Bizonyára mindannyian találkoztunk már olyan macskával, amelyik az egyik percben még átszellemülve élvezte a simogatást, hogy aztán a másikban ádázul támadva, harapásokkal és karmolásokkal próbáljon távozásra bírni. A The Conversation szerint ezért a magatartásért könnyű a cicát hibáztatni, de valójában az történhetett, hogy bármilyen nemesek is voltak a szándékaid, nem megfelelő módon közelítettél hozzá.
Ösztönösen tiltakoznak
Ahhoz, hogy megértsük házi kedvenceink viselkedését, vissza kell tekintünk a múltba. Miközben a házi macskák őseire (az afrikai vadmacskára) leginkább kártevőirtóként tekintettek, addig a mai modern cicát gyakran értékes társként vagy egyfajta elkényeztetett gyerekként kezelik. Az ember-macska kapcsolatokban nagyjából 4000 évvel ezelőtt mehetett végbe ez a gyökeres változás – nem sokkal azután, hogy az „ember legjobb barátja”, a kutya is bejött a képbe.
Bár az azóta eltelt idő bőségesnek tűnik ahhoz, hogy egy faj kellőképpen szocializálódjon, prémes kis barátaink esetében ilyesmiről nem beszélhetünk. A házi macskák viszonylag szerény genetikai eltérést mutatnak őseikhez képest, ami azt jelenti, hogy az agyuk még mindig hasonlóképpen lehet bekötve, mint a vadmacskáké.
A vadon élő macskafélék magányosan tengetik mindennapjaikat, miközben jelentős energiákat ölnek abba, hogy közvetett kommunikációjuk révén – vizuális és kémiai üzenetek útján – elkerüljék egymás társaságát. Így tehát nem valószínű, hogy a házi macska sokkal összetettebb szociális készségeket örökölt volna rokonaitól.
Az ember ezzel szemben igazi társasági lény, aki kifejezetten kedveli mások közelségét, és gyakran érintéseket használ érzelmei kifejezésére. A legtöbben ráadásul a gyermeki vonásokat – a nagy szemeket és homlokot, a kis orrot és a kerek arcot – is vonzónak tartjuk. Ez az oka annak, hogy a macskák arcát annyira aranyosnak látjuk. Nem is csoda, hogy amikor cicákkal találkozunk, egyből simogatni és ölelgetni akarjuk őket. Ugyanakkor az sem meglepő, hogy számos macska kevésbé találja lenyűgözőnek az ilyesfajta kapcsolódást.
Habár a macskák egy része kimondottan szereti a simogatást, sőt az sem elképzelhetetlen, hogy bizonyos esetekben az étel helyett is minket válasszanak, aránylag rövid idejük van arra (a 2 és 7 hetes koruk közötti időszak), hogy megtanulják élvezni az emberi interakciókat. Egy macska reakciója a fentiek mellett azonban még számos egyéb tényezőn múlhat. Ide tartozik például a személyiségünk és a nemünk, az, hogy hogyan bánunk vele, illetve hogy hol érintjük meg.
Ők tesznek szívességet
Miközben egyes cicák agresszíven reagálhatnak a nemkívánatos fizikai közeledésre, mások elviselik az általunk nyújtott előnyökért cserébe (értsd: szállás és kaja). A toleráns macska azonban nem feltétlenül boldog macska, őket gyakran magasabb stressz-szint jellemzi.
A simogatásnál a siker kulcsa, hogy a lehető legtöbb választási lehetőséget és kontrollt biztosítsuk a macska számára. Például hagyjuk, hogy eldöntse, egyáltalán kér-e a kényeztetésből, illetve hogy hol érintsük meg és mennyi ideig.
Annak fényében, hogy mennyire szeretjük az érintést és mennyire rajongunk a cukiságért, ez a megközelítés sokunknak kihívást jelenthet, így csak komoly önuralom árán hajtható végre. De a visszafogottság nagyon is megtérül, a kutatások ugyanis azt mutatják, hogy az interakciók tovább tartanak, ha azokat a macska kezdeményezi. Emellett szintén fontos, hogy simogatás közben kellő figyelmet szenteljünk a macska viselkedésének, megbizonyosodva arról, hogy kellemesen érzi magát.
Amikor az érintésről van szó, a kevesebb néha több.
Figyelj a jelekre
Általános szabályként elmondható, hogy a barátságosabb macskák azokon a területeken élvezik a legjobban a simogatást, ahol az arcmirigyek találhatók, ide értve a fülük tövét, az állukat és pofájukat is, szemben az olyan helyekkel, mint a hasuk, a hátuk és a farkuk töve.
Jelek, amik arra utalnak, hogy a macska élvezi a simogatást:
- Függőlegesen tartja a farkát és érintést kezdeményez.
- Dorombol, és dagasztó mozdulatokat tesz az első mancsaival.
- Finoman ide-oda integet a farkával a levegőben.
- Nyugodt a testtartása és az arckifejezése, hegyezi a fülét, ami előre mutat.
- Gyengéden meglök, ha abbahagyod a simogatást.
Jelek, amik arra utalnak, hogy nem tetszik neki a simogatás vagy feszült:
- Elmozdul, faképnél hagy vagy elfordítja tőled a fejét.
- Passzív marad (semmi dorombolás vagy dagasztás).
- Intenzíven pislog, megrázza a fejét, testét vagy megnyalja az orrát.
- Rövid időközökre tisztálkodni kezd.
- Csapkod a farkával.
- Oldalra vagy hátracsapja a füleit.
- Hirtelen elmozdítja a fejét, hogy szembekerüljön veled vagy a kezeddel.
- Megharap, megkarmol vagy arrébb tessékel a mancsával.
Ha tehát legközelebb macskákkal akad dolgod, törekedj rá, hogy tiszteletben tartsd a személyes terüket és a bennük élő vadmacskát, még ha ez azzal is jár, hogy egy darabig távolról kell csodálnod őket.
