“Miért viselne bárki is kéket, mikor a rózsaszín egyértelműen jobb szín?” – okoskodott Kanye West 2012-ben a lányosnak mondott árnyalatról, aminek amellett, hogy szerethető, még komoly üzenete is lett az elmúlt évtizedekben. A hajtás után elolvashatjátok, hogy hogyan lett a lázadás és a sikeres nők szimbóluma a csajos szín, ami tavaly utat tört magának a férfidivatban is!
Hillary Clinton legelső, 1994-es sajtótájékoztatója a “Rózsaszín sajtótájékoztató” néven vonult be a történelembe, mivel first ladyként egy csinos rózsaszín kosztümben beszélt az adóbevallásokról. “Ez nem csak egy egyszerű rózsaszín kardigános szett, ez egy PR trükk volt” – nyilatkozta Clintonné húzásáról 1996-ban a Washington Post divatkritikusa, Robin Givhan, aki szerint az elnökfeleség a szigorú szabályok közé szorított üzleties megjelenést ötvözte a pop pszichológiájával. Hillary Clinton karrierje alatt többször is bevetette a rózsaszín kosztümöt, például egy évvel a debütálás után a “Women's Right are human rights” névre keresztelt női konferencián Pekingben.
2014-ben a bostoni Szépművészeti Múzeum “Think Pink” című kiállítása igyekezett bebizonyítani, hogy a rózsaszín nem feltétlenül csak a “csaj” és a “nőiesség” rövidítése, ennél sokkal ősibb és mélyebb jelentése van. A kiállított darabokból például kiderült, hogy az 1700-as években a nők és a férfiak is viseltek rózsaszínt. Egy 18. századi portré például két fiúgyermeket ábrázolt pirosas brokátruhában. A Wikipedia.org szerint a 40-es évekig a rózsaszín a fiúk színe volt, a kék pedig a lányoké, mivel előbbi a vörös rokonaként határozottabb, férfiasabb színnek tűnt, utóbbi visszafogottnak.
Jo Paoletti Pink and Blue: Telling the Boys from the Girls in America című tudományos könyvében fejtegeti, hogy a rózsaszínt évszázadokon át túlnyomórészt az egészséggel és a fiatalsággal kapcsolták össze. “Ez egy erős és szenvedélyes szín, mivel valójában a pirosból jön” – mondta az NPR-nek a kiállítás kurátora, Michelle Finamore.
Finamore szerint a pink a második világháborút követően lett a női divat alapszíne. A háború után a férfiak újra dolgozni kezdtek, a nők élete a ház köré szerveződött, a vállalatok pedig ontották magukból a pasztell árnyalatú háztartási gépeket, aminek köszönhetően azóta is a rózsaszín a női termékek egyik alapszíne.
Ebben az időben mutatták be Christian Dior romantikus, modern hatású New Look kollekcióját, ami azóta sem ment ki a divatból. “Szelíd ember vagyok, de van erőszakosabb énem is” – mondta forradalmi, javarészt rózsaszín és szürke színű kollekciójáról a tervező a Life riporterének 1948-ban. Dior mellett Elsa Schiaparelli is nagy rajongója volt a pirosból és a fehérből kikevert rózsaszínnek, szemtelennek és sokkolónak tartotta, még az egyik legismertebb parfümje, az 1937-ben piacra dobott Shocking! is vibráló rózsaszínben pompázott.
Az 1950-es években a rózsaszín annyira a vidámság és az életigenlés színe volt, hogy még az ikonikus Funny Face (Mókás arc) című filmben is helyet kapott egy “Think Pink” című sláger, de ilyen színeket kaptak a samponok, a fogkrémek és a mosogatószerek is akkoriban. A rózsaszín nemcsak modern volt, de ez volt a korszak kereskedelmi szimbóluma is.
A 90-es években Gianni Versace és Karl Lagerfeld érezte úgy, hogy a gazdasági fellendülést a rózsaszín visszatérésével ünneplik meg. Emlékeztek, ekkor jött divatba az extravagáns, Barbie-szerű megjelenés és a Paris Hilton jelenség. Majd a 2000-es években Miuccia Prada látta olyan banálisnak a világot, hogy úgy gondolta elfér benne egy kis rózsaszín. Bár a Prada vonalát erősen befolyásolta a tervező gyerekkora, mivel állítása szerint mindig is rózsaszín cipőre vágyott, de az anyja csak barna cipőket vett neki.
Az i-D magazin szerint “rózsaszín punkban” utazott az 1980-as években a Siouxsie Sioux, majd a 90-es években a babydollban fellépő Courtney Love. Napjainkban pedig többek között Rihanna és a Gucci új kreatívosa tehet róla, hogy a szín hirtelen hivatalosan is a lázadás, a nemi semlegesség illetve a feminizmus jelképe lett.
A színek vizsgálatával Alexander Schauss amerikai pszichológus foglalkozott a 60-as és a 70-es években. Schauss tanulmánya kimondja, hogy a rózsaszín ellazítja az izmokat és más színeknél jobban képes mérsékelni a szívritmust, a pulzust és a vérnyomást. A rózsaszínnek azt az árnyalatát, aminél a hatások a legerősebbnek bizonyultak, P-618-nak nevezték el, majd később átnevezték Baker-Miller pinknek. A New York-i tervező, Sandek Lak szerint politikailag olyan bizonytalan napokat élünk, hogy már a rózsaszín gyakoribb viselésétől is sokkal boldogabbnak érezhetjük magunkat.
