Lassan nem telik el úgy nap, hogy ne érkezne hír újabb környezeti katasztrófával fenyegető jelről, például az Antarktiszról leváló gigantikus jéghegyről, vagy a Csendes-óceánban úszó, kontinensnyi szemétszigetről. Szerencsére egyre több embernek van igénye, hogy csökkentse legalább a saját ökológiai lábnyomát. A legkézenfekvőbb módszerként legtöbbünknek a szelektív hulladékgyűjtés jut elsőként az eszébe, na de kinek van kedve még az eldobható tejfölös poharat is elmosogatni?
A mi városunkban egészen jól szervezett a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés, és mindenféle tájékoztató kiadványokkal próbálták meghozni a lakosság kedvét ahhoz, hogy így gyűjtse a hulladékát. A mindennapi gyakorlatban azonban felmerült jó néhány kérdés, ezeket tettük fel Hankó Gergely fenntarthatósági szakértőnek.
Nem kell túlgondolni
Ahhoz, hogy egy háztartásban szelektíven kezdjék gyűjteni a hulladékot, semmilyen különleges eszközre, beruházásra nincs szükség. Elég egy sima kartondoboz vagy egy szimpatikus faláda a konyha sarkába, amit kinevezünk erre a célra, és onnantól kezdve ebbe lehet ömlesztve beletenni minden papírt, üveget, fémet és műanyagot. Ha szelektív szigetre kell vinni az így összegyűlt anyagokat (mert nem jönnek érte házhoz), akkor elég szétválogatni a helyszínen és bedobni a megfelelő konténerbe. Vagyis semmi szükség rá, hogy sok ezer forintért vásároljunk egy újabb, műanyagból gyártott, sok fakkos gyűjtőedényt – javasolta Hankó Gergely.
Na de térjünk a lényegre, mennyi többletmunkát igényel a szelektív hulladékgyűjtés? Megéri az nekem, ha el kell mosogatni az eldobható csomagolást?
A szakember szerint a mosogatás egyetlen célja, hogy ne büdösödjön meg a konyhánkban a hulladék. Vagyis szó sincs róla, hogy joghurtos poharak foglalják el a helyet a mosogatógépben, vagy üvegmosó kefével kellene nekiesni a tejesdoboznak. Hankó Gergely szerint elég, ha egy kicsit elöblögetjük például azzal a vízzel, ami amúgy is mindenkinél ott áll egy mosogatóba tett pohárban. Így nem kell ivóvizet pazarolni a mosogatásra, a bomló ételmaradék nagy része pedig így is lejön a csomagolóanyagról.
Ugyanígy, ha húst vásároltunk, elég a nejlonzacskót egy kicsit kiöblíteni és megszárítani. Bár a legjobb kétségtelenül az lenne, ha saját dobozba kérnénk a hentestől, és akkor nem is keletkezne egyáltalán hulladék csomagolóanyag.
Zsíros papír nem, de az olajos üveg mehet
Egy normál háztartásban papírhulladék is bőven keletkezik. A papírt akkor lehet szelektíven gyűjteni, ha nem lett zsíros. Ezzel meg is érkeztünk a pizzásdoboz problematikájához, amit úgy lehet jó fej módon szelektíven gyűjteni, ha a zsíros részeket letépkedjük róla, és csak a tiszta papírt küldjük újrahasznosításra. Ha krumplit vagy zöldséget pucoltunk az újságpapírra, nem kell aggódni, utána nyugodtan mehet a szelektív konténerbe.
És ha már zsír, akkor felmerül az olívaolajos üveg kérdése is. A környezetvédelmi szakember szerint semmi baj, az olajos üveg nyugodtan mehet a szelektívbe, az üveg feldolgozásának a technológiájába ez egyáltalán nem zavar be.
Akkor nem égetik el az egészet?
Hankó Gergely szerint éppen itt lenne már az ideje, hogy ezt a városi legendát eleresszük. Nem azért építették ki ugyanis a szelektív hulladékgyűjtés és -feldolgozás rendszerét komoly százmilliókból, hogy az égetőben kössön ki az újrahasznosítható anyag. A problémát inkább az jelenti, hogy kb. 50 százalékos tisztasággal gyűjt a lakosság, azaz csak a felét lehet hasznosítani a szelektív hulladékoknak, annyi felesleges, oda nem való dolgot is közé dobunk. Nem a szelektívbe való például a hungarocell, de a magnókazetták és a leharcolt CD-lemezek sem.
A szelektíven gyűjtött papírt, üveget és műanyagot begyűjtés után először alaposan átválogatják. A műanyagot például van, ahol 14 különböző kategóriába. Egészen más kupacba kerül például a PET-palack, mint a kupakja. Ezután következik a feldolgozás, aminek a technológiája egészen jól alkalmazkodik a valósághoz, vagyis simán meg tud küzdeni a műanyag palackon lévő papírcímkével vagy a többféle anyagból összerakott tejes dobozzal is. Nem kell tehát aggódni a papírcímkés palackok miatt sem, nyugodtan mehetnek a szelektívbe úgy, ahogy vannak.
Arra azonban tényleg érdemes odafigyelni, hogy a tárolóedényeket (palackokat, dobozokat) tapossuk össze, hogy ne levegőt kelljen szállítani! Ez ugyebár nem kényelmi kérdés, hanem nagyon is környezetvédelmi: nem mindegy ugyanis, hogy hányszor fordul az autó, mennyi anyag fér bele egyszerre.
A textileket is lehet szelektíven gyűjteni
Kevesen tudják, hogy általában a különböző segélyszervezetek által kihelyezett ruhagyűjtő konténerek egyben a textilek szelektív gyűjtőhelye is. A fölöslegessé vált ruhadarabokat éppen ezért nem kell aszerint szétválogatni otthon, hogy el tudod-e képzelni róla, hogy ezt még valaki szívesen felveszi, vagy sem, mert később megteszik ezt helyettünk. Nyugodtan a konténerbe lehet dobni mindent, a foltos, lyukas pólót, de a szép, kihízott szoknyát is, mert amit nem lehet továbbadományozni, abból géprongyot készítenek, arra is szükség van ám.
