Úgy vetettem be magam a kertművelésbe, mint ahogy Vay nyúl a korong után a magyar kapuban, de úgy tűnik, ő nagyobb sikereket képes elkönyvelni mint én. A csodálatos ötletem, mely szerint tojástartóba teszem a magokat, csak részlegesen vált be. Ennek oka egyrészt a földhiány, másrészt az, hogy a palánták nem jutottak elég fényhez - pedig azt hittem, a lakásom napfényes -, amitől megnyúltak. Hogyan lesz ebből konyhakert???
Szerencsére egy magcserélő csoport a segítségemre sietett, ahol kiderült, hogy sokkal kevesebb a macera a vásárolt palántákkal, és azt ajánlották, ültessem át nagyobb helyre a paradicsomokat, hogy összekapják magukat. Most tehát megy a kiképzés: napi néhány órát szoktatom őket a naphoz, szélhez és esőhöz.
Ebből következik, hogy ha ön is magról vet és palántázna, akkor már nagyjából elkésett vele, de van még egy-két növény, amivel érdemes kísérletezni. Ehelyett jöhet a vetés, amihez sajnos némi földmunka is szükségeltetik.
Ha kertbe vetne, akkor minimum fel kell kapálni a területet, és kiszedni a rohadék és gyorsan terjedő tarackot (melynek teljes kiirtása gyakorlatilag lehetetlen, de érdemes megkísérelni). Mindenesetre kapálni vagy ásni mindenképp kell, aztán jöhet a gereblyézés és a sorok meghúzása, na meg a vetés.
A vetés alapvetően elég unalmas tevékenység, ha rendesen csináljuk, mert egyenlő távolságra kell elvetni a magokat egymástól, hogy a növények ne egymás hegyén-hátán nőjenek ki. Ez persze meglehetősen nehéz feladat, főleg ha a mag nagyon kicsi, és mindig máshová hullik mint kéne. Viszont ha el van vetve a mag, a feladat már csak a várakozás meg persze a gazolás, ami szintén sok hajolgatással jár. Egyszerűbb, ha vásárolja a palántákat, amely egyes zöldségek esetében megéri, másoknál viszont nem. A 150 forintos paradicsom vagy paprika jó áron van, az 50 forintos saláta nem túl jó befektetés, ha arra gondolunk, mennyibe kerül amúgy szezonban a saláta. És akkor még nem számoltuk a vele való melót, meg az öntözéshez használt vízmennyiséget, bár a hobbikertészeket azt gyanítom, nem a spórolás motiválja.
Mi legyen a palántákkal?
Ha olyan satnya kis darabokat sikerült vetnie, mint nekem, akkor sincs minden veszve, jöhet a tűzdelés, ami a magoncok átültetését jelenti egy nagyobb helyre, hogy jobban elférjenek. Ennek során egy bottal vagy ceruzával csinálunk egy kis lyukat a palántáknak, hogy minél kevesebb károsodással ússzák meg a gyökerek a traumát: figyeljen rá, hogy ne gyűrődjenek meg, amikor a lyukba helyezi őket. Utána már csak a locsolás marad, és a természethez való szoktatás, ami azt jelenti, hogy nappal kint vannak, éjszaka meg bent. Én persze tűző napra tettem őket, az első leveleik meg is égtek, ám az új hajtások strammok. Szóval ön most már legalább tudja, hogy tűző napra véletlenül se, és igen, a hideg és a szél is árt nekik.
A Diverzitás Központnak meg üzenem, hogy a családunk körörömvirág krémje nem lesz túl hatóanyagdús, mert a magjaik közül mindössze egyetlen egy kelt ki.
