Soha ne dobjon ki olyan tejterméket, aminek a feltüntetett dátum szerint lejárt a szavatossága, mert simán elképzelhető, hogy az égadta világon semmi baja sincs. De tényleg. Kipróbáltuk. Szóval, mielőtt bármit is a kukába hajítana, győződjön meg róla, hogy tényleg megromlott-e.
Bevásároltunk egy rakás tejfölt, mindet azonos lejárati dátummal, majd két és fél hónapon keresztül hetente felbontottunk és megkóstoltunk egyet belőlük, hogy megnézzük, mi történik velük jóval a lejárati dátum után. Azonos márkájú és természetesen azonos lejárati idejű termékeket teszteltünk, mivel ezúttal nem az árut forgalmazó/gyártó cég a fontos, hanem az, hogy meddig bírja a tejföl a lejárati dátuma után. A hajtás után megtudja.
Utálok ételt kidobni, ezért a lehető legtudatosabban vásárolok, de persze még így is előfordul, hogy rám marad egy-két dolog. A tejtermékeