Nemrég megírtuk, hogy az angoloknál milyen egyszerű spórolási módszer arat. Az emberek csatlakoztak egy facebookos kihíváshoz, ahol a cél az volt, hogy a résztvevők gyűjtsenek össze 100 darab 5 fontos bankjegyet. A visszajelzések szerint hatalmas a siker, olyan emberek is szorgosan gyűjtögetik a pénzt, akik egyébként sosem voltak képesek arra, hogy megtakarítsanak. Akkor azt javasoltuk, hogy az új kétezresekkel érdemes tenni egy próbát, hátha tényleg bejön. Természetesen mi is kipróbáltuk, és bár nem ebből veszem meg a szerkesztőséget, de ha így folytatom, sokkal gazdagabban vágok neki a nyárnak.
Nem vagyok az a nagy spórolós típus. Tény, hogy nem költöm feleslegesen a pénzt, de nem is vagyok olyan, aki mindenféle beosztásos módszerrel vagyonokat tud felhalmozni, így ehhez az emberkísérlethez sem fűztem túl nagy reményeket. Ehhez képest a hónap vége még engem is meglepett. Úgy volt 16 ezer forintom pluszban, hogy közben észre sem vettem a hiányát.
Egy nem is olyan régi kutatás szerint a magyar családok több mint egyharmada a létminimum alatt él, és valószínűleg sokan gondolják úgy, hogy nekik még két darab bankjegy is nagy terhet róna a családi kasszára, belátjuk mi is, hogy ez a módszer nem a legszegényebbeken fog segíteni. Nem is kell tőle csodát várni, egyszerűen arra jó, hogy egy kis önismeretet adjon és segít átértékelni a költekezési szokásokat. De sok kicsi sokra megy alapon érdemes tenni egy próbát és előtte áttanulmányozni a spórolás pszichológiáját is. Ha meg mégsem jönne össze, akkor legalább lesz mihez nyúlni a hónap végén.
Vissza az időben
Alapvetően kártyát szoktam használni a fizetésekhez. Egyszerűbb, gyorsabb és amíg az amúgy is a kezemben lévő telefonnal is tudtam fizetni, sokkal könnyebb is volt, mint elkezdeni kotorászni a táskámban. Ezért az első és legfontosabb változtatás az volt, hogy elkezdtem készpénzt használni. Egyébként tudomány szerint már ezzel is visszavettem valamicskét a költésemből, ugyanis az emberek hajlamosak kevesebbet költeni akkor, ha készpénzzel fizetnek, mert így jobban kontrollálni tudják a költéseiket. Ezzel részben egyet is értek, mert bár sosem vettem még azért plusz öt tejfölt meg egy kisszéket a boltban, mert úgyis kártyával fizetek, viszont ha az interneten vásárolok, valóban gyakrabban elcsábulok teljesen felesleges dolgokra, főleg ha nem forintban van megadva az oldalon az ár.
Át kell állítani az agyat
Az első és legfontosabb elhatározásom az volt, hogy próbálom nem pénznek tekinteni az új kétezreseket, hanem egyszerű papírdarabnak. De mivel nem vagyok teljesen idióta, és akárhogy szuggeráltam magam, akkor sem tudtam azt gondolni a bankjegyről, hogy az egy Donald rágós képregény, ezért azzal biztosítottam be magam, hogy mindig kivettem a megszerzett kétezrest a pénztárcámból, amint hazaértem és beraktam a többiekhez. Ez egészen jól működött, már amikor nem felejtettem el az egészet, de a gyűjteményembe illő darabokat éppen ezért mindig egy külön rekeszbe tettem, aztán elrejtettem magam elől is, mondjuk néhány hűségkártyával, vagy a személyimmel.
Spórolni idegőrlő feladat
Az elején persze könnyen ment a dolog, örültem is az új kétezreseknek, hiszen a kezdeti időszakban még nagyjából fele-arányban kaptam vissza új és régi típusokat. Aztán azt is csak most figyeltem meg, hogy nem is olyan gyakran kapok vissza kétezrest. Még csak egy darabos volt a gyűjteményem, amikor nagyjából egy hétig egyáltalán nem kaptam sem újat, sem régit, csak szutykos ezreseket. Egy hét után kezdtem ettől neurotikus lenni, így mikor négy darab ezrest vett a pénztáros hölgy az egyik boltban a kezébe, megkértem, hogy legalább az egyik legyen kétezres, és amikor elővett egy régi típust, azt hiszem, átestem egy kisebb idegösszeomláson.
