A világon megtermelt élelmiszer egyharmadát elpazaroljuk, miközben minden 9. ember éhezik. Csak az Európai Unió tagállamai évente közel 100 millió tonna élelmiszert dobnak ki, ebből 1,8 millió tonnát Magyarországon. Ez a becslések szerint háztartásonként 50 ezer forintot jelent évente. Hogy mit lehet ez ellen tenni, és miért érdeke egy hipermarketnek, hogy ne vásároljanak feleslegesen az fogyasztók, arról a Századvég Gazdaságkutató Zrt. és a Tesco által szervezett élelmiszer-pazarlás elleni közép-európai konferencián beszéltek a résztvevők.
Azt hiszi nem dob ki ételt? Vezessen naplót!
A felmérések alapján a térségben nem igazán érzik még át a fogyasztók az élelmiszer-pazarlás kérdését, szerintük ez inkább kormányzatokra és a cégekre tartozik. Aztán mikor megkérték őket, hogy vezessenek naplót, hogy mennyi élelmiszer landol náluk a kukában, megdöbbentek - ismertette Ian Hutchins, a Tesco nemzetközi kommunikációs igazgatója kutatásaik eredményét, ami mint kiderült, a magyar háztartások esetében is hasonló eredménnyel zárult. Itthon évente fejenként 40-50 kilogramm élelmiszert dobunk ki, ez pedig nemcsak feleslegesen elköltött pénzt, de felesleges környezetterhelést is jelent. A gyártás során és az üzletekben is hasonló a helyzet, miközben –ahogyan Hutchins is mondta – egy boltnak minden kidobott élelmiszer veszteséget jelent és pénzbe kerül, ráadásul a legnagyobb volumenben a gyártás során keletkezik élelmiszerfelesleg.
A maradéknak nem a kukában van a helye
50 ezer forintnyi kidobott élelmiszer évente nem kevés pénz, pedig néhány egyszerű tippel és odafigyeléssel ezen lehet csökkenteni. Éppen ezért értett egyet abban minden résztvevő, hogy kiemelt szerep kell, hogy jusson az ismeretterjesztésre és a tudatos fogyasztói magatartás javítására. A témában Magyarországon is elvégzett felmérés szerint itthon még tisztelik az ételt, sokan hivatkoztak például arra, hogy szüleiktől, nagyszüleiktől azt tanulták, kenyeret kidobni bűn. Ugyanakkor az élelmiszer-pazarlás nem számít közkedvelt témának, egészen egyszerűen azért, mert a megkérdezettek 90 százaléka azt állítja, hogy nála semmilyen étel nem kerül a kukába: vagyis valóban csak akkor szembesül a többség a háztartáson belüli pazarlás problémájával, ha elkezdi figyelni, esetleg naplót vezet róla.
Mark Little, a Tesco fenntarthatósági vezetője arról beszélt, hogy meg kell érteni, miért dobnak ki a fogyasztók élelmiszert. Kiemelte, hogy az edukációt ők is fontosnak tartják, ezért próbálnak egyszerű, hétköznapi tippeket adni arra, hogy például maradékokból milyen recepteket lehet készíteni, vagy éppen olyan egyszerű praktikákat, hogy a kicsit viharvert, már kidobásra szánt citrom levét azért még facsarja ki és tárolja hűtőben, esetleg fagyassza le jégkockatartóban, hogy legközelebb elő tudja venni. Szintén ezt a célt szolgálja, hogy próbálnak olyan egységes és egyszerűen értelmezhető jelöléseket alkalmazni, hogy az mindenki számára egyértelmű legyen, és elmagyaráznak olyasmiket is, mint például hogy mi a különbség a minőségmegőrzési és a lejárati idő között.
"A munkavállalóink rosszul érezték magukat, mikor az üzletben élelmiszert kellett kidobniuk"
Mark Little-lel, a Tesco fenntarthatósági és hulladékkezelési vezetőjével beszélgettünk arról, hogy miért érdeke egy cégnek, hogy az élelmiszer-pazarlás ellen fellépjen, és milyen lépéseket tesz az áruházlánc, hogy minimalizálja a pazarlást és segítsen a vásárlóknak, hogy otthonaikban ők is így tegyenek.
Az előadásában azt mondta, hogy a Tescónak üzleti érdeke is, hogy csökkentse az élelmiszerpazarlást. Hogyan kell ezt érteni? Nem az a jó egy üzletláncnak, ha a fogyasztók minél többet vásárolnak, akár feleslegesen is?
