Mikor az ember csúcskategóriás mobilkészüléket vásárol, akkor már bőven többet akar annál, hogy legyen egy készüléke, amivel tud telefonálni, meg elolvashatja rajta az emaileket és végiglájkolja az ismerősök bejegyzéseit a Facebookon. Az átlagos felhasználók jelentős részének az, hogy milyen processzor van a telefonjában, az semmi érdemlegeset nem jelent, amivel viszont őket is meg lehet venni, az a fényképek minősége.
Ma már mindenki született fotográfus, aki lelkesen dokumentálja az étkezéseit, az edzéseket, a nyaralásokat, a gyerekeket, a kutyát, a bulikat vagy csak úgy bármit. Ebben persze semmi újdonság nincs, a telefongyártók is tudják ezt és előszeretettel adják is az alkalmi fotóművészek alá a lovat azzal, hogy minden új telefonnal olyan képeket ígérnek, amilyeneket eddig soha senki sehogy nem tudott még telefonnal elkészíteni, és egyébként is olyan képet lehet csinálni vele, hogy azzal körberöhöghetjük a profi fotósokat is.
A Huawei P10 és P10 plus nem kevesebbet vállalt, mint hogy ezzel elkészíthetjük a tökéletes portrét, a Samsung S8 meg azt, hogy kitörünk a korlátainkból. Úgyhogy neki is veselkedtünk egy háziversenynek a Dívány fotósával, hogy kiderítsük én vagyok a jobb fotós egy telefonnal, vagy ő a profi gépével, meg a sajtófotós díjával. A válaszhoz hozzátartozik, hogy természetesen nem várhatjuk el egy telefontól, hogy ugyanazt tudja mint egy kifejezetten profi, gyakran milliókba kerülő fotósfelszerelés, a profi fotós tudásáról nem is beszélve, sőt az lenne csak igazán ijesztő ha valóban annyit tudna egy telefon, mint fotóriporter legmodernebb cucca. Igaz, ő meg hiába járt iskolákba, hiába költött vagyonokat a felszerelésére, mégsem tud telefonálni a fényképezőgépével.
De mit is tud a kamera papíron?
Az, hogy a P10 család HiSilicon Kirin 960 rendszerchipet kapott, és hogy a P10 4 GB, míg a plus 6 GB RAM-ot kapott, az az átlagos telefonvásárlónak nem sokat mond, a részletekért érdemes megnézni a telefonok specifikációját. Ha viszont azt mondjuk, hogy a Huawei ismét a Leicával közösen dolgozott és továbbfejlesztették a dualkamerájukat, attól már sokkal többeknek felcsillan a szemük. Ugye azt már tavaly is leírtuk, hogy a két kamera lényege, hogy az egyik az egy monokróm kamera nagyon nagy részletgazdagsággal, a másik meg a színekért felelős, a kettő aztán eggyé válik és lesz belőle egy részletgazdag színes fotó. Jelen esetben 12 megapixeles RGB és 20 megapixeles monokróm kamerát kapott, mindkettőben külön kiemelve a tökéletes portré funkciót, a mélység-élesség utólagos változtatását, illetve a 4K videók rögzítését. És persze úgy összességében minden eddiginél jobb képeket rossz fényviszonyok között is.
A Samsung S8 pedig olyan kamerát ad, ami éjjel és nappal is jól működik, és még gyenge fényviszonyok mellett is éles és élettel teli képeket tudunk készíteni. A 4K videó itt is alapvető dolog, és a szenzoron fejlesztettek sokat, hogy jók legyenek a képek. Vagyis jobbak, mint eddig.
De mi a helyzet a valóságban?
