Tel-Avivnak egészen elképesztően fejlett kávézókultúrája van. A karakteres, izgalmas terekben, amelyek a legváltozatosabb dizájnt, vagy épp dizájntalanságot követik, csodás étkeket szolgálnak fel – itt ugyanis aki nem szolgál fel finom (és nagy adag) kaját, az tönkremegy.
Érdekes, hogy pont ennek következtében a nemzetközi kávézóláncok fel sem tudták venni a versenyt a helyi bisztrókkal, és sorra tönkrementek – ennek oka pedig egyszerűen az, hogy a kávézók a világ rengeteg nagyvárosában kezdik átvenni az éttermek szerepét. Tel Avivban ráadásul – például Londonnal ellentétben – a kávézók nem zárnak be késő délután, hanem vacsoráztatnak, és persze alkoholt is kínálnak – ha mást nem, bort és sört biztosan. Ja, és persze kávé is finom – a rossz kávét itt nem toleráljuk, ebben nem ismerünk tréfát.
Döbbenetes látni, hogy milyen hatalmas adag, friss, színes, illatos fogásokat cipelnek a pincérek, egy-egy sarokban laptopon dolgoznak a délutánról ottragadt munkamániások, egy másik társaság cigit teker a teraszon, jobbra egy kétgyerekes leszbikus pár, balra két haver sörözget, akik mellett egy vérfarkasnyi németjuhász fekszik.
A hangulatot szemlélteti az is, hogy sok kávézóban nincsenek összeillő poharak, és péntek késő délutánra sok helyen még egy DJ-t is hoznak, hogy mulattassa a népet. Ugyanez a szépséges „balagan” (a helyi szlengben „rumli”) jellemzi a kávézók ételkínálatát: szinte mindenhol van egy curry-s fogás, rengeteg közel-keleti klasszikus, mint a humusz, vagy a tűzön sült padlizsán, jelen van az olasz konyha fantasztikus gnocchik és pennék formájában, és gyakran kerül elő magyar fogás is: a bolhapiac egyik menő kávézójában például „bundash”-t kínálnak reggelire – héber betűkkel, fonetikusan leírva a magyar bundáskenyeret.
Számomra, mint gasztromán őrültre, nagyon inspirálóan hatott, hogy ezekben a minikonyhákban legfeljebb tíz perc alatt csodákat főznek ki. Arra gondoltam, ha ilyen tempóban tudnék főzni, röpke két óra alatt sokfogásos terülj-terülj asztalkámat rittyenthetnék akár tíz embernek is. És mivel a férjem, Matan az orvosi egyetem előtt sokat dolgozott tel-avivi kávézók konyhájában, megkérdeztem, mégis mi a titok.
Mint kiderült, a titok egy kis csalás: bár folyamatosan és frissen készítik az ételeket, az előkészítéssel nem várnak a rendelésre – a salátába való sütőben sült cékla, a pesztó vagy épp a humusz már készen van, ezek után már csak friss zöldségekkel és valami jó szósszal kell felpimpelni – ami szintén gyakran készen van, hiszen egy teriyaki szószt, barbeque szószt, vagy mango chutney-t jó előre el lehet készíteni, sőt, egy-egy delikát üzletben érdemes előrelátóan feltankolni velük.
Az ötlet kapóra jött, amikor Szűcs Peti barátom bejelentkezett Budapestről: Tel-Avivba érkezik három barátnőjével. Petivel sokszor dolgozunk is együtt, ám az igazi kapocs az, hogy tulajdonképpen ő mutatta be nekem a férjemet, Matant, idestova hét és fél évvel ezelőtt egy budapesti mulatóhelyen.
Így hát csak természetes, hogy meghívtam őket egy vacsorára minálunk, és áthívtam néhány helyi jóbarátot is. Itt volt az alkalom, hogy letesztelteljem, hogyan tud az ember röpke két óra alatt (na jó, bevásárlással három) „tel-avivi kávézós” lakomát rittyenteni. Beizzítottam a sütőt, kipakoltam az asztalra, amit otthon találtam, és elszaladtam a szomszédos kisboltba, ahol mindenféle csodákat árulnak. A friss zöldségeken kívül szinte semmit sem kell vennie annak, aki bekészül ezzel a néhány hozzávalóval. Most néhány egyszerű ötlettel megmutatom, hogyan csaltam lakomát az asztalra kilenc embernek, mosogatással együtt két óra alatt. Íme az utolsó pillanatos vendégvárás legfontosabb kellékei.
