Közeledik a karácsony, ami némi ráfutást igényel a konyhában is. Például ilyenkor már semmiképpen sem dobom ki a citrom és a narancs héját. Ha csak egy gyümölcsöt vágok föl, előbb lereszelem a héjat (természetesen nagyon alapos mosás után), és beteszem a mélyhűtőbe, jó lesz majd valamelyik sütibe, esetleg bonbon tetejére díszítésnek.
Ha azonban nagyobb adag narancsot vagy citromot használok valamihez, akkor kezdődhet a kandírozás, ami nem egy nagy kunszt, viszont annál finomabb és hasznosabb a végeredmény.
A rossz hír az, hogy kandírozni tényleg csak kezeletlen héjú, vagy bio, viasszal kezelt héjú citrusféléket javasolt, ez az előírás a kereskedelmi forgalomba hozható termékekkel, és otthon is érdemes ehhez tartani magunkat. A viaszolt citrusokat érdemes jó sok lobogó forró vízben megfürdetni-átforgatni egy percre, majd még melegen alaposan letörölgetni a héjakat felhasználás előtt.
A kandírozott narancs- és citromhéj, valamint gyömbér a karácsonyi sütés-főzés-vendégvárás majdhogynem nélkülözhetetlen, de mindenképpen nagyon sokrétűen felhasználható hozzávalója. Nem mellesleg az illata készítés közben betölti a lakást, amitől rögtön ünnepi hangulatunk támad.
Többek között a váratlanul beeső vendégeket is elkápráztathatjuk kandírozott narancshéjjal, mert csak egyszer kell megcsinálni, és utána jó sokáig eláll. Emellett belesüthetjük mindenféle süteménybe, itt van mindjárt ez a szuper stollen recept, amit éppen mostanában kell elkészíteni, hogy jól összeérjenek az ízek karácsonyig, de más gyümölcskenyerekben, sőt aprósütemények tetején is jól mutat picire vágva. A legfontosabb felhasználási terület természetesen az üvegből elcsipegetés, ezt követi a félig csokoládéba mártás, ami finom és látványos is egyben. És persze gasztroajándéknak is megállja a helyét.
A kandírozás egy egyszerű tartósítási eljárás, a lényege, hogy a gyümölcsben lévő vizet cukorra cseréljük. Van egy hosszabb, időigényesebb módja, ettől most mindenkit megkímélünk, és van egy egyszerűbb, ezt mutatjuk most be.
A gyümölcs(héjat) lemérjük, és elkészítjük az ennek megfelelő mennyiségű szirupot, ami úgy néz ki, hogy ha van 1 kiló gyümölcsünk, akkor 6 dl (60 dkg) vizet és 50 dkg cukrot használunk. Ezt addig forraljuk, míg szálat húz az ujjunk között. Mondjuk, ezt a népszerű szófordulatot nem kell olyan komolyan venni, sőt érdemes vele vigyázni, meg ne égessük magunkat. Inkább a fakanál és az edény fala között húzzuk a szálat. A szirupban a további felhasználástól függően csíkokra, vagy kis darabokra vágott gyümölcsöt addig kell főzni, amíg áttetszővé nem válik, majd leszűrjük, szilikonos sütőpapírra tesszük, és kicsit hagyjuk megszikkadni. Ha csíkokat készítünk, ki kell egyengetni a szálakat, mert ha görbére szárad, úgy is marad.
Mikor már nem túl nedves, további kristálycukorba forgatom a darabokat, és radiátor tetején vagy sütőben teljesen kiszárítom. Ha többféle gyümölcsöt (héjat) is szeretnénk kandírozni, akkor külön-külön szirupban főzzük, egyébként összefolynak az ízek, bár az első próbálkozásom után volt, akinek ízlett a kissé csípős, gyömbér ízű narancshéj.
