őz bak

Nem mindennapi vadat lőtt ki egy hivatásos vadász, aki Mogyoróshegyen ejtett el egy őzet. A bak fejdísze miatt már tavaly felkeltette a vadászközönség figyelmét, akkor azonban még nem tudták elejteni. 

Április 15-én került terítékre a Mogyoróshegyi Vadásztársaság területén egy parókás őzbak. Az állat elejtésével már egy éve foglalkoztak, akkoriban egy természetfotós is megörökítette a mutálódott agancsú állatot. 

Parókás őzbakot lőttek ki

Igazán látványos és ritkaságszámba menő elváltozás kölcsönzött a már tavaly felfedezett hím őznek különös küllemet. A Tapolca-környéki erdőjárók legalább egy éve követték figyelemmel a furcsa küllemű patás sorsát. A vadat végül Marton Péternek sikerült elejtenie 2024. április 25-én Szőlősi Balázs hivatásos vadász kíséretében - számolt be az eseményről a berek.hu. 

A parókás őzbakot körülbelül hetven méterről hozták terítékre, azaz egy hivatalos vadászat alkalmával, szabályosan ejtették el. A parókás őzbak látványa igencsak ritka, éppen ezért keltett a róla készült fénykép egy évvel ezelőtt nagy figyelmet. A furcsa agancs egy különleges elváltozás következtében alakul ki a parókás állatokon, s nem csak az őzeket, de a szarvasokat is érintheti. Egy ritka rendetlenesség okozza az agancs mutálódását, mely az állat megvakulásával és lassú halálával jár. 

A paróka kialakulásának az az oka, hogy az állat nem veti le az agancsát - így az nem tud megfelelően növekedni. A bakok ugyanis normális körülmények között minden évben letisztítanak, vagyis elhullatják trófeájukat, majd újat növesztenek. A parókások erre nem képesek, valamilyen sérülés vagy hormonbetegség miatt folyamatosan növesztik éküket. A parókaképződés az őzeknél és a gímszarvasoknál a leginkább gyakori jelenség. 

Hormonális probléma okozza a betegséget

A paróka kialakulásának hormonális okai vannak, és összefüggésben van a herék épségével is, mivel az agancsképződést és az agancsváltást a hím nemi hormonok irányítják, amelyeket nagyrészt a herék termelnek.

Az agancsot körbevevő szövetburjánzás idővel elkezd a homlok és a szemek felé terjedni, akadályozva ezzel az állat észlelését, egy idő után vakulást is eredményezhet, ráadásul az állat viselkedésére is hatással van, az ugyanis folyamatosan meg akar szabadulni tőle, amitől a szövetek sérülhetnek, fájdalmas sebeket okozva. 

Az úgynevezett paróka végül teljesen körbeveszi az agancsot, egyre nagyobbra nőve. Puha és érzékeny, de nem csak a súlya és kiterjedése miatt probléma ez, azért is veszélyes, mert az ezzel a típusú fejékkel bíró állat nem tudja megfelelően megvédeni sem magát. A parókás bakok, legyenek őzek, vagy szarvasok, éppen ezért fiatalon és általában fájdalmak közepette pusztulnak el.