„Hogyan készült” rovatunkban ezúttal egy igazi slágertémával, a gumicukor gyártásával foglalkozunk, melynek kapcsán időről időre terítékre kerül, hogy „sutyiban” olyan förtelmes dolgokat tesznek bele, amikről sokan inkább nem is akarnának tudni. Hogy ebből mi az igazság, arról egy szakértőt kérdeztünk.
Mit rejt a gumicukor?
Traszkovics Zsolt élelmiszermérnök, a DIATRA Mérnöki Iroda Kft. ügyvezetője a Díványnak elmondta, a gumicukor előállítása három részre osztható, a gyártásához felhasználható anyagok körét pedig a Magyar Élelmiszerkönyv pontosan szabályozza.
A szakember szerint a gumicukor a gyakorlatban cukorból, glükózszirupból, invertcukorszirupból (ezt jellemzően kukoricából készítik) és zselésítő anyagból, leggyakrabban zselatinból áll. Na, itt ugrik a majom a vízbe. Az egyik összetevő ugyanis valami olyasmit takar, amiről valószínűleg nem gondolnád, hogy keresnivalója lehet egy édességben.
A zselatint állati eredetű kollagénből állítják elő. Ez nagyobb mennyiségben a bőrben és a kötőszövetekben található meg
– világít rá Traszkovics Zsolt, aki szerint a gumicukorban lévő zselatin ugyanaz, mint amit egyébként bárki megvásárolhat a boltokban.
Ha ez nem nyugtat meg és/vagy netán nem szeretnél ilyesmit a szádba venni, jó hír lehet, hogy a piacon olyan gumicukrok is kaphatók, melyek növényi zselésítőanyagok (például gumiarábikum) felhasználásával készülnek.
A gyártók a megfelelő szín és íz eléréséhez különféle színező- és ízesítőanyagokat – köztük mesterséges aromákat, színezékeket vagy akár gyümölcsleveket is – adhatnak a termékhez. Itt főleg az utóbbira érdemes figyelni, mert arra utal, hogy az adott gumicukor minőségibbnek tekinthető (és általában drágább is).
És hogyan készül?
A gyártás az édesség alapját képező massza elkészítésével kezdődik. Ennek még sűrűn folyós az állaga, ezért a gyárakban ötletes módszerrel formázzák meg. Traszkovics Zsolt szerint a gumicukor kívánt formáját egy negatív mintával nyomják bele a kukoricakeményítővel (ami egy fehér finom por) megtöltött tálcákba, majd a korábban elkészített masszát a mélyedésekbe töltik. A gumicukor ezután egy hosszabb-rövid ideig tartó, megfelelő hőmérsékleten történő pihentetés után nyeri el ismert állagát.
A gyártás harmadik szakaszában a tálcák tartalmát kiborítják, és a keményítőport egy szita segítségével választják külön a már szilárd gumicukroktól. A terméket ekkor még bevonhatják egy fényező viaszréteggel is, ami egyben megakadályozza az összetapadást, vagy akár egy savanykás cukorréteggel is.
Az élelmiszermérnök hozzátette, gumicukrot otthon is készíthetünk, de akár a boltban vesszük, akár mi magunknak csináljuk, magas cukortartalma miatt mindenképpen tanácsos mértékkel fogyasztani.
