Ha már úgyis ipari mennyiségben álltunk neki halakat kiolvasztani, egyből azt is megnéztük, melyiket érdemes megvenni akkor, ha nem csak a súlyra, hanem az élvezeti értékre megyünk. A kiolvasztott halakat serpenyőben, vajon készítettük, bármiféle extra faxni nélkül, éppen csak átsütve, nem kiszárítva. A próba eredménye sajnos az, hogy több a rossz, mint a jó.
A lepényhal, 500 gramm, 1690 forint
A szuperdrága hajszálvékony lepényhalszeletek a kiolvasztás után is tökéletesen néztek ki, megmaradt a hal állaga, nem esett szét, nem mállott. Sosem vettem korábban ilyen halat fagyasztva, de ezután fogok, igaz, hogy drága, de nagyon jól néz ki, jól bírta a fagyasztást. Nyersen friss tengerillata van.
Vajban, oldalanként 40 másodperc alatt megsütve is igazi luxushalként viselkedik, a szelet egyben marad, de a villával a legkisebb erőfeszítés nélkül vágható, a szájban omlós. Illata megsütve is jó, nem meglepő módon olyan, mint egy vajban megsütött, finom szelet friss halé.
A tilápia, 500 gramm, 999 forint
Az édesvízben élő tilapia igazi meglepetés volt, a kiolvasztott súlya több lett, mint amit a csomagon ígértek. A halszeletek vaskosak, jó tartásúak, illatuk szinte nincs. Halutálóknak jó választás lehet. Ez sem mállott, és nem esett szét.
Vajban ezt oldalanként körülbelül 2 percig sütöttem, mivel jóval vastagabbak voltak, mint a lepényhalak. A végeredmény itt is tökéletesen élvezhető volt, a megsütött szelet egyben maradt, villával kicsit kevésbé volt jól vágható, de nem kellett trancsírozni. A megsült hal jó állagú, van tartása, kicsit rágni kell, de nem volt rágós. Az íze semleges, kicsit édeskés, szinte alig haljellegű.
A Pangasius, 1000 gramm, 1190 forint
A kiolvasztott pangasius szeletek érdekes benyomást keltettek. Egyik oldaluk kifejezetten mállott, a hatalmas szeletek hátulja viszont mégis egyben tartotta őket nyersen. Kevésbé vonzó, mint az előző két versenyző, igaz, sokkal olcsóbb is. Szintén édesvizi hal, illata ennek sincsen.
Ehhez képest megsütve teljesen jól viselkedik, a szelet nem mállik szét, és nem is töpörödik látványosan. Az illata tipikus menzai halszag, az íze így vajon, nem túlsütve elmegy. Nem egy óriási halorgia, de meg lehet enni.
A pollock, 1000 gramm, 1490 forint
A pollockkal már korábban voltak tapasztalataim, és ezek nem pozitívak. Ezt a halat teljesen jól lehet használni halpogácsának (csak számoljanak úgy, hogy a tervezett súly háromszorosa fog kelleni). Minden másra nagyjából alkalmatlan.
A felolvasztott halszeletek teljesen jól néznek ki, egészen addig a percig, amig meg nem fogjuk őket, akkor ugyanis kiderül, ez valójában egy szivacs. Hiába vaskosak a szeletek, a felolvasztás után is annyi víz van bennük, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy bármit kezdjünk vele. Ebben az állapotában rántani esélytelen, mert szétáztatja a panírt. Halpogácsának szintén bukó, mert szétáztatja a masszát. Megsütni megint csak felejtős, mert szétáztatja a vajat, és a végén egy darab főtt halunk lesz a serpenyőben a sült helyett.
Ha a simán felolvasztott halat állunk neki sütni, a vizet a serpenyőbe engedi, látványosan veszít a méretéből, és az íze egyértelmű főtt hal. Ha enyhén kinyomkodjuk, vajban megsütni lehet, picit mállik, de nem vészes, az íze ekkor is főtt hal. Ha izomból kinyomkodjuk, és úgy sütjük, akkor az íze gumiszerű főtt hal.
Natúr halfilé, 1000 gramm, 789 forint - Megtaláltuk a SOHA-NEM-VESZEM-MEG kategória győztesét!