Tavaly tettünk egy komoly vállalást, miszerint áruházainkban egyetlen falat élelmiszer sem veszhet kárba, mert vásárlóink és munkatársaink számára az élelmiszer-pazarlás kezelése egy nagyon fontos téma. Az Egyesült Királyság Tescóiban 2017 év végéig szeretnék elérni, hogy minden áruházunk jótékony célra tudja felajánlani az élelmiszer-felesleget. Ugyanezt a célt a közép-európai piacon 2020-ig akarjuk megvalósítani.
Az emberek rosszul érzik magukat, ha ételt dobnak a kukába, mert a világban rengetegen éheznek, ráadásul ételt kidobni olyan, mint pénzt kidobni. Az élelmiszer-pazarlás pedig pénzbe kerül a Tescónak, a vásárlóinknak és szállítóinknak is. A pillanatnyi gazdasági helyzetben viszont senki sem hagyhatja figyelmen kívül, ha valahol pénzt takaríthat meg. Éppen ezért mindannyiunk érdeke, hogy kevesebb legyen a pazarlás.
A pénz ugyanakkor csak egy faktor a sok közül. Az élelmiszer-pazarlás csökkentésével a környezetet is tehermentesíthetjük, rászorulóknak is segíthetünk, és mindennek élelmiszer-biztonsági szempontból is pozitív hatásai vannak.
Minden nagyobb áruházláncban megjelennek a mennyiségi, "+1 ingyen" akciók, vagy "a nagyobb kiszerelés olcsóbb" típusú akciók. Várható olyan változás az akciózási stratégiában, ami nem éppen arra ösztönöz, hogy vásároljon a fogyasztó minél többet?
Készítettünk egy felmérést, hogy megértsük, a közép-európai régióban mi vezet az élelmiszer-pazarláshoz, és hogy lássuk, mit várnak a vásárlók tőlünk, kereskedőktől, hogy segítsük visszafogni a pazarlást. A kutatás eredményeinek értékelése jelenleg is zajlik, célunk, hogy ennek alapján úgy alakítsuk ajánlatainkat, hogy azzal segítsük vásárlóinkat a pazarlás csökkentésében. Ugyanakkor a helyi piacok sajátosságait továbbra is figyelembe fogjuk venni, hogy megfeleljünk a vásárlóink igényeinek.
Angliában megnyílt az első olyan bolt, ahol a rászorulók a felesleges élelmiszereket vehetik meg, és annyit fizetnek értük, amennyit tudnak. Önök gondolkoznak hasonló megoldáson?
A brit áruházainkban egy ehhez hasonló megoldást alkalmazunk. Tavaly a FareShare FoodCloud-dal együttműködve elindítottunk egy programot, ami összeköti az áruházakat a helyi civil szervezetekkel, és lehetővé teszi, hogy a nap végén megmaradt élelmiszer-felesleget újra elosszuk ahelyett, hogy a szemétbe kerülne.
Most azon dolgozunk, hogy Community Food Connection néven ezt a programot országos szinten bevezessük. Az üzletek itt a FareShare FoodCould appot használva értesítik a helyi közösségeket és jótékonysági szervezeteket arról, hogy mennyi felesleget tud felajánlani aznap az adott áruház. A szervezetek pedig egy üzenetben erősítik meg, hogy át tudják venni az élelmiszereket.
A Community Food Connection most 733 nagyobb áruházban működik, több mint 2800 civil szervezet már használja. A következő hetekben további áruházakat is bekapcsolunk, sőt 1300 civil szervezet is hamarosan csatlakozik hozzá. Eddig több mint 1,4 millió adag ételnek megfelelő élelmiszert adományoztunk.
Említette, hogy az üzletekben egy nagyon speciális előrejelzési és rendelési mechanizmussal dolgoznak. Ezt mennyire lehet átültetni az otthoni környezetbe, hogy a háztartások élelmiszerpazarlását csökkentsék?
Évek óta megosztjuk előrejelzéseinket szállítóinkkal, hogy ennek megfelelően tudjanak ők is tervezni. Nem tudjuk persze előre jelezni, ha változás van a szállításban, vagy ha például az időjárás miatt változik a kereslet. Ugyanakkor, ha bármilyen eltérés van a tervezéshez képest, akkor sem töröljük a megrendelésünket az utolsó pillanatban, hanem megpróbálunk megoldást találni a helyzetre.
