A közös történetünk még valamikor nyáron kezdődött, amikor egy ház fotózásakor megláttam ezt az éjjeliszekrényt. A tulaj árulta a házat, és megígérte, hogyha eladja, akkor elvihetem. Nem vettem komolyan, az ember mond ezt-azt az eladás hevében, ám ő betartotta a szavát, így boldogan lecsaptam a nachtkasnira.
Szerintem zseniális a mérete, igazi kompakt darab, ráadásul fából készült, és sok mindent bele lehet látni. Én Mondriant képzeltem el hozzá - talán mert Van Gogh-hoz béna vagyok -, ráadásul jól illik a szögletes formákhoz, de lehet, hogy legközelebb Pollockkal vadulok egyet.
A feladat nem túl bonyolult - első ránézésre. Kell hozzá fehér festék, meg színezőpaszta, ami festékként is használható. Én Trilak termékeket használtam, de nem azért mert a Trilak szponzorál, hanem mert a környékbeli festékboltokban ezek kaphatóak, ráadásul ismerem is, ezért tudtam, hogy nem okoz meglepetést. Persze egyáltalán nem kell ezt venni, ha csiszolni szeret, akkor az összes nagy gyártónál talál hasonló festéket, ha pedig nem, akkor érdemes a chalkpaintek közt körülnézni: bár ezek magasabb árfekvésű termékek, de nagyon jók.
A bútor fenyő alapon keményfa furnérral ellátott, csiszolni könnyű, az elmúlt évek megtették hatásukat. Csak kézzel csiszoltam át, 120-as papírral, de nálam is lustábbak géppel is csinálhatják.
Az egyetlen probléma a furnér hibája, aminek javítására én két lehetőséget láttam. Az egyik a furnér eltávolítása, a másik a pótlása. Én a második mellett voksoltam, főleg mert volt itthon mestertapasz, vakarni pedig utálok. A mestertapasz alapvetően nem erre a célra van, és valószínűleg most minden jóérzésű asztalos az anyukámat emlegeti, szóval ha nem festené le a bútort, akkor eszébe ne jusson ilyen tapaszt venni, mert ez fehérre szárad. Viszont ha fest, akkor ideális megoldás lehet. Én egy késsel kentem rá több rétegben a tapaszt, aztán a kést gyorsan elmostam (és ön is tegyen így, mert a rászáradt tapaszt már baromi nehéz lesz róla eltávolítani). Ha teljesen megszáradt, akkor szintbe kell csiszolni a tapaszt, hogy utána festeni lehessen.
Én két fehér rétegben kentem le a bútort, miután kijavítottam a hibákat, majd jöhetett az izgalmas rész, a minta megtervezése. Utána csak vonalzóval ki kellett mérni a vonalakat, aztán maszkoló szalaggal ragasztani. Vagyis csak kellett volna, mert jöttek a rohadék tanninok, amiket a borban szeretek, de a bútoron nem. Szóval a tannin tulajdonsága, hogy átüt a festéken, ezért valamivel el kell zárni az útját. Ez lehet sellak, vagy az Otex illetve a HarzoT16 hídképző alapozó. Előbbi oldószeres, utóbbi vizes, mindkettő nagyon jól használható. Sellakról csak irodalmi ismereteim vannak.
Itt jött a csavar, mert én azt gondoltam, van itthon fekete festék, de persze nem volt, és persze addigra már minden zárva volt, így alkoholos filccel húztam ki a vonalakat. A színeket két rétegben festettem - igen, a kék nem tökéletes, fogalmam sincs miért, a piros (hivatalos megnevezés chili) viszont szépen terült. A maszkolószalag lehúzása után jött a feketeleves, ugyanis néhány helyen feljött a festék - gondolom, ahol nem csiszoltam le rendesen -, így a festékhiányt ecsettel próbáltam takarni, csakúgy, mint a megfolyt festéket. Az egész projekt festékköltsége nagyjából 1000 forint lehetett, és nagyjából 3 óra munka volt vele. Polcot még nem vágattam bele, ez hozzávetőleg 500 forint lesz.