Könnyebben ment a megvonás, mint gondoltam
A kezdeti kétezres hiány az egyik nap reggelén kétezres túltengésbe ment át, akkor ugyanis egy tízezrest váltottam fel, és 4 darab gyűjteményembe illő bankót kaptam vissza. Aztán eljött az ebéd ideje, és hiába volt egészen pontosan 8780 forint a pénztárcámban, egyszerűen nem volt szívem felváltani a pénzt, az ebédem a kisboltban vásárolt zsemle lett májkrémmel és egy hegyes erős paprikával. A kétezreseim megmaradtak és igazából sokkal jobbat ettem, mint a menzán bármikor. Abban a hónapban viszonylag sokszor választottam ezt a megoldást, de arra is rájöttem, hogy a turkálóból is simán kiengedik az embert akkor is, ha nem vesz semmit. A drogériában nincs előírva a kötelező körömlakkvásárlás még akkor sem ha csak 300 forintba kerül, és fagyizni sem kell minden másnap csak azért, mert a szerkesztőség mellett van egy cukrászda. Valamint ha egy filmre mindenki azt mondja, hogy nem érte meg a pénzt a moziban, akkor nekem is teljesen tökéletes lesz megnézni majd akkor, mikor bekerül valamelyik videotárba.
A végtelenségig nem megy a gyűjtögetés
Nagyjából huszadika környékén érkezett el az első csalásom időpontja, mikor megint több kétezres állt egyszerre a házhoz. Lassan be kellett látnom, hogy ahogyan közeledik a hónap vége, már megérzem a kétezresek hiányát. Persze megtehettem volna, hogy nem is ebédelek egyáltalán, lemondom az HBO-t, és a boltban is elkezdem mindenből a legolcsóbbat vásárolni, illetve azt, aminek aznap lejár a szavatossági ideje, ezért féláron haza lehet vinni. De azt már a kísérlet elején megfogadtam, hogy leginkább arra vagyok kíváncsi, mennyit tudok spórolni úgy, hogy közben azért jól érzem magam és úgy fejezem be kísérletet, hogy talán még ahhoz is kedvem lesz, hogy folytassam. Éppen ezért a hónap vége felé már nem raktam el minden új kétezrest, hanem mondjuk minden másodikat. Következő fizetéskor aztán elővettem a gyűjteményem, ami egészen pontosan 8 darab papírlapból állt, vagyis összesen 16 ezer forintot spóroltam.
Van 16 ezer forintom!
8 darab papírlapot összegyűjteni nem sok, ezt belátom, de mégis itt állok most 16 ezer forinttal, ami nem hiányzik sehonnan. Nem érzem úgy, hogy lemondtam bármiről is az egy hónap alatt, bár többször is éreztem azt, hogy sokkal több mindent is megvonhatnék magamtól, hogy sikeresebb legyek a gyűjtögető projektemmel. Néha egészen addig lovaltam bele magam ebbe a dologba, hogy arra gondoltam, hogy akár el is adhatnék ezt-azt, hátha kétezresekben fizetik ki, de végül sikerült visszarángatni magam a valóságba. Be vannak fizetve a számláim, ettem rendesen, a turkáló sem ment csődbe, mert kevesebbet költöttem. Voltam moziban, vettem körömlakkot is, sőt még indiai étterembe is elmentem, vagyis igazából semmit sem vontam meg magamtól, egyszerűen be tudtam osztani 16 ezer forinttal kevesebb pénzt is úgy, hogy az elég legyen. Persze lehetne ez több is, és biztos lesz olyan hónap, amikor nem lesz ennyi sem, de ha sikerül egy évig hoznom azt az átlagot, hogy minden hónapban 6 darab kétezrest teszek a gyűjteményembe, akkor egy év múlva akár 150 ezer forint is összejöhet.
