Esőszag oka

Az esőillat olyannyira létező dolog, hogy külön tudományos neve is van. Úgy hívják, hogy „petrichor”, ami a görög petra, vagyis a kő, illetve az ichor, vagyis az istenek vére szavakból áll össze. Az elnevezés két ausztrál kutatótól származik, akik még az 1960-as években kezdték tanulmányozni a jelenség eredetét.

Ez okozza az esőszagot

A jellegzetes esőszagnak két forrása lehet. Az egyik a geozmin nevű anyag, amit a Streptomyces nemzetséghez tartozó actinomycetes baktériumok állítanak elő – írja a Howstuffworks. Ezek a mikrobák száraz időben spórákat termelnek a talajban, amelyek a nedvességgel érintkezve szabadulnak fel. Ahogy esni kezd az eső, a folyadékcseppek felverik, majd szétterítik a spórákat a levegőben, mi pedig belélegezzük őket. Innen ered a jellegzetes, földes illat, melyet az esőszaggal azonosítunk.

Minél tovább tart a szárazság, az illat annál intenzívebben jelentkezhet.

Az esőszag másik felelőse egy olaj, amit a száraz időszakokban a növények választanak ki, hogy a magvak kicsírázását gátolják. Az illékony olaj a környező felületeken, így például a sziklákon gyűlik össze, majd az eső hatására vegyületei a levegőbe áramlanak. Az eredmény itt is hasonló, mint a fenti forgatókönyv esetén. Egyfajta friss, átható illat marad utána, ami a legtöbbünk számára kellemesnek hat.

A jelenségben közrejátszik egy harmadik tényező, nevezetesen az ózon is, amely a koronakisülésként ismert folyamat következtében a villámcsapások közelében nagy mennyiségben termelődik. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy a villámok szétválasztják a légkörben található oxigén- és nitrogénmolekulákat,

így az újraalakuló molekulák egy részéből ózon keletkezik. Ennek sajátos, klórszerű, szúrós szaga van, ami néha a viharok előtt is tetten érhető a levegőben. Amikor valaki azt mondja, hogy érzi a közelgő esőt, akkor az valójában abból adódik, hogy a szél még az esőcseppek érkezése előtt odafújja az ózon illatát.

Hogy az esőszagot miért találjuk olyan kellemesnek, az egyelőre nem teljesen világos. Az egyik elmélet szerint evolúciós okai lehetnek: a kutatók úgy vélik, hogy a rajongás őseinktől ered, akiknek gyakran a túlélése múlott azon, hogy milyen gyakran esett az eső.