Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy holland fotóspáros már húsz éve tanulmányozza az egyes társadalmi csoportok öltözködési szokásait.
Szokatlan projekten dolgozik egy holland fotóspáros, Ari Versluis és Ellie Uyttenbroek, akiket elsősorban az érdekelt az elmúlt húsz évben, hogy vajon tényleg létezik-e egyéni stílus és hogy milyen öltözködési szabályok szerint működnek egyes társadalmi csoportok. Az Exastitudes néven futó duó szisztematikusan dokumentálta egyes társadalmi rétegek öltözködési szokásait, melyeken jól megfigyelhetőek az egyes szubkultúrák közötti különbségek és hasonlóságok.
A bizarr ötleten alapuló projekt képeit nem kell sokáig nézni ahhoz, hogy világossá váljon, hogy mennyire egyformán néznek ki például a pin-up stílust követő lányok, az olasz üzletemberek, a gót csajok vagy a bajuszos motoros pasik öltözködési szabályai illetve testtartásai: a végeredmény minket egyébként eléggé emlékeztet Hans Eijkelboom "People of the Twenty-First Century" című projektjére. Az antropológiai beszámolónak is beillő anyagról a vice.com riportere tett fel pár kérdést Ari Versluisnak.
Sejtetted, hogy ilyen mamut project lesz ebből, amikor belevágtál?
Nem, valójában az egész véletlenül kezdődött. Egy holland távközlési cég bízott meg azzal, hogy készítsek egy portré sorozatot az ifjúsági kultúráról és a gabber kultúra éppen akkor kezdett kialakulni Rotterdamban, ezért lőttem pár képet három gabber srácról és ennyi volt.
És aztán mi történt?
Egy kis idő elteltével éppen a stúdióban boroztunk, amikor eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha készíthetnék még több száz ilyen portrét. Ezért elmentünk a Nightmaresbe, ahol az egyik legnagyobb gabbereknek szervezett buli volt Rotterdamban és rengeteg embernek szóltunk, hogy jöjjenek majd be a stúdióba. A legtöbbjük már igencsak kába állapotban volt, de a holland sajtó imádta a sztorit, mert bár adtak hírt a gabberekről, igazából még senkinek nem sikerült rendesen bemutatni őket. Attól a pillanattól kezdve dolgozunk ezen a projekten.
A kezdetekkor mekkora szerepet játszott a divat a munka során? Vagy inkább csak a társadalmi csoportok voltak rátok hatással?
A divat egyfajta nyelv, kommunikációs eszköz. Ez lehet egy nagyon érzékeny, nőies vagy éppen egy erőltetettebb, feltűnőbb nyelv is, de mindegyik esetben kapcsolódik hozzá egy olyan tulajdonság, ami által könnyen beazonosíthatóvá válik. Az identitás helyett inkább a trendre szeretnénk rámutatni, mivel az első dolog, amit meglátsz az emberen, az a ruhája, ezért igyekszünk nagyon pontos képet festeni arról, hogy milyen fő stílusjegyek jellemzik az egyes csoportokat.
Hogyan döntitek el, hogy melyek azok a csoportok, akiket leszeretnének fotózni?
Igyekszünk nagyon nyitottak lenni, de a témákra való rákészülés valóban nagyon nehéz, mert nem mindig egyértelmű, hogy milyen társadalmi csoportok jelennek meg legközelebb, ezért nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy elkerüljük a kliséket, amik általában nem izgalmasak. Az utolsó sorozatunknál például milánói bevásárlóközpontokat, klubokat, színházakat és szupermarketeket néztünk és elemeztünk, amíg rá nem találtunk valami relevánsra.
Vannak olyan csoportok, amelyek szembe jöttek és már megbántátok, hogy nem fényképeztétek le őket?
Valójában sok ilyen van, de ez is része annak, hogy még mindig mozgásban vagyunk. Számos olyan ok felmerülhet, ami miatt mégsem fényképezünk le csoportokat. Például lehet, hogy túl gonosz, túlságosan politikai vagy túl vallásos beállítottságúak. Hollandiában például ilyenek a fiatal marokkói fiúk vagy a divatrajongó iszlám nők, őket nagyon nehéz lencsevégre kapni. Van, hogy egy csoport jól mutat az utcán, de ez még nem azt jelenti, hogy azt képen is könnyű ábrázolni.
