Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem tesznek jól a luxusnak a gazdasági és geopolitikai problémák, valamint az állandó árfolyam-ingadozásosok sem.
Az átlagember számára minden bizonnyal felfoghatatlan, hogy a több milliárd dollár bevétellel bíró luxusipar számára is vannak buktatók a piacon. A gazdasági válság és az azt követő recesszió ellenére a luxusmárkák továbbra is jól teljesítenek, sőt egyes márkák még többet is elkérhetnek termékeikért, mint pár évvel ezelőtt.
A businessoffashion.com szerkesztői nemrég arról kérdezték a luxusbefektetésekre szakosodott Exane BNP Paribas fejét, Luca Solcát, hogy szerinte milyen veszélyek leselkedhetnek a luxusiparra napjainkban. Az 1990-ben alapított cég vezetője szerint a gazdasági és a geopolitikai bizonytalanság, valamint az állandó árfolyam-ingadozásosok, a szociális konfliktusok és a lassuló kínai jelenlét komoly kihívások elé állíthatják a luxusvállalatokat.
1. A gazdasági recesszió
A luxusiparnak állandó költségekkel kell számolni, ott van például a brand-kommunikáció, a márkaboltok fenntartása, a mintakollekciók előállítása és más olyan alapvető tételek, amelyek a magas bruttó árrésnek köszönhetően mind nagy költséggel járnak. Kína GDP növekedése például tíz év felfutás után a tavalyi évben megtorpant, ami nem jó előjel a jövőre nézve. A kínai gazdaságot és a beruházásokat hátráltatja többek között a gyengélkedő feldolgozóipar és a stagnáló ingatlanpiac is. Az eladások visszaesése azonban még csak jelzésértékű, mivel a Bain & Company elemzése szerint a fogyasztás értéke meghaladta a 18.8 milliárd dollárt a tavalyi évben.
2. A növekvő vagyoni egyenlőtlenség
A luxustermékek birtoklása jellemzően a gyarapodó magánvagyon egyik szimbóluma. Ahogy a jövedelmi egyenlőtlenség növekszik, azzal párhuzamosan gyorsul fel a luxuspiac. Legalábbis a hetvenes évek óta globálisan ez a tapasztalható. Ezzel szemben a gazdasági lassulás vagy leállás kiszélesítette a vagyoni különbségeket, a magasabb marginális adókulcsok miatt például csökkentek a luxustermékekre szánt kiadások is. (Marginális adókulcs alatt az utolsó megszerzett forintunk után fizetendő adót értjük)
3. Csökkenő fogyasztások
Gazdagnak lenni egy dolog. Érezheti magát az ember akár az emelkedő bérek, bizonyos termékek felértékelődése és a könnyebb hitelhez jutás miatt is gazdagnak, ami általában az újabb vágyak és lehetőségek mellett diszkrecionális kiadásokat eredményez. Ezzel szemben a megszorításoknak korántsincs vége az euróövezetben, ahogy a Kínában tapasztalható csökkenő ingatlanárak sem kedveznek a megnövekedett kiadásoknak.
4. Belassult Kína
Az ország a nyugati luxuspiac egyik legfontosabb terepe, mivel Kína a világ luxustermékeinek körülbelül harminc százalékát vásárolja fel évente. Ez igencsak jelentős a tíz évvel ezelőtti három százalékhoz képest. Ugyanakkor a kínai piacról festett kép továbbra is nagyon vegyes. Kétségtelen, hogy a kormány tesz erőfeszítéseket annak érdekében, hogy csökkentse a jövedelmi egyenlőtlenségeket és a virágzó középosztályba emelje fel a mélyszegénységben élő polgárok millióit. De ez egyben azt is jelenti, hogy magasabb adókat kell fizetniük a gazdagoknak (például tulajdon és öröklés után). Ugyanakkor a korrupcióellenes kampányok előidézhetnek egyfajta előtakarékosságot és vagyonellenes hangulatot az országban.
