Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kis csokitörténet, avagy mi volt, mielőtt a csokoládé enyhítette volna édesség iránti vágyunkat?
Bár sokak számára a mindennapos rutin szerves része, csokit enni sokáig luxusnak számított, és ma is igazi rituálé. A több ezer éves sikersztori ugyanakkor nem csak játék és mese, a csokoládé története a többség által talán túl jól ismert dekadens élvezetek, és rengeteg szenvedés elegye. Ezt az ellentmondásoktól nem mentes történetet foglalja össze a Ted-Ed videója.
Csoki, mint valuta
Csokirajongó időutazók számára különösen releváns információmorzsa lehet, hogy az, amit ma csokiként ismernek, csak a 16. század óta létezik. Kr.e. 1900 környékén például még csak egy kukoricaliszttel és csilivel készített habzó főzetet fogyaszthattunk volna kakaó gyanánt. Ezt a keserű löttyöt is csak Mezoamerika népei élvezhették, igaz ők egy helyre kis mítoszt is felhúztak kedvenc italuk köré. Ők egy tollakkal is ellátott kígyószerű isten ajándékát látták a kakaóbabban. Ennek megfelelően nem csak itták, de valutaként is használták a kakaót, és királyi lakomákon fogyasztották.
A csoki meghódítja Európát
Hernán Cortés és a spanyol konkvisztádorok kellettek hozzá, hogy 1519-ben végre megérkezzen Európába. Kezdetben afrodiziákumként, és keserűsége miatt gyógyszerként használták, de egykettőre rátaláltak a mindent elhomályosító, és méltán legendás cukor+kakaó kombinációra. A csoki hamarosan nélkülözhetetlen lett az egészséges arisztokrata reggelihez.
Ehhez azonban az egyenlítő környékén egyre inkább elszaporodó rabszolga ültetvényekre volt szükség. A 1828-ban új fejezet kezdődött, amikor a holland Van Houten csokoládé-présével szét tudta választani a kakaó zsírtartalmát (vagyis a kakaóvajat) és a szárazanyagtartalmat, amiből italt lehetett készíteni, majd a kettő ismételt kombinálásával a ma ismert állagú csokoládét.
A következő nagy durranás egy svájci úriembernek, Daniel Peternek köszönhető, aki tejport tett a csokiba, és ezzel feltalálta a tejcsokoládét. Ezzel sokkal elérhetőbbé tette a csokoládét, ami luxuscikkből a tömegek kedvencévé vált. Ez viszont a kereslet nagyarányú megnövekedését, és még több rabszolgasághoz és gyermekmunkához köthető borzalmat eredményezett.
A főleg Nyugat-Afrikában zajló termelést máig botrányok övezik, becslések szerint ma is körülbelül 2 millió gyerekmunkás vesz részt a világ kakaótermésének előállításában, de az ültetvényeken dolgozó felnőttek jogait sem feltétlenül tartják tiszteletben. Jó hír, hogy egyre több gyártó figyel oda, hogy csak etikusan előállított alapanyagot vásároljon. Természetesen senki nem kéri, hogy minden egyes kocka után erre gondoljunk, de azért nem árt, ha megismerjük a csoki történetének sötét oldalát is.
