A lakás tulajdonosa befektetési célra keresett lakást, tehát a legfőbb szempontja az ingatlan elhelyezkedése volt. Így nem is volt kérdés, hogy a belvárosban, azon belül a Gozsdu környékén keres lakást. Az is külön kihívásnak számított, hogy a lakás szinte romokban hevert – ettől a legtöbben viszolyognak, pedig hasznos is tud lenni –, ő viszont simán belelátta, hogy némi pénzráfordítással megsokszorozhatja az ingatlan értékét. Az elhelyezkedés mellett szempont volt, hogy a lakás felosztható legyen, azaz (lehetőleg minimális) falbontással, helységrendezéssel egy lakásból kettőt, esetleg hármat is ki lehessen alakítani. Az eredeti lakás, amit most bemutatunk, 68 négyzetméteres, és összesen 7 millió forintot költött rá a tulaj – ebben természetesen benne van a gépészet is.
Az eredeti állapotok
A 68 négyzetméteres eredetiben a pesti bérlakásokra jellemzően egymásba nyíló szobák voltak, a bejárattal szemben a konyha és a fürdő helyezkedett el. Gyakran ez a helységkiosztás rögtön elriasztja a vevőket, mivel úgy gondolják, a helységek közti átjárás mindig meg fog maradni. De ez nem kell feltétlenül így legyen.
Az új tulaj tehát lebombázta a konyhát és csinált belőle inkább két fürdőszobát, amelyek a szobák felől megközelíthetők, illetve egy praktikus válaszfallal lezárta az így kialakított helyiségeket a bejáratnál. Ezzel a kis manőverrel lett az egy nagyból két kis lakás: egy minigarzon és egy nagyobb lakás. A garzonban van egy fürdőszoba, teakonyhás nappali, és egy kényelmes galéria alvótérrel. Utóbbit nem volt nehéz kivitelezni, hiszen a lakásnak közel 4,3 m a belmagassága. A nagyobb lakásban a korábbi egybenyíló szobák miatt ki lehetett alakítani egy hatalmas, amerikai konyhás nappalit és egy zárható hálószobát.
A munkálatok
Miután tisztázódtak a helyiségkiosztások, elkezdődtek a bontási és építési munkálatok, ráadásul rögtön egy kellemes hírrel: „Különösen meglepő volt, mikor a bontásnál kiderült, hogy a házat Hild József tervezte 1895-ben. A háznak elég menő sárga téglafalai vannak, amelyek kellő gondossággal letisztítva extrán néznek ki. Ez a folyamat, ha belegondolunk, ráadásul elég pénztálcakímélő is, hiszen nem kell vakolásra, glettelésre, festésre költeni, az eredmény pedig megfelelő stílussal kombinálva megnyerőbb tud lenni bármely luxustapétánál, falburkoló anyagnál” –mondta el a lakás tulajdonosa.
A lakást szintén eléggé feldobják az eredeti, több mint 100 éves nyílászárók, melyeket szépen felújítottak, csiszoltak, javítottak, szigeteltek és pácoltak. Ez így nemcsak szép és stílusba illő lett, de szintén jó húzás anyagilag: ha ezeket újonnan kellett volna legyártani, egy vagyont kellett volna kicsengetni értük. Ráadásul manapság sokan preferálják a műanyag nyílászárót, aminek azért vannak hátulütői: például nem engedi át a levegőt, ezért előfordulhat penészképződés a falakon. Az újabb verzióknál nem véletlenül már állítható olyan állapotba az ablak, hogy minimálisan, de engedjen be némi levegőt.
Az ajtókat csiszolás után nem festették újra, megmaradtak az eredeti kopottas állapotukban – talán innen nyerte az ötletet a tulaj, hogy egy halálra ítélt nyílászáróból is lehet egy lakásba illő tárgyat készíteni, és egy lomtalanítás alkalmával jól be is raktározott kidobott ajtókból és ablakokból. Egy pár ilyen ablakkeretet fel is használt a lakás felújításánál: így lett múlt századi, lecsiszolt ablakkeretből tükör, egy régi konyha üveges ajtajából klassz ágytámla, amihez az ágykeret maga pedig raklapból, egy kidobott ajtóból és szivacsból lett összebarkácsolva. Tényleg jó a kivitelezés, és nem mellékesen a matrac az egyetlen, amire jelentős pénzt kellett áldozni.
„A raklap nagy előnye, hogy sosem fog nyikorogni, ágyrácsai nem fognak eltörni, hisz alapvető funkciójuk a terhelhetőség. Nem mellesleg a kialakítása lehetővé teszi, hogy akár polcként is működjön, könyveket vagy magazinokat tároljunk benne, így alvás előtt csak be kell nyúlni az ágy alá és máris ott a tegnap félbehagyott olvasnivaló. A hálószobában van még régi zongora belső vastőkéje, egy ikeás komód, skandináv stílusú szék, valamint egy svéd hölgy stockholmi lakásának enteriőrjéből kölcsönvett ötlet, a könyvekből épített asztal” – magyarázta a tulajdonos.
Az amerikai konyhás nappaliban a konyhapult régi Singer varrógéplábakból, boros dobozokból és kisebb raklapokból lett összeállítva, az étkezőasztalt pedig egy zongorafedőlapból alakították ki. Ez nemcsak különleges, de egy egyszerű kézmozdulattal fel is lehet hajtani a falra, így helyet lehet spórolni a nagyszobában. Az akasztó szerkezet vastag hajókötélből és hentesek húskampóiból készült.
Szintén praktikus megoldás a zongorabillentyű fedőlapnak a falra helyezése, illetve a gereblyevégekből készített borospohártartó – ami hasznos a borospoharak szárításában is, hiszen lefelé lógva vízcseppmentesre száradnak. Ha pedig már van egy ilyen lehetőség, ugyan ki állna neki törölgetni a poharakat...?!
A varrógépekhez tartozó varrószerszám dobozokat is fel tudta használni a házigazda fűszerdobozokként, vagy teafilterek, kávékapszulák tárolására, a régi varrógép fedőlapból pedig elég dizájnos kollázst készített. Összegyűjtötte a legkülönlegesebb parafadugókat is és dekoratív képeket készített belőlük a nappaliba. A kottákat, amik a falon vannak, az Ecserin szerezte be, de egy ilyen erős zongora tematika mellé teljesen jó illenek is a lakás kialakításához.
Bár a lakást elnézve simán hihetné az ember, hogy ezek a tárgyak és kiegészítők mind valami agyonhájpolt, méregdrága üzletből származnak, és halandóknak megfizethetetlenek, a jó hír, hogy nem így van. Leleményességgel és rengeteg utánajárással szinte fillérekből el lehet érni ugyanazt, vagy talán még különlegesebb hatást, mint a belvárosi dizájnerboltokban kínált variációk.
Nézze végig a fotókat, és ha ötlete van, vagy esetleg olyan lakása, amit most újít fel, keressen meg minket! Ha a lakás tulajdonosától kérdezne, akkor írjon nekünk, segítünk!