Hiába a fejlett előrejelzésünk és rendelési mechanizmusunk, az év bizonyos szakaszaiban szembe kell néznünk azzal, hogy elárasztanak minket a termények. Most nyáron például az előre jelzettnél melegebb időnk volt, és így egyszerre érett meg nagyon nagy mennyiségű eper. A helyzetre válaszul áruházaink előtt külön standot állítottunk fel, hogy felhívjuk vásárlóink figyelmét a szezonális termékre, amit nagyobb kiszerelésben, piacvezető áron tudtak megvásárolni.
Mikor terjed el ebben a régióban is a „Perfectly Imperfect” (vagyis Tökéletesen Tökéletlen) program, ahol olyan zöldségeket és gyümölcsöket árulnak olcsóbban, amik egyébként méretben vagy külalakban nem szabványosak, de minőségben semmilyen probléma nincs velük?
A Perfectly Imperfect az egyik tökéletes példája annak, hogyan csökkenthetjük a pazarlást. Úgy látjuk, hogy bizonyos esetekben tudjuk úgy igazítani specifikációinkat, hogy több terményt tudjunk átvenni. Az Egyesült Királyságban már bevezettük a Tökéletesen Tökéletlen kínálatot, aminek keretében átveszünk és értékesítünk olyan zöldséget és gyümölcsöt is, amik korábban kívül estek az elvárásainkon. Almát, paszternákot, cukkinit, uborkát és epret is árulunk így. Ennek eredményeként az eper 95, az alma 97%-át átvesszük a brit termelőktől.
Brit vásárlóink visszajelzése nagyon pozitív, ezért a közép-európai régióban is tesztelni fogjuk a Tökéletesen Tökéletlen kínálatot az idei évtől. Kíváncsian várjuk, hogyan fogadják majd a vásárlók.
Az élelmiszer-pazarlás mellett mennyire kap szerepet az, hogy más, nem élelmiszer jellegű termékeket se halmozzon fel a vásárló?
Az élelmiszer-pazarlás visszaszorítása számunkra az elsődleges prioritás, ugyanakkor igyekszünk elkerülni a pazarlást, ahol csak lehetséges, és ebben szeretnénk segíteni vásárlóinknak.
A kevert ízű joghurt a kukába menne, pedig a rászorulók örülnek neki
Talán a legtöbb felesleg a termelésben keletkezik, hiszen elég egy apró gyártási hiba, ami a minőséget ugyan nem veszélyezteti, de például 250 grammos egységcsomagok helyett 235 grammos kiszerelések születnek, amiket nyilvánvalóan kereskedelmi forgalomba nem lehet hozni, viszont minőségi szempontból semmiben sem térnek el a szabályos kiszerelésűektől. Az élelmiszerbankok megjelenésével és hathatós munkájával szerencsére ezek a termékek már nem a kukában végzik, hanem eljutnak a rászorulókhoz.
Cseh Balázs, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület elnöke mesélt arról, hogy több olyan technológiai eljárás van a termelésben, amiből rengeteg felesleg keletkezik. Példának hozta a joghurtgyártást, ahol mikor az egyik ízről a másikra állnak át, rengeteg kevert ízű joghurt keletkezik. Ezek nem kerülnek forgalomba, hanem eljut hozzájuk, a rászorulók pedig értelemszerűen nagyon boldogok, hogy az étkezésükbe néha a joghurt is belefér, még akkor is, ha kevert ízről van szó.
Gazsi Zoltán az Eisberg Hungary Kft ügyvezetője is arról beszélt, hogy egy olyan gyártásban, mint az övék, valóban sok felesleg keletkezik. Bár ezeket próbálják minimalizálni, de így is elképesztően pontos előrejelzésekre van szükség, hogy egy olyan iparban, mint az előre csomagolt, friss konyhakész saláták szegmense kevés legyen az élelmiszer-felesleg. Gondoljon csak arra, hogy mikor legutóbb válogatott a salátás csomagok között, ön is azt szerette volna, amelyikben minden zöldség tökéletes és a legfrissebb. A feldolgozásnak is rendkívül gyorsnak kell lenni, illetve a salátás csomagok polcideje is alig pár nap, így az üzletegységekkel is rendszeres kapcsolatot kell tartaniuk, hogy hol milyen összetételű, receptúrájú zöldségkeverék az, ami nagyon fogy, mit változtassanak annak érdekében, hogy a lehető legkevesebb legyen a felesleg, hiszen az a cégnek is veszteséget jelent.
