozat az elődje - úgymond tesztidőszaka volt ennek a mostani vállalkozásnak. Az ott szerzett tapasztalatok alapján döntöttek úgy a befektetők, hogy hosszabb távon is látnak fantáziát a helyben" – írja Kalocsai. Na de jöjjön a lényeg: mit tud a Hunagrikum Élményház és milyen a színielőadás, amivel a külföldieknek akarják megmutatni, milyenek vagyunk?
Végigültük a színdarabot és ezek után nem akarjuk elképzelni, mit fog gondolni az a turistacsoport a magyarokról, akit beterelnek (fejenként 7500 forintért) a The Great Hungarian Hungarikum Showra. Az előadás egy órás komédia hivatott lenni, de ahogy a hungarikum lista nem áll össze egy koherens egységgé, nyilván ez se. Egy amatőr színielőadásba oltott közhelyszótár lett az előadás, mellyel a művészeti igazgató, Kolti Helga szerint kifejezetten az igényes külföldieket kívánják megszólítani. Olyan előadást szerettek volna létrehozni, mely "komplex élményalapú termék", nem terheli a nézőt, de megmarad a fejében, önreflexív, vicces. Az egy órás színdarabot angolul adják elő.
A színpadon a Kovács családot láthatjuk, melynek feje elvileg kutató, a feleség töritanár, a lányuk meg egy CEU-s diákkal randizik. Kovács kapásból a magyar káromkodások gazdagságát mutatja be még a színdarab elején egy rosszul begombolt zakóban, majd egy ponton elvonulnak a kulisszák mögé dugni Kovácsnéval, szóval nem igazán úgy viselkednek, ahogy az értelmiséget elképzeli az ember. Az ilyen kellemetlen közjátékok közben olyanokról esik szó, mint hogy hány Oscarunk meg Nobel díjunk van, kiderül, hogy a nadrág, de még a gomb is magyar találmány, és részletes ismertetőt kapunk a fröccsökből (deputy janitor, ennyike).
A sztorik egy része olyan, amilyenekkel az erasmusos lányokat kábítják a srácok a Szimplában, a többi meg javarészt felesleges. Aki végigüli az uszkve egy órát, az láthat élő pulikutyát, képet kocsonyáról, pörköltről, winter salamiról, meghallgathat egy rakás nevet Bíró Lászlótól Jedlik Ányoson, Lugosi Bélán keresztül Irinyi Józsefig és Rubik Ernőig – bár a Rubik-kocka nem hungaikum (MÉG!), azért a kiállításon is helyet kapott. Merthogy az előadás egy dolog, ahogy elnéztem a programot, csak egyes esténken nyílik alkalom betekinteni a magyar szellem ripacskodással kibélelt bugyrába, néha meg az idétlen hungarikumshow helyett operettet, vagy jazz estet adnak, de van egy állandó kiállítás is a Hunagrikum Házban!
Ha jól hallottuk, augusztus elsején nyit és körülbelül 3000 forint lesz a beugró a pár termes kiállításra, amit az a Babos Bertalan Zsili rakott össze, aki egyébként a Csendes kávézót és pár romkocsmát is anno. A kiállításon abszolút visszajön Zsili stílusa, és egész izgalmasan vannak tálalva a hungarikumok, külön teremben a feltalálók, külön az ételek, etc. Mondjuk nem tudom, miért akarna egy külföldi műanyag tehenet, papírmasé szalámit, meg asztalra vetített gulyást nézegetni a Vörösmarty téren, de az AR technikával kiegészített állomásokon lehet olvasgatni a kiállításon megjelenített híres magyarokról, találmányokról – a kiállítás sok fokkal értékelhetőbb, mint az előadás, ha valakit érdekelnek a hungarikumok, itt kiművelheti magát belőlük.
A Hungarikum Ház összességében azonban sajnos ahhoz kevés, hogy a magyar kultúrából valóban megmutasson valami mélyebbet, a színdarab pedig inkább barbár ember képét festi rólunk, mint európia nemzetét, így aztán azok a turisták, akik innen akarják megtudni, milyenek a magyarok és milyen a kultúrájuk, elég felemás képet fognak hazavinni magukkal erről az országról – talán még alakul az előadás és a kiállítás is, de egyelőre ez így nem túl biztató.
