A fast-fashion márkák közül a Zara a leggyorsabb. A titok állítólag a stratégiában rejlik.
Aki valaha is vásárolt a mindenütt jelenlévő Zarában, biztos észrevette, hogy a divatos árukínálat nem csak 'up-to-the-minute', hanem 'up-to-the-instant' darabokat is tartalmaz. A spanyol cég szuperszonikus sebességgel dobja piacra azokat a kollekciókat, melyeket pár héttel korábban mutattak be a kifutókon – írja a New York Times.
Nelson Fraiman, a Columbia Business School professzora szerint a Zara ellátási menedzsmentjének a kulcsa a vállalati stratégiájában rejlik. A professzor 2010-ben írt esettanulmányt a Zaráról, melyben megemlíti, hogy a legtöbb ruházati kiskereskedőhöz képest a márka hat hónappal a szezonális darabok megjelenése előtt már piacra dobja annak 40-60 százalékát. Ami más üzletekben frissen jelenik meg a szezon elején, a Zaránál már kifutott termékként szerepel. A cég átfutási ideje is csodálatos: olyan rövid, hogy egy a ruhadarab polcra kerülése előtt két héttel az ötlet még a tervező fejében van.
A cég a gyártás ütemezését már jó előre előkészíti, Kínában előre bebiztosítják a gyár foglalási idejét, hogy mikor álljon rendelkezésre megfelelő kapacitással, így a kérdéses időszakban mindenki a Zara termékeire összpontosít és nem más, rivális márkákra.Továbbá tartják a kiszámítható feldolgozóipari árakat, nem kell külön fizetniük a rendkívül sürgős megrendelésekért.
A gyorsaságnak azonban vannak hátrányai is, ugyanis, ha már megrendelték a gyártást, nem léphetnek vissza azzal indokkal, hogy találtak szebb vagy divatosabb anyagot ahhoz a kollekcióhoz, így van, hogy rengeteg eladatlan áru van a Zaránál készleten.
A Zara azt állítja, hogy a szezonális vonalak 15-25 százalékát gyártják le hat hónappal korábban, 50-60 százalékát pedig a szezon kezdetén, vagyis a ruhák akár 50 százaléka már a polcokon van a szezon közepén. Ha valami az idény alatt mégis kifogyna, a Zara meg tudja oldani a házon belüli termelést is és gondoskodik arról, hogy a saját gyárban el tudják végezni a szezonális kiigazításokat, mivel ha külföldi gyárból rendelik, annak hosszú az átfutási ideje és így a költségek is alacsonyabbak.
A fast-fashionben utazó cég nagy mértékben használ kifinomult anyagokat, szabás-varrás technikákat, melyre egyenlőre csak a cég központjában, Spanyolországban van lehetőség, ez lehet az oka annak, hogy a menőbb Zara ruhák jóval drágábbak, mint egy átlagos plázás ruha. Az európai munkavállalók bérei ugyanis jóval magasabbak, mint a fejlődő országokéban, itt nyolc eurót kap egy munkás óránként, a fejlődő országokban viszont 50 cent jár egy órás munkáért. A Zara őrülten gyors tempója miatt Spanyolországban az elosztó központok termelési létesítményekhez közel helyezkednek el, amik lehetővé teszik, hogy gyakrabban, kisebb tételeket is szállíthassanak, legalább hetente kétszer – Magyarországra is.
Fraiman professzor tanulmányában kitér arra, hogy a Zara vetélytársai a kollekciók 30-40 százalékát leértékelve tudják csak eladni, míg a Zaránál ez az érték csupán 15-20 százalék. Mivel a vevők tudják, hogy a Zarában néhány naponta korlátozott mennyiségben érkezni fognak új darabok, és azok gyorsan el is tűnhetnek, így motiváltak arra, hogy teljes áron megvegyék, ami tetszik.
Érdemes megjegyezni, hogy egy másik globális ruházati kiskereskedőnek, a japán tulajdonban lévő Uniqlonak sikerült megvalósítania a Zarával majdnem teljesen ellenkező szemléletet. Yasunobu Kyogoku a márka amerikai részlegének üzemeltetési vezérigazgatója ugyanis nem változtatott eladási tervein, nem követte a legújabb divathóbortokat, ehelyett előre bebiztosította a gyári kapacitást és egész évben állandó ütemben hihetetlenül olcsón gyártja az alapvető ruhadarabokat, nem rohan, hogy speciális üzemekben készítse el divatos kollekcióit.
