Hagyján, hogy a könyvmoly az új szexi, de állítólag a sikeres emberek egyik közös tulajdonsága, hogy sokat olvasnak. Bill Gates hetente végez egy-egy könyvvel, Mark Zuckerberg 2 hetente, és Oprah Winfrey is aktívan részt vesz saját könyvklubjában. Ami még közös bennük, hogy ők mind gazdag amerikaiak. Közülünk, hétköznapi emberek közül mégis ki ér rá állandóan ennyit olvasni? Pláne manapság, amikor annyi jó sorozat van? Na ugye.
Ha a kedves olvasó véletlenül szorgalmas tanuló volt az iskolában (netán még mindig az), akkor talán nem is tudja, hogy egyáltalán nem kell elolvasni egy egész - sokszor több száz oldalas! - könyvet ahhoz, hogy embertársaink többsége mégis ezt higgye rólunk. Nem dicsekvésképpen mondom, de én például soha nem olvastam a Kőszívű ember fiait, mégis ötös lettem irodalomból. (Az más kérdés, hogy mikor volt utoljára releváns az életemben, hogy valaha ötös lettem irodalomból. Vagy hogy olvastam-e a Kőszívű ember fiait.) Az emberek egy része 10-14 éves korában intuitív módon vagy társai segítségével megtanulja az olvasást kiváltó trükköket, de ahogy elmúlik a kötelező olvasmányok nyomasztó időszaka, elkopnak-elfelejtődnek ezek a készségek is.
Szerencsére a Lifehacker felismerte, hogy napjainkban bizony a felnőttekre is jelentős nyomás nehezedik a könyves maffia részéről, és három egyszerű pontban összefoglalta, mit is kell tennünk, ha olvasottnak akarunk látszani.
1. Kötelezők röviden. avagy olvass összefoglalókat!
A klasszikus művek rövid összefoglalóját szinte mind megtalálja az ember az irodalomérettségire felkészítő különböző oldalakon. A modern irodalommal kicsit nehezebb a helyzet, de az esetek többségében a Wikipedia jó szolgálatot tesz. Sajnos, elképzelhető, hogy csak angolul bukkanunk rá az adott mű oldalát, ha ez gond, használhatjuk a Google Translate évről évre megbízhatóbb fordítását. Ha viszont a kedves olvasó biztos az angoltudásában, bátran forduljon az Amazon vagy a Goodreads könyvleírásaihoz.
És mi a helyzet a modern magyar könyvekkel, amikhez jó eséllyel se Wikipedia-oldal, se Goodreads-leírás nem készül? Arra ott a második pont:
2. Olvass bele a könyvbe!
Talán a nagymamámtól hallottam először (ő nagypapámat idézve mondta, ezt a nagypapámat nem ismertem, de jókat hallottam róla), hogyha egyszer belekezdtem egy könyvbe, akkor azt igenis olvassam végig. Talán Márai is mondott ilyesmit, de Márai nem pont így mondta. Sokáig bűntudatom volt, amikor 10-20 vagy akár 100 oldal után nem akartam tovább olvasni egy könyvet. Ma már tudom, hogy ilyenkor nyugodtan le lehet tenni azt a könyvet, sőt, át lehet lapozni, megnézni, mi a vége. Bármit lehet! Ha egy idő után nem érzi az ember, hogy megfogta a könyv hangulata, akkor nem érdemes szenvedni. Se nagymama (pláne nagypapa, akit szegényt nem is ismertem), se Márai nem fog senkit elővenni, hogy mit képzelsz. Az így voltaképpen visszanyert időt arra is lehet fordítani, hogy találjon az ember inkább neki való olvasmányt.
Ha pedig csak arról van szó, hogy a kedves olvasó nem is igazán szeret könyvet olvasni, akkor a megoldás:
3. Lopd el valaki más véleményét!
Ha tényleg csak a társadalmi nyomás miatt olvasnánk könyveket, akkor igazán nem a tartalom, a történet vagy a szereplők megismerése a lényeg, hanem az, hogy legyen véleményünk minderről, ha netán beszélgetni kellene valakivel. De saját véleményt formálni munkás, hiszen ahhoz minimum az előző pontokban tárgyalt eszközökhöz kellene nyúlnunk, ami mégiscsak 1-2 órányi olvasással járhat. Ezt elkerülendő érdemes átfutni 1-1 könyvkritikát vagy KönyvesBlog-posztot, ami legfeljebb 5-10 percet vesz igénybe, ám azonnal kiforrott állásponttal lát el. Ha például megkérdeznék tőlem, mit gondolok Murakami Sötétedés utánjáról, gondolkodás nélkül elmondhatnám, hogy úgy éreztem, eleinte kicsit zavaró, hogy az egy éjszaka, mindössze hét óra leforgása alatt játszódó párhuzamos események inkább csak elindítanak egy-egy történetszálat. De aztán egyre inkább bejött, hogy tényleg csak annyit tudtunk meg, amennyi egy éjszaka alatt megtörtént. Nem mondanám, hogy ez a kedvenc Murakami regényem, de rajongóknak kötelező!
Természetesen az sem kizárt, hogy az említett megúszási praktikák gyakorlása közben véletlenül azon kapja magát az ember, hogy megjött a kedve az olvasáshoz. Sőt, akár az is megtörténhet, hogy a sok olvasástól végül sikeresebb és szexibb lesz. Erre mondaná nagymamám (nagypapámat idézve), hogy win-win szituáció.
