Sosem volt problémánk azzal, ha egy divatbemutatón a klasszikus modellalkattól eltérő lányok és fiúk is megjelennek a kifutón, mert néha jól esik hétköznapi ruhákat hétköznapi embereken látni. A Holdudvarban rendezett Fashion Extasy civil modelljei azonban nem varázsolták el a közönséget különösképpen, mert feszengtek a kifutónak használt, fekete fadobogókból kendácsolt stégen. Élével fért el egymás mellett két modell, ami csak akkor volt tettenérhető nehézség, ha a finálék alkalmával többen is mozogtak a kifutón.
A Budapesti Divat Iskola végzős hallgatóinak pret-a-porter és street wear ruhakollekciója szép munka, ezért méltóbb környezetben is el tudtuk volna képzelni, mondjuk egy egységesen bevilágított térben, vagy olyan helyszínen, ami nem aktív szórakozóhely, így nem olyan jelentős a hangzavar a show alatt. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy Michael Jakson zenéjét rengetegen szeretik, leginkább csak nekünk nem okozhatott múlhatatlan örömöt, hogy a zenéi közül jó néhányat felhasználtak a tourokhoz. Bár már annak is örültünk, hogy végre nem a Symbolba mentünk eseményre. Ennyit a körülményekről, a továbbiakban a ruhatervezők és ruháik bemutatására koncentrálunk.
Budapesti Divat Iskola
A divatiskola végzős hallgatóinak, Darvas Nikolettának, Gulics Diánának, Kaposi Dorkának és Labancz Anitának a kollekciója volt a kedvencünk az itt megjelent divatesztrádon, mert egyszerű, és jó koncepciót találtak. Kozmopolita szafari elnevezésű kollekciójukban az 1800-as évek második felében az ázsiai és afrikai kolóniákon élő arisztokraták jellemző viseletéből, valamint a sivatagi katonai ruházatokból merítve összességében hangulatos női kollekciót állítottak össze. Ruháik divatosak, a nosztalgikus ihlet ellenére nélkülözik azokat az elemeket, amelyeket például Rejtő Jenő regényeinek illusztrációinál láthattunk. Sokkal inkább láttunk hammernadrágokat, és olyan dizájnos megoldásokat is, mint combig érő hatalmas zsebeket egy sorton, és külön örültünk a csuklyásizomra simuló nyaktáska ötletének, amit ha nem pakolunk meg, nem fojtogat.
Balllon
A Balllon csoportot öt iparművész hozta lézte két évvel ezelőtt.. Horváth Anikó a Wérebortéga cipőket, Karattur Katalin a Karattur táskákat, Korényi Mariann a Maan kötött öltözékeket, Marosi Krisztina a Psycat ruhákat és Sánta Eszter a Santa ruhákat adta hozzá az alkotói kommunához, amelyik így mindig hasonló színvonalon dolgozik. Úgy gondolják, a reneszánsz és a barokk formavilága volt a leggazdagabb, ezért kreációiknál ehhez a két korszakhoz szeretnek visszanyúlni. A róluk írt összefoglalóból az is kiderül, hogy „tudatosan alkalmazzák a kontrasztok feszültségteremtő erejét: a sötét-világos, a fényes-matt, és formai kontrasztok alkotják a hatást." Ruháikat látva csak azt sajnáljuk, hogy idén már nem rendezik meg a Művészetek Völgyét, de a helyette rendezendő Monostorapáti Nyári Kavalkádon biztos eredményesen lehet debütálni a Balllon ruhában.
Bodza Csoport
Öt fiatal iparművész 2003-ban alapította a Bodza Csoportot, akik saját elmondásuk szerint a „kiüresedett divatbemutatók helyett" az összművészeti eseményeket preferálják inkább. Show-ikon általában „hangsúlyos szerepet kap a koreográfia, a részben saját komponálású zene, az önálló életet élő videovetítés". Kollekcióikat egy-egy téma vagy anyag köré csoportosítják, így rendeztek már divatbemutatót hangot adó ruhákból is. Ezúttal az összművészeti jelleg elmaradt, és a csoport ruháit egységes kollekcióként sem volt könnyű értelmezni. Némelyik ruha, például az óriási hátdekoltázzsal rendelkező fehér nyári ruha nagy kedvencünk volt, de voltak összeállítások, amelyekre a közönségből kiszűrődő hangok alapján a „holland turkálós" kifejezést lehet használni.
Imago Mundi
Az Urbánus uniformis elnevezésű kollekciót vártuk a legjobban, amelynek egyes darabjait már aKrea végzős hallgatóinak munkáibólálló kiállításon is láthattunk. Mint azt az ismertetőben olvastuk, Kardos Ágnes tervező létrehozott egy fiktív szubkultúrát, amelynek tagjait hidereknek nevezte el. Tevékenységük lényege, hogy ruházatukkal teljesen beolvadnak a környezetbe, eltűnnek benne. „Ruházatukra fotó alapján feltüntetve az adott környezet színét vagy akár felületét, érzéki csalódást előidézve, mozdulatlanul álldogálva az adott helyen demonstrálnak." Élőben, a látvány alapján a ruhák anyaga nem lehet testbarát, szabásuk pedig szigorú, hogy kerüljön mindenféle lehetőséget arra, hogy a női testet, mint erotikus vágyakat ébreszteni képes rendszert ábrázolja. Valóban olyan embereknek való, akik szeretnének észrevétlenek maradni. Kardos Ágnes bemutatójának második felében az aszfalt színeit felhasználva nadrágos-kabátos összeállításokat láthattunk, amelyek viszont azoknak ajánlott, akik nem szívesen tűnnek el, inkább szeretnek az öltözékükkel hatással lenni a környezetükre.
Magdolna Veronika Haute Couture
Van, aki szereti, ha egy ruhának nincs beszegve az alja, minket speciel irritál, ha egy selyemruha foszladozik. Valószínűleg azonban ez hozzátartozott a divattervezőnő koncepciójához, akit az ismertetője szerint a „szabadság és a szerelem felemelő érzései ihlették meg." És ilyen mondatot is olvastunk, ami ránk, mint foszladozó selyem hatott: „a könnyű anyagokból kreált lebegő-lobogó formák pedig a kiszabadult szív szárnyalását hivatottak kifejezni." A szenvedély klisés szimbóluma lehet tehát a szaggatott ruhaalj, de hogy ennek a Haute Couture-höz mi köze, nem biztos, hogy értjük. Magdolna Veronika ruháinak mintázata viszont meggyőző, a visszafogottan színes virágminták, a kontrasztos, fekete-fehér és türkíz anyagok jó hangulatot teremtettek.
