Az ugye mindenkinek megvan, hogy a Himalájából származó só sokkal egészségesebb mint az összes többi? Esetleg még az ibizai tengeri só jön szóba, kerámiaedényben, aranyáron, nem is beszélve a perzsiai kék sejtsóról. Kérdés, hogy tényleg érdemes-e 3990 Ft-ot fizetni 15 deka sóért, még akkor is ha kerámiaedényben van.
Sóra persze szüksége van az emberi szervezetnek, ez kb. 3 grammot jelent napi szinten. Sokan ennek négyszeresét is beviszik, ami az orvosok szerint hosszú távon különböző krónikus betegségeket okozhat, ezért is lobbiznak a sóbevitel csökkentéséért. A legtöbb só a felvágottakban, füstölt árukban található, akik magas vérnyomással küzdenek, ezeket kerüljék, vagy nézzék meg az összetételt.
A német Test magazin vizsgálata alapján, akármennyit fizetünk is a sóért, a pénzért legnagyobbrészben ugyanazt kaptuk: nátrium-kloridot. Bár a különböző sók állaga és íze egymástól eltér, ezek elemzése nem igazolta az olyan legendákat, hogy ez vagy az a só lényegesen egészségesebb lenne, mint a másik.
A német Test magazin 36 étkezési sót vizsgált meg, hogy pontosan mi az összetételük, milyen ízűek, milyen a csomagolásuk. A perzsa kék só például berlini kékkel volt színezve, amelynek az élelmiszerekben semmi keresnivalója sincs, de volt itt csak 10 százalék tengeri sót tartalmazó só is, és egyéb nyalánkságok. A tengeri, jódozott, ős és extra sókat is vizsgálták, és bár számos nem kapható Magyarországon, érdemes végiggondolni, hogy megéri-e a néhol irreális árat a só.
Az Erntesegen ős-sóját azzal próbálja eladni, hogy 220 millió éves sót árul, de valójában ebben semmi különleges sincs, ugyanis a Földön található sók nagy része hasonló korú.
Hasonlókat pedzeget a Ködpiszkáló blog, melynek írói számos áltudományos hülyeséget cáfoltak már írásaikban.
Csomósodásgátlók
E535: nátrium-ferrocianid
E551: kova
E170: kálcium-karbonát
E504: magnézium-karbonát
A sókat igény szerint más adalékokkal keverik, hogy eladhatóbb legyen. A vas-oxid rózsaszínné teszi a sót, a sókristályok szerkezetének megváltoztatása révén pedig kéknek látjuk a sót. Teljesen mindegy, hogy pakisztáni, iráni, vagy holland sót vizsgáltak meg a laborban, a 36 fajta között kémiailag szinte nem volt eltérés. 93-99,9 százalékban nátrium-kloridot tartalmaztak, amit más néven konyhasóként ismerünk. A maradék, nehezen oldódó szulfát és karbonát, kálcium, magnézium, jód és fluor.
A természetes kősó és a Fleur de Sel (sóvirág) ezen túl tartalmaz még brómot és stronciumot, de szinte kimutathatatlan mennyiségben.
Ha sót vásárolunk, a dobozban a nátrium-kloridon kívül csomósodásgátló anyagot is tartalmaz. Leggyakrabban az E-535-el jelölt nátrium-ferrocianidot adagolnak hozzá, de találtak olyan terméket amelyben szilicium-dioxid, más néven kova (E 551) van. A vizsgált termékek mindegyikben csak az előírt mennyiségű csomósodásgátló volt.
A táplálkozástani szakemberek szerint a só jódtartalma nagyon fontos. A sóban lévő jód nem csak természetes forrásokból érkezik, hanem 1989 óta engedélyezett a jódozás, hogy megakadályozzák a népesség jódhiányát. Aki napi legalább 3 gramm jódozott sót fogyaszt, 60 mikrogramm jódhoz jut hozzá. Ez a tengeri só esetében kb. 1 mikrogramm.
A tesztelők a Sal de Ibizában a 80 ásványi anyag és nyomelemnek csak töredékét tudták kimutatni, és a himalájai kristálysó állítólagos 84 elemét sem sikerült megtalálni a vizsgálat során.
Himalájai só csak a himalájából jöhet
Jól marketingszöveg a Himalája mélyéről származó só. "Több mint 200 millió éves érintetlen, szennyeződésmentes területről származik. Kézzel termelik ki a hegy lábainak mélyéről." -írják az egyik oldalon. Valójában árultak ilyen néven sót, amit 200 km-re a Himalájától bányásztak, a pakisztáni bányákból.