Gyártótól függetlenül minden egyes új telefon bemutatásakor, hogy ez a legmostohább fényviszonyok és úgy bármi mellett is olyan képet készít teljesen magától, hogy azzal egy fotós szaklapba is simán bekerülhetnék, ha venném a fáradtságot, hogy elküldöm nekik. Azt hogy belőlem kihozza a maximumot, azt meg úgy kell érteni, hogy szoftveresen legyalulja az arcom, amivel eltünteti a vonásaimat a ragyákat és a bőrhibákat, kifehéríti a fogamat, megnagyítja a szemem és keskenyít is az arcomon. Ráadásul a Huawei természetesen itt sem hagyta ki a tökéletes szelfi funkcióját, ami azt jelenti, hogy elég egyszer beállítani, hogy milyen bőrgyalulást, fogfehérítést és szemnagyobbítást szeretnék, azt megjegyzi, és onnantól kezdve örökre ilyen képeket lő majd rólam, még akkor is, ha mindenki más tök hülyén néz ki. Mindegy, őket legfeljebb nem taggelem be a képeken.
A tökéletes portré
Hogy mitől jó egy portré, arról nyilván más véleménye van egy profinak és egy egyszeri felhasználónak. Persze az elmosódott háttér az sokak szerint alap, de míg szerintük egy porté attól jó, hogy jól nézek ki rajta még ha a cél érdekében csalni is kell egy kicsit a szögekkel vagy a fénnyel, esetleg kicsit javítani kell a bőrhibákon. A profi fotós kissé összetettebben látja ezt a kérdést, szerinte attól jó egy portré, ha azt adja vissza, ami a valóságban van, csakhát az ember már csak olyan hiú, hogy gyakran nem éppen elégedett a valósággal, ezért mindenfajta szépítő alkalmazáshoz vagy a már eleve beépített szépítő funkciókhoz nyúl, ami miatt egy idealizált képet lát saját magáról, nem pedig azt, ami természetes. Ebben egyébként az egész szerkesztőség egyetértett, mindkét csúcskategóriás és bármilyen más telefon esetében jó ha odafigyelsz arra, hogy egy mosoly sokkal jobban mutat bármilyen természetellenes szájbiggyesztésnél. És azt is jó észben tartani, hogy a szépítő funkciót nem kell a maximumra járatni, mert kiszépíti belőled a vonásaidat is és inkább ijesztő lesz az eredmény. Főleg ha látszik is az a javító "maszk", amit a fejedre húz, amiről a galériában mutatunk is képet.
Na és mit tudnak a telefonok?
Az tény, hogy mindkettőnek jó a kamerája, de ez csúcskategóriánál alapelvárás. A mélység-élességgel viszont vannak gondok mindkettőnél. A funkció lényege az lenne, hogy kijelölhetjük, mi legyen a fókuszban, a többi pedig szépen elmosódik. Ha a kép hátsó sarkában a fát szeretnénk kiemelni, akkor csak az lesz éles, ha pedig a a kép előterében az arcunkat, akkor meg az. Ez egyébként egészen jól működik utólag is a Huaweiben, ami nem meglepő, hiszen már a P9 szériába is bekerült. A P10-nél viszont megjelent a portré funkció, ami automatikusan felismeri az arcot és úgy összességében az egész fejet, ami pedig nem hozzá tartozik, azt elhomályosítja. Kivéve mikor kiharap az ember fejéből darabokat, mint például itt.
De nem kell aggódni, mert hasonlót az S8 is tud, ott pedig csak akkor működik a megfelelő homályosítás, ha nagyon. de nagyon eltérő a két alap, vagyis nagyon elütnek a színek egymástól, de még így is vannak hibák, elég csak megnézni ezen a képen a virágnál az előtér és háttér elválasztását.
Mindkettőben van RAW mód is, ez azoknak hasznos, akiknél a fotózás nem áll meg ott, hogy a telefonodon szerkesztgeti a képeket, hanem a gépeden (vagy akár a telefonodon is) megtudod tölteni élettel és színekkel a felvételeket és olyan részleteket is elő tudsz hívni, ami egy sima JPG-ből kimarad, hiszen ezek nyers formátumok, tulajdonképpen digitális negatívok, amiket ugyanúgy "előhívhatsz digitálisan" mint anno a laborban. Mindkét telefonnál meglepően jól működik ez a dolog, egészen jó dinamikatartománya van mindkettőnek, ezért a két lenti képen be is mutatjuk, hogy mekkora a különbség a nyers és a feldolgozott kép között, mennyi apró részletet tudunk befolyásolni. A felső kép készült a Huawei telefonnal, az alsó pedig a Samsunggal.
