A táskával kommunikál például a komornyikkal vagy az udvarhölggyel, ha mehetnékje támad.
Míg Katalin hercegné trendi clutch táskákkal igyekszik kivédeni a kínos vagy nem kívánt kézfogásokat, addig II. Erzsébet királynő egy jól bejáratott jelrendszerrel kommunikál a hivatalos események alatt, de persze ezt is olyan elegáns angolsággal teszi, minden mást.
“Ha épp a királynővel beszélget és látja, hogy a táskáját átveszi a másik karjára, az bizony okot ad az aggodalomra. Ilyenkor általában a személyzet egy tagja odalép az illetőhöz és udvariasan közli vele, hogy a canterbury érsek szeretne váltani vele néhány szót és finoman elkíséri a királynő társaságából, megkímélve őt a megszégyenüléstől” – mesélt a műhelytitkokról Hugo Vickers, királyi történész.
Nagyon irigyeljük a királyi család életrajzíróját, Sally Bedell Smitht, aki volt olyan szerencsés, hogy bepillanthatott a királynő egyik Launer táskájába, amiben persze nem lakáskulcsot, BB krémet vagy okostelefont, hanem állítólag egy tükröt, egy rúzst, egy tollat, némi mentolos cukorkát, olvasószemüveget, illetve a templomi adományba bekészített, gondosan összehajtott papírpénzt talált – írja a nemzetközi Harper's Bazaar a táska tartalmáról, bár más források szerint egy keresztrejtvényt és egy táskatartó kampót is bekészít a királynő a biztonság kedvéért.
II.Erzsébet királynő kistáskái tehát máshogyan praktikusak és gyakran inkább titkos jeladásokra használják őket. A Telegraph szerint ha a királynő a vacsoránál az asztalra teszi a táskáját, akkor az azt jelenti, hogy szeretné, ha a rendezvény a következő öt percen belül véget érne, vagy szeretné elhagyni a helyszínt. Ha a földre teszi le a táskát, akkor azzal azt jelzi, hogy annyira nem élvezi a bájcsevejt és szeretné, ha kimentené őt az udvarhölgye. A királyi történész szerint azonban a legdrámaibb, mikor elkezdi csavargatni a gyűrűjét, mert abból az őt figyelők már tudják, hogy valami baj van és azonnal ki kell menteni a királynőt.
Hogy ki készíti ezeket a híressé vált táskákat? Az 1968-ban “Royal Warrant” (hivatalos királyi beszállító) minősítést kapott Launer, melynek tulajdonosa, Sam Launer több mint 60 évvel ezelőtt költözött Csehszlovákiából Angliába. Bár a Launer féle táskáknak Diana hercegnő is nagy rajongója volt, népszerűségük mégis Vilmos herceg és Katalin hercegné esküvője napján ugrott meg 60 százalékkal, sőt a királynőnek akkora hatása volt a fiatalabb generációra, hogy a márkánál 20 százalékkal megnőtt a 35-50 év közötti vásárlók aránya abban az évben.
Bár a királynő személyreszabott táskáiból néha eladásra is készül pár darab, de a legtöbbet csak neki készítik a márka Birmingham közelében található műhelyében. A szabványmérettől kicsit eltérő, hosszabb fülű, könnyebb kiegészítőkből körülbelül 200 található a királynő gardróbjában, ebből az egyik kedvence a Traviata, amiért 2195 fontot, kb. 785 ezer forintot kérnek a Selfridgesben, de ez semmi ahhoz képest, hogy a Launer oldalán 5- 6 millió forintért is vehetünk táskát, ha akarunk.