5. Változó adókulcsok
Feje tetejére állt a világ. Az úgynevezett „kapitalista” országok „szocialista” politikát folytatnak, míg a magukat kommunistának nevező országok gyakorlatilag a kapitalizmus egy vadabb formáját karolták fel. A parafrázis jól megfigyelhető a luxuspiacon is, mivel az Európában és az Egyesült Államokban bevezetett emelkedő marginális adókulcsok következményeképpen jobban lehet ellensúlyozni az értékesítést olyan országokban, mint például Oroszország vagy Kína. De ez a felállás változhat, mivel Kínában az egyre növekvő társadalmi feszültség populista fordulatra kényszerítette a kormányt, aminek hatására megnövelték a luxusadókat illetve a külföldi vásárlásokra kiszabott vámokat.
6. Árfolyamingadozások
Az európai luxuscégek nagyrészt euróban, svájci frankban vagy fontban költenek a gyártás során, míg bevételeik nagy része dollárban vagy dollára vonatkozó devizában érkezik. Az euró az erős szembeszél ellenére erősnek volt mondható a 2014-es év első kilenc hónapjában, míg az egyre erősödő dollár az év utolsó hónapjaiban volt fellendülőben. Hasonlóképpen működik a japán piac is, ahol az európai luxusmárkák eladásainak a 10-15 százaléka történik, itt a japán jen összeomlása mért nagy csapást az iparágra.
7. Világszintű az utazási para
A gyakori terrortámadások és egészségügyi ijesztgetések miatt sokan mondanak le az utazás élményéről. Meglepő módon a fix költségek, a működési tőkeáttétel áttétes hatása miatt a jelenség érzékenyen érinti a luxuscikkek piacát is. A pénzügyi befektetők szerint négy olyan eset is volt az elmúlt húsz évben, mikor alacsonyabb áron lehetett luxus termékeket vásárolni a piacon: a 9/11, az ázsiai válság a kilencvenes években, a SARS járvány 2003-ban, illetve a Lehman Brothers összeomlása 2008-ban.
8. Veszélybe kerülhet a luxuspiac
Hongkong figyel talán a legkoncentráltabban a luxuspiacra a világon, globálisan ide adják el az úgynevezett „szoft” luxustermékek 10 százalékát és mintegy 20 százalékát a komoly luxuscuccoknak. A tavalyi zavargások újjáéledése azonban katasztrófális helyzetbe sodorhatná az ipart, a városba komoly vásárlási szándékkal érkező kínai turistákról nem is beszélve. A bevásárlóturizmusnak köszönhetően ugyanis évente átlagosan 28-30 millió turista érkezik a „népi Kínából” Hongkongba és ezek a számok várhatóan még növekedni fog a közeljövőben. Ezeknek a turistáknak körülbelül a fele csak egy napig marad, bevásárol a nyugatról jött luxustermékekből és már repül is haza. Tehát egy Hongkongra mért terrortámadás igencsak fájdalmasan érintené a luxusipart.
9. Túlexponálás
A túl gyorsan növekvő és bővülő márkáknál széles körben fennáll a trivializálódás veszélye, aminek köszönhetően a cégek elveszíthetik akár az ügyfélkörüket is. Ilyen sorsra jutott például nemrég a New York-i márka, a Coach is. Pedig a fennmaradásért való harc különösen fontos egy olyan időszakban, amikor alacsonyabb a növekedési ráta és amikor a fogyasztók egyre szélesebb választékból válogathatnak az egyre zsúfoltabb luxuspiacon.
10. A márkák bekebelezése
A vállalati összeolvadások és felvásárlások nem újkeletűek ebben a szférában és gyakran üzletileg is stabilabbá válik egy márka, ha egy másik vezetés alá kerül. De gyakran előfordul, hogy a befektetett tőke nem hozza vissza az árát. Ilyen luxusóriás például az LVMH, illetve a nemrég nevet váltó Kering is, melyek vezetése alá olyan divatházak tartoznak, mint a Gucci, a Christopher Kane, a Sergio Rossi, vagy a Saint Laurent. Ez a két vállalat meglehetősen elszántan szeretné szilárdabb pozícióban tudni az iparágat, de többek között éppen emiatt is vannak a divatházak kitéve annyi kockázatnak.
