Mindig zselatinnal zselésítesz? Pedig van még pár lehetőség

A zselésítők nem árulnak zsákbamacskát: fő szerepük, hogy zselés szerkezetűvé alakítják az élelmiszerek állagát. Eredetüket tekintve származhatnak állati (mint a zselatin) vagy növényi (például a pektin vagy az agaragar) forrásból is, és egyaránt használhatók sós és édes ételek készítéséhez, valamint a télire való befőzéshez is. De vajon melyiket lehet házilag alkalmazni? És mi a különbség közöttük? Az „Ételt csak okosan!” összefoglalójából kiderül!

Zselatin

A leggyakrabban marha- és sertéscsontból, inakból, valamint bőrből készülő, lap formájában vagy porrá őrölve kapható zselatin – amiből a gumicukor is készül – sokáig a legalapvetőbb, és tulajdonképpen egyetlen zselésítőanyag volt, ezért szinte mindenki ismeri. Általánosságban elmondható, hogy fél liter folyadék 6 zselatinlaptól vagy 9 gramm zselatinportól kocsonyásodik meg.

Agaragar

Az élelmiszeriparban E406 néven használatos, növényi eredetű, félig áttetsző zselés anyagot algákból nyerik ki. A zselatinnál jóval drágább, viszont sokkal kiadósabb is, hiszen 1 teáskanál agaragarral 8 lapnyi zselatin helyettesíthető. Ez a mennyiség 500 milliliter folyadékot képes besűríteni.

Pektinek

Ezekhez a magas pektintartalmú gyümölcsökből kinyert, az élelmiszeriparban E440 néven szereplő sűrítő- és zselésítőanyagokhoz szárított, porított formában lehet hozzájutni. Arról is ismertek, hogy fokozzák a savas közeg hatását.

Stabark

A kukoricakeményítőből és sűrítőanyagokból előállított zselésítőpor-készítmény csak olyan ételek zselésítésére használható, amelyeknek az előállításához hő szükséges. Hidegen nem is használható.

Karragén

Az élelmiszeriparban E407 néven futó karragén vagy ír zuzmó egy vörösmoszatokból kivont növényi eredetű zselésítőanyag, amiből szilárd szerkezetű, sárgás vagy színtelen, áttetsző zselék készíthetők.