A német bíróság döntése alapján, ezért nem is lehet 2010-óta himalájai sónak hívni az innen származó terméket, ráadásul a Német Táplálkozási Társaság vizsgálata szerint túl alacsony azon elemek aránya, melyek fel vannak sorolva a són ahhoz, hogy bármilyen hatást gyakoroljanak az emberi szervezetre. A vizsgálat szerint a kalcium, magnézium, kálium aránya is alacsonyabb az elvártnál.
Fleur de Sel
A sóvirágnak is nevezett, általában látványos csomagolású és drága, nagy általánosságban Franciaország nyugati partjairól származik, de érkezhet Spanyolországból is. A tengeri só legfelső rétege, nagyszemű és ételekre téve látványos, ezért is szeretik a gasztronómiában annyira. Fontos viszont, hogy a Fleur de Selt sehol nem főzésre használják, ez a só "díszítő" szerepet szokott kapni, az elkészült fogást hintik meg vele.
A tesztben jó végeredménnyel végzett a 125 grammos, a Culinarisban 1990 Ft-ért beszerezhető (egy kiló 15 920 Ft) Le Guérandais bio Fleur de sel, melyet azzal vívott ki, hogy kellemes tengerízű, nem tartalmaz csomósodásgátlót és más mesterséges anyagot. 96 százaléka nátrium-klorid, van benne egy kis kalcium, magnézium,kálium és jód. Ritka és különleges tengeri só, mely természetesen fehér, nem zúzott, nem mosott, és melyet kézzel gyűjtenek be.
A Sel de Guérande sóvirág gazdag nyomelemekben, és egyedülálló íze bármilyen ételt különlegessé tesz. Felhasználható a főzés után az ételre szórva, salátákhoz.
Le Saunier de Camargue Fleur de Sel de Camarge névre hallgat a második versenyző, melyből egy kiló mindössze 7990 Ft. Ennyi pénzért 98,8 százalék nátrium-kloridhoz jutunk. A tesztelők szerint hiba, hogy túl nagy méretű kristályokból áll, ráadásul enyhén ázott illata van.
Ibizáról is lehet sóvirágunk, a Sal de Ibiza Fleur de Sel, ráadásul csecse kis kerámiaedényben. Mondjuk ki kell érte fizetni 3990 Ft-ot, na de ugye "kézzel szüretelik, ráadásul több, mint 80, a tengervízben megtalálható és az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen nyomelemet és ásványi anyagot tartalmaz." Ehhez képest 99,1 százalék a nátium-klorid-tartalma, 77 mg kalciumot tartalmaz (100 grammban), ami azt jelenti, hogy 3 grammban 2,31 mg van. Az ajánlott napi beviteli érték felnőtt nőknek 1300 mg.
Kősók, konyhasók
A kősók sóbányákból származnak, és külszíni fejtéssel termelik ki. A nagy kődarabokat megőrlik. A finomítatlan só színe nem teljesen homogén.
A konyhasó általában szintén kősó, csak ezt kémiailag tisztítják és fehérítik, valamint csomósodásgátlót adnak hozzá.
Az Erntesegen őssójából 300 gr 665 Ft, ráadásul bio is - takarjon ez bármit is a só esetében - 99 százaléka mindenesetre nátrium-klorid. A tesztelők szerint enyhén kartonillatú, nagyon sós, a szájat enyhén összerántja. Csomósodásgátló mindenesetre nincs benne, elhanyagolható mennyiségű kalciumot és jódot tud felmutatni.
Németországban élő olvasóink kedvéért, a Kaufhausban árult perzsa kéksó színezve van; ami elvileg nem engedélyezett. Több olyan terméket is találtak a laborban, melyben elvileg nem volt jód vagy csomósodásgátló, valójában azonban igen.
A Rapunzel nevű, biotermékeket forgalmazó cég tengeri sóját jódtartalmú algákkal keverték össze. Az itthon 800 forint körüli összegért megvásárolható só (ez félkilós mennyiségre vonatkozik), olivaszínű algadarabokat rejt, enyhén algaillatú, és intenzíven sós. 100 grammban 2010 mikrogramm (2,01mg) található, a nálunk ajánlott napi bevitel 0,15mg. Ha csak 3 gramm sót eszünk, ebből biztos nem lesz meg a napi INBÉ. De legalább nem megfizethetetlen, ráadásul nincs benne csomósodásgátló.
A DM biovonala, az Alnatura is árul tengeri sót. Ez 99,8 százalék nátrium-kloridot tartalmaz, 2440 mikrogramm jódot és 11mg káliumot. Az Ökotest 2009-es minősítése (nagyon jó) mellett a Test magazin szerint is jó választás ez a só, igaz, a csomagoláson van még mit javítani.
Jól vizsgázott a Byodo atlanti-óceáni sója is, melyből 1 kiló 520 forint körül kapható. Az Atlanti-óceánból származó só 99,9 százaléka nátrium-klorid, jód pedig nincs benne. Viszont csomósodásgátló sem.
