A természetben elhagyottnak, gyámoltalannak tűnő kisállatok felé mutatott túlzott gondoskodás könnyen visszafordíthatatlan tragédiához vezethet - figyelmeztet a Budakeszi Vadaspark.
A természet nemcsak az őzgidák, hanem az újszülött mókusok esetében is kitűnő álcázó képesség adományozásával biztosítja a túlélést. A mókusok azonban, ellenben az őzekkel, az erdők világán túl kifejezetten kedvelik a zsúfoltabb városi környezetet is: nagyobb parkokban akár többedmagukkal is képviseltetik magukat, ami azt eredményezheti, hogy utódaik sokszor a parkok, kertek fatörzsein tanulnak meg mászni, vagy épp a földön ugrálva tornáztatják izmaikat.
Azonban, ha emberi közelséget éreznek, tevékenységeiket felfüggesztve megpróbálnak a fa törzsére lapulva elbújni, vagy a fák aljánál keresnek menedéket. Rejtőzködő üzemmódjuk során elesettnek, elhagyatottnak tűnhetnek, ezért sokan megsajnálják őket és segíteni szeretnének rajtuk. Ez azonban óriási tévedés, hiszen anyjuk ilyenkor is hazavárja a felfedező kedvű picinyeket. A napokban épp hasonló okból három kismókus érkezett a Budakeszi Vadasparkba, akik jelenleg az állatgondozók teljes figyelmét és odaadását élvezik, de őket sajnos már nem lehet a jövőben a természetbe visszaengedni.
„Egy kisállat állapotát és „elhagyatottságát” csak és kizárólag tapasztalt és kompetens állatgondozó szakember tudja megítélni, ezért arra kérünk mindenkit, hogy amennyiben egy elhagyatottnak vélt állat életét féltené, vagy délutáni sétája közben kisállatra bukkanna, az alábbi elérhetőségek valamelyikén vegye fel a kapcsolatot a Budakeszi Vadaspark illetékeseivel, akik szakértői segítséget tudnak nyújtani” – hangsúlyozta Szilágyi Zsolt, a Budakeszi Vadaspark állatgondozója.