„Ha nem tudnám, hogy ez hal, azt hinném valami bébipapi.”- fakadt ki az egyik kóstoló, miután meglátta, hogy néz ki a natúr halfilé kiolvasztva. Valóban van benne némi igazság: a hal(?) teljesen szétesett, olyan benyomást keltett, mintha kisebb cafatokból fagyasztottak volna össze párat, hogy megadják a halfilészerű formát. Tulajdonképpen simán elképzelhető, hogy emiatt nincsen láthatóan megnevezve, hogy milyen halból van. Mindenesetre ezt nem ajánljuk senkinek, bár ha halpogácsát készít, még jól is jöhet. A zacskó hátuljáról kiderült, hogy ez is egy pangasius variáns.
Csalódás volt, hogy a haldarabkák szétestek, na, meg az is, hogy már ránézésre látszott, hogy puffadnak a rengeteg víztől. Hiába próbáltuk lecsöpögtetni a halfiléről a vizet, ezt leginkább nyomkodni kellett volna sajnos. Annyira visszataszító volt a vízben tocsogó hal látványa, hogy ezt csak a legmerészebbek kóstolták. (Egyelőre jól vannak.)
Sütés közben rengeteg vizet engedett, kinézetre is inkább főtt, mint sült hal látszatát keltette.
„Na, ez bizalomgerjesztő. Amikor nagyanyáméknál van disznóölés, és lepörzsölik a disznó körmét, nagyon hasonló szaga van mint ennek a halnak. Az íze kellemetlen, tök mócsingos, gumiszerű és vizes. Sajnos két villánál többet nem tudok belőle enni. Még ez is sok...” Sajnáltuk szegény tesztelőt.
Hekkfilé, 1000 gramm, 1286 forint
Sütés előtt egyáltalán nem nézett ki valami jól, viszont érezhetően ez volt a legszárazabb hús. Ez sütés közben is meglátszódott, nem engedett vizet és viszonylag gyorsan meg is sült mind a két oldala. Abszolút egyben maradt a hal (főleg egyben maradt volna, ha lenne hozzá eszközöm, amivel még rendesen forgathattam is volna, ha szépen ki tudtam volna emelnia serpenyőből, az én mesém is tovább tartott volna), és még szemrevaló is lett sütés után. Könnyű vele dolgozni, nincsen erős halszaga, ajánlom olyanoknak is, akik kis lakásban laknak, és nehezen tudnak kiszellőztetni.
„Ízre olyan mintha vízzel kevert halat ennék, egyáltalán nincs domináns és masszív hal íze. Sőt, nincs is íze a halnak, csak a bőrének ami megpirult. Aki szereti az ilyen ropogós cuccot, annak ízleni fog. Nem szálkás.”
Közönséges tőkehal, 1000 gramm, 886 forint(!)
Kiolvasztva nem tűnt rossznak, ezt viszont gyorsan cáfolta is a megsütött kinézete: szétesett sütés közben, és ízre sem remekelt. Az meg csak külön bónusz, hogy rengeteg levet(vizet?) engedett sütés közben, ezáltal kétszer is le kellett önteni róla a vizet, hogy főtt hal helyett a kigondolt sült hal kerüljön a tányérra. Ha meg lehetne oldani valahogy, hogy a víz ami benne van eltűnjön (talán valami varázslat segíthet, esetleg ráolvasás), egy egészen jó semmilyen ízű halat kaphatnánk.
Szörnyen néz ki megsütve, és szét is esett. Íze gyakorlatilag semmi, szagra viszont nagyon halszagú. Nem szálkás, de ez amolyan se íze, se bűze kategória. Én mindenképpen csinálnék hozzá valami jó szószt, vagy mártást, hogy az adja meg az ízét. Meg se pirult rendesen a hal a sok víz miatt, hiábavaló volt a sütés közbeni „víztelenítés”. Igazából azt sem mondanám, hogy hal íze van. A bors ízét érzem csak rajta. Miután megkóstoltam ezeket a halakat, továbbra is úgy vélem, hogy többet nem eszem fagyasztott halat, csak ha muszáj. Egyébként a Kórház utcai piacon van egy jó halas, a választék nem túl nagy, de mindig friss és szép az áruja. [Nem, a posztot nem szponzorálta a halas]