1. Gnocchi ...mert kevésbé megszokott, mint a tészta bármely formája, és mert még a diétázók sem tudják visszautasítani. No meg persze azért, mert öt perc alatt fő meg – ennyi idő alatt pedig pont lehet pirítani hozzá olívaolajon pár gerezd zúzott fokhagymát, egy fej hagymát, és mondjuk gombát, vagy cukkinit. Még könnyebb a dolgunk a szósszal, ha van otthon készen, akár jó minőségű, üveges fajta.
2. Mindenféle izgalmas krémek – mint mondjuk az articsóka, a szárított paradicsom, a pesztó vagy az olívabogyó krém. Ezeket a delikát üzletekben – mint mondjuk a Culinaris – általában meglehetősen drágán, kis dunsztosüvegben árulják, de ha valakinek van egy botmixere, és szabad egy órája, bármikor előre feltankolhat belőle a saját konyhájából. A spenóttól a céklán és a spárgán át a (mag nélküli) olívabogyóig mindenre igaz, hogy egy kis sóval, citromlével, fokhagymával és olívaolajjal összeturmixolva máris csodás mártás lesz belőle. Sőt, a humusz is így készül – ami konzerv csicseriborsóból szintén villámgyorsan megvan.
3. Valami szokatlan tunkolnivaló – mint mondjuk az édesburgonya chips, a cékla szirom vagy valamilyen fűszeres nacho. Chipset az asztalra rakni olyan sulibulis, de izgalmas chipset feltálalni egy-két tunkolós fogással abszolút fenomenális.
4. Néhány finom kenyér – mert sokszor elfelejtjük, hogy az étteremben milyen izgalmas, amikor igazán jó kenyeret szolgálnak fel, mondjuk egy saját sütésű focacciát, valamilyen sűrű, magos kenyeret, esetleg egy rusztikus bagettet. Útbaejtve egy jó pékséget a vendégvárás előtt ez sem gond.
5. Barna, vörös, jázmin, basmati vagy akármilyen rizs – mert bár a magyar konyhaművészetben meglehetősen pórias szerepet kap ízetlen köretként, fergeteges dolgokat lehet művelni vele: olajos magvakkal, sült zöldségekkel, zöldfűszerekkel keverni, pirítani, wokban sütni, párolni, vagy akár paprikát, vagy tavaszi tekercset tölteni vele. A fehér rizs másfélszeres vízben főve tizenöt perc alatt kész van, ez épp elég idő, hogy kitaláljuk: indiai, kínai, vagy épp spanyol irányba akarjuk elvinni a rizses kosztot. A hezitálást megkönnyítheti, ha van otthon.
6. Sok egzotikus olaj, szósz és ecet – mert egy thai curry paszta, egy csilis-bazsalikomos olaj, vagy egy igazán jó magos mustár már önmagában garantálja a sikert. Csak hogy néhány példát említsek: egy jó curry keverék sóval, csilivel és kókusztejjel keverve tökéletes arra, hogy tofuval és mondjuk édesburgonyával negyed óra alatt indiai vacsorát készítsünk. A szója szósz-mogyoróvaj is fergeteges kombináció – mondjuk egy wok fogáshoz, a barbeque szósz, mustár és gyömbér pedig mennyben köttetett egységet alkotnak.
7. Olajos magvak – mert bármilyen ételt feldob, ha tört mogyoróval, pirított kesudióval, sós mandulával vagy akár szezámmaggal és lenmaggal szórjuk meg. Minden ételbe kell valami, ami ropog az ember foga alatt – ráadásul ezek mind fergeteges fehérjeforrások.
8. Fagy, fagyi, fagyi! – a kedvenc fagyizóból mindig érdemes elvitelre is kérni néhány (tucat) gombócot, vagy feltankolni valamilyen izgalmas szorbéból, vagy jégkrémből. A fagyit mindenki szereti, lehet pohárba rétegelni gyümölcsökkel, magvakkal és keksszel, vagy megfejelni vele egy muffint, a csoki–vanília kultúrkör pedig jegeskávéban is isteni.
+1. Fűszerek – ha épp nincs otthon friss gyömbér, de van szárított gyömbérpor, az életmentő lehet, mert a legfinomabb curry-be sem kell több, mint római kömény, kurkuma, és koriandermag, mert a fehérbors másként zenél, mint a fekete, mert pár babérlevél bármilyen ételt újraértelmez, mert a fahéj, szegfűszeg és szerecsendió otthonos hangulatot varázsol. És mert a fűszerespolc csak színesen szép.