Nemcsak nálunk okoz a termelésben megjelenő felesleg problémát, hanem az Európai Unió más országaiban is. Főleg az idénygyümölcsök, zöldségek esetében jelent ez valós gondot. Mint Mark Little elmondta, ahhoz, hogy a termelők tudják tartani a vállalt mennyiséget, legalább 15 százalékkal többet kell termelniük, hiszen közbejöhet az időjárás, valamilyen természeti kár vagy egyszerűen túl kicsik lesznek az eprek. Ha viszont minden rendben halad, akkor ott áll a termelő 15 százalék többlettel, amivel ráadásul az idő és a fogyaszthatóság rövidsége miatt nem is tud mit kezdeni. Sok esetben ezt a felesleges mennyiséget vagy éppen alakban, esetleg méretben hibás, de egyébként tökéletes minőségű zöldségeket és gyümölcsöket le sem szedik, hanem a földeken hagyják. Sok helyen külföldön az Élelmiszerbankoknak van önkénteskapacitásuk az úgynevezett "gleaning" folyamatra, vagyis arra, hogy ezeket a terményeket is leszedjék és eljuttassák a rászorulókhoz, itthon azonban ez még várat magára.
Az Élelmiszerbank 1 forintból 30 forintot csinál
Az Élelmiszerbank elnöke arról is beszélt, hogy a szervezetük egy forintnyi működési költségből 30 forintnyi élelmiszert juttat el a partneralapítványoknak. Nagyjából 100 szervezet adományoz nekik, van olyan, aki naponta küld, van olyan, aki ritkábban, és olyan is, aki egy évben csak egyszer, vagy csak ad hoc jelleggel lesz adományozó. Az adományok egyharmada jön gyártóktól, kétharmada kereskedőktől, igaz azt Cseh Balázs hozzátette, hogy a gyártóktól általában nagyobb volumen érkezik, legyen szó hibás csomagolású konzervkukoricáról, vagy a más említett kevert ízű joghurtokról, esetleg olyan szezonális termékekről, mint például januárban a megmaradt csokimikulás. Amiből hiányuk van, az a húsáru, zöldségek és gyümölcsök, de tervben van egy együttműködés a Nagybani Piaccal, ott is szeretnének egy lerakatot, ahol a termelők leadhatnák a számukra felesleges, de egyébként minőségi szempontból tökéletes árukat. Igaz a halak, húsok továbbosztása hatalmas élelmiszer-biztonsági kockázatot jelent, mert mind logisztikailag nehéz megoldani, hogy lejárati idő előtt eljussanak a rászorulókhoz, de a partner alapítványoknál sincs meg az a feltétel, hogy például hűtőkamrával vagy hűtőautóval rendelkezzenek. Ráadásul a legtöbb helyen az utolsó percig megpróbálják eladni a termékeket, akár óriási kedvezményekkel is, míg Európában több országban is inkább az a gyakorlat, hogy a lejárat előtt több nappal már lekerülnek a polcokról az élelmiszerek, így van arra idő, hogy a segélyszervezetek eljuttassák a rászorulókhoz.
A budapesti raktár mellett olyan helyi, lokális elosztásokban is segítenek, mint például a konferencián megjelent Kelevíz község. Vargáné Balatincz Krisztina polgármester arról beszélt, hogy a 340 fős településből 231 hátrányos helyzetű lakót támogatnak, sok a gyerekes család és az idős ember, és mint a polgármester asszony elmondta, a változás szemmel látható. Kevesebb az alultáplált gyermek a községben, és a rendszeres táplálkozásnak köszönhetően, amibe így zöldség vagy gyümölcs és belefér, kevesebben is betegszenek meg.
Catering, akár a kukába szánt élelmiszerekből
Az élelmiszerpazarlás egyik leglátványosabb bizonyítéka az a konferencia ebédje volt, ami kizárólag visszagyűjtött, vagyis kidobásra szánt élelmiszerekből készült. Ez az Élelmiszerbank egyik új ága, vagyis a catering szolgáltatás, amiből a működési költségek egy részét tudják fedezni. A Jótékonyha lényege, hogy olyan menüt állítanak össze, ahol az élelmiszerfeleslegek felhasználhatóak, nincsenek különleges kezelést igénylő, például tejszínes vagy halas ételek, így a megmaradt felesleg adományozása egyszerűen megtörténhet. Kisebb tálalóedényeket használnak, és többször töltenek újra, a tányérok is kisebbek, hogy ne maradjon annyi tányérmaradék, így a megmaradó ételek nagy része a háttérkonyhában marad, és egyszerűbb őket továbbadományozni. A főzést az Üdvhadsereg konyháján végzik, nekik fizetnek bérleti díjat, így még ez is jótékony célokra megy.
