Farmert eredetileg bányászok hordtak. Ezeken a farmerek még valószínűleg nem voltak leggingsekhez hasonlóan szorosak, és kígyómintásak sem.
A farmer megszületéséhez a 19. század közepéig, a Kaliforniát felforgató aranylázig kellett várni. Mindezért Jacob Davist, a bányászokat nadrággal ellátó szabót illeti örök hála. Davisnek feltűnt, hogy az arany után kutató szerencsevadászok nadrágjai percek alatt leszakadnak róluk, ezért néhány sérülékeny ponton megerősítette a nadrágokat, erre pedig a ma is jólismert kis fém szegecseket használta fel. A TED-Ed videója most összegyűjtötte, mit érdemes tudni a nadrág születésének körülményeiről.
A szegecsekkel megerősített nadrágokra hatalmas volt az igény, Davisnek pedig szüksége lett egy üzlettársra, hogy le tudja védetni találmányát, és kielégíthesse a megnövekedett keresletet. Üzleti partnernek végül az őt alapanyagokkal ellátó kereskedőt, Levi Strausst választotta. A páros ezután is folyamatosan fejlesztette a nadrágot. Eredetileg a dizájn része volt egy ágyék tájon elhelyezett szegecs is, de ez a bányászok panaszai után végül lekerült a nadrágról – arról nem szól a fáma, hány tábortűz mellett guggoló, szó szerint aranylázban égő bányásznak kellett kényes sérüléseket elszenvednie a forró szegecstől, mire eltávolították azt.
Azóta persze elfajultak a dolgok, a farmer megszűnt munkaruhának lenni, mindenütt jelenlévőségéről sokat elmond, hogy Amerikában a népesség 96%-a rendelkezik legalább egy farmerrel.
