ciki duma

Vámosné Polyák Krisztina gimnáziumi magyar nyelv és irodalom szakos tanár a téma bevezetése kapcsán Nádasdy Ádámot idézi: „Vegyünk két mondatot:

1. »A pásztorok szerdánként a kocsmában táncolnak«, illetve
2. »A komputeres innováció alfája és ómegája a szoftver.«

Mindkettő csupa idegenből átvett szóból áll. Az első mondatot „magyarabbnak” érezzük, de ez csak az átvétel régebbi volta miatt van, volt idejük elmagyarosodni. Majd ötszáz év múlva a másik mondatot is magyarnak érzik. (…) Hogy mit emel be a nyelv, hogy merre változik, nemigen lehet befolyásolni, azt a közösség spontán dönti el.” (Rovarirtóval a szavak erdejében)

„A 2002-es írásból származó rész jól bizonyítja, hogy nincs új a nap alatt” – mondja a tanárnő, majd hozzáteszi: „a leggyakoribb módszerek mit sem változtak”.

A ciki duma az egyszerűség iránti igényből születhet

„A nyelvújítás korában is divatos szórövidülés, szócsonkítás, szóelvonás abból a természetes igényből fakad, hogy a hétköznapi kommunikáció minél gyorsabb tempójú lehessen” – mondja Vámosné Polyák Krisztina. „A túl igényes, választékos beszéd akár modorosnak is tűnhet: Köszönöm szépen a fagylaltot, viszontlátásra! – kevéssé életszerű változata helyett inkább azt mondjuk: Köszi a fagyit, viszlát! – ez sokkal természetesebben is hat.

Ez történik az iskolai tantárgyak nevével is a diáknyelvben, így lett matematikából matek, biológiából biosz, de gondolhatunk a többire is: töri, föci, tesi. Ezt a jelenséget csak felerősítette a mobiltelefonok világa, ahol cél a kevesebb karakter használata, a kommunikáció pedig minden eddiginél gyorsabb, rakétasebességű az új rövidülésekkel: vok, valszeg, sztem, mob, bro, thx…

A fent említett folyamatok a nyelv rugalmasságából adódnak, ahogyan az idomul mindennapi helyzeteinkhez és igényeinkhez. A magyar nyelv és tiniszleng jó ismerője ugyanakkor figyelmeztet: „Kezdünk átesni a ló túlsó oldalára azzal, hogy mindent rövidítünk. Ez lehet játékos, kreatív, olykor egyéni színezetű, de túlzásba vitele önmaga paródiájává válik.

Egy ismert példa jól demonstrálja a kifejezésmód és a tartalom közti paradox viszonyt: Olyan depi vagyok, mindjárt öngyi leszek.”

Mozaikszó-alkotás

„A ma, főleg az idősebb generációban rácsodálkozást, néha értetlenkedést, vagy megbotránkozást kiváltó OMG, RIP, FYKI mozaikszavak alkotása sem új módszer. Mindennapjainkban is számos példával találkozunk, amelyek már fel sem tűnnek: MÁV, FTC, MTA. Ez a módszer ma is tovább él: YOLO (you live only once); LOL (laughing out loud), jóllehet ezek a kifejezések már nemzetközileg is használatosak angol eredetük folytán” – tudtuk meg Vámosné Polyák Krisztinától.

Idegen szavak átvétele szóképzéssel

„Vagyis az idegen nyelvekből átvett szavak magyar nyelvbe épülése egész nyelvtörténetünket végigkíséri, s ez a jelenség ma is tart: offos, szkippeltem, chillel, kommentel, szkennel… Ezeknél, a ma jellemzően az angolból átvett szavaknál megfigyelhető, hogy a magyar nyelv szabályaihoz, ragozásához alkalmazkodnak egy idő után.

Az idegen hatás lehet zavaróan túlzó is, erre az igényes nyelvhasználónak ügyelnie kell. Kerüljük a hasonlóan frappáns mondatokat, mint például: change-eljük meg a passwordöt! – javasolja a tanárnő.

Generációs különbségek

A tapasztalt pedagógus szerint a mobiltelefónia és a számítógépek elterjedése új helyzetet alakított ki.

„Az elektronikus kommunikáció korlátlan lehetőségeinek köszönhetően a nyelvújítás új korszakába léptünk: sok az új divatszó, trendi kifejezés, neologizmus, ugyanakkor magyartanárként gyakran tapasztalom, hogy a szleng ugyanúgy ki is kopik a nyelvből, mint bármely köznyelvi szóalak. Ha azt mondom: ez már mind séróban van – a mai középiskolások nem értik; ezt nem csipázom; vagy nem kell smúzolni; bepuszilta az ebédet… Ezek hallatán a mai gimnazisták már csak nagy szemeket meresztenek.

Viszont imádják, ha a tanár becsempészi olykor az általuk használt szlenget: Úgy döntöttem, offolom a dolgozatot vagy: Berzsenyi nem volt egy partiarc. És nagyon büszkék, ha ők magyarázhatják meg, hogy mit jelent egy-egy új kifejezés. Ha az idősebbek élnek a fiatalok szókincsével, megmosolyogják őket „Mekkora flash volt!” – meséli a nagymama a fodrászának” – árulta el Vámosné Polyák Krisztina.

„A beszédhelyzettől, beszédpartnertől, témától függően ugyanaz a beszélő különbözőképpen beszélhet: Hallod, tudsz valakit, aki penge matekból? Adnám, mert ha megrántanak, muter behal, az meg gyász lenne. Annyit tesz: Ismersz valakit, aki korrepetálna matematikából? Örülnék neki, mert ha megbukom, édesanyám összetörne, az pedig szomorú lenne” – tette hozzá.

A tanárnő szerint a következő a konklúzió: „Figyeljünk arra, hogyan fejezzük ki magunkat anyanyelvünkön, és ne feledjük, bármennyire is uncsi a szitu, a cél a választékos, igényes, közérthető kommunikáció.”