Talán tapasztalták már a budapestiek, vagy az idelátogatók, hogy amíg nyáron süt a nap, az emberek boldogan szürcsölgetik a méregdrága fancy limonádékat a kiülős éttermek teraszain idilli mosollyal az arcukon, télen ugyanakkor vastag kabátokba burkolódzva mindenki kötelességtudóan baktat dolgára a fagyos, de száraz utcákon. A város képe télen és nyáron teljesen más, a különbséget zongorázni lehet, csak egy közös van bennük: az emberek komfortzónájukon belül élik világukat megszokott közegükben.
A trauma
Az alapvető nyári állapotok azokra a szinte giccsesen idillikus képsorokra emlékeztetnek, amelyeket katasztrófafilmek elején szoktunk látni a boldog élet illusztrálásaként: nyáron vidám gyermekek kacagva labdáznak a játszótereken, büszke kutyatulajdonosok fütyörészve sétáltatják kedvenceiket, kismamák tologatják plüssmacikat szorongató szemük fényét színes babakocsikban.
Télen a villamos zaja hangosabban dübörög a fülekbe a város zord és hideg csendjében, a földig érő fekete kabátokból alig látszanak ki a dolgukra igyekvő városlakók.
De jajj, egyszer csak beborul az ég, felhők gyűlnek az addig derült égboltra, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt.
Bekövetkezik a tragédia, amire senki nem számított! Elered az eső, lehull pár hópehely. Kész a baj!
Pánik Budapesten
Bármilyen évszakról legyen szó, a tragikus esemény bekövetkezte pánikrohamra emlékeztető jelenséget vált ki a közlekedésben részt vevő emberekből, a járművek javának vezetője szinte elveszíti a kontrollt a meglepettségtől, és a helyzet kezelésére fordított extra energiáktól. A gyalogosok kétségbeesetten iparkodnak a legközelebbi járművekhez, amikre hirtelen goromba türelmetlenséggel tolakodnak fel a víz és a hó előli ijedt rémületükben.
Szerencsére az aluljárókban legalább azonnal megjelennek a gyors reagálású esernyőárusok, akiktől jutányos áron juthatunk nagy választékban kielégítő esernyőkhöz a szükség pillanataiban, de ez a pánikot csak rövid időre oldja.
Azok is autóba ülnek, akik amúgy nem szoktak, nehogy a tömegközlekedésen bajuk essen vagy eső érje őket. Ezzel tovább fokozzák a káoszt. A megnövekedett tömeg miatt autósok és gyalogosok egyaránt türelmüket vesztik, felszállásnál, zebránál tülekedésnél egymás rokonságát emlegetik, ha előttük valaki nem a megfelelőnek tartott tempóban halad.
Hiába dudálnak egyre többen és hevesebben, a kisebb koccanások szinte elkerülhetetlenek, amiktől, mondanunk sem kell, a görcsös ideg csak tovább rágja az alanyokat. Télen fokozza a helyzetet, hogy a hókotrók, hólapátolók és egyéb eszközök bevetése általában hosszabban várat magára, mint az évszakban elvárható reakcióidő három-négyszerese. Addigra már bőven lefagy, belatyakosodik, csúszik, elesik, kitöri, belecsurog, megbotlik, szétreped, nekimegy, több se kell.
Vajon miért őrülünk meg, ha jön az eső?
Ha az ember kellő önuralommal kicsit kívülre tud helyezkedni a legtöbbeket magával ragadó tömeghisztérián, csak kimered a bepárásodott villamos ablakán, és mint fotelből a katasztrófafilmet, nézi ezeket a képsorokat,
óhatatlanul felteszi magának előbb-utóbb a kérdést: miért?
Hazánk klimatikus viszonyai között a tavasszal, nyáron, valamint ősszel lezúduló csapadék nem példa nélküli extrém időjárási körülmény, hanem természetes jelenség. Tovább merek menni, télen a hóesés is az!
Hogy tud ez mégis mindig ennyire meglepni és ilyen rosszul érinteni mindenkit: az utca emberét és a hatóságot is, amelynek ilyen esetben reagálnia kell?
A kérdés költői, és nem is annyira választ, mint inkább megoldást sürget. Talán fogadjuk el mi is, hogy eshet ránk pár csepp eső, jó a busz és a villamos olyankor is, ha a bicikli és a motor tényleg nem is ajánlott, de van esőkabát, esernyő, trendi gumicsizma is, és szükség esetén talán pluszjáratokat is be lehet indítani, a hamar letakarított és akadálymentesített utakon.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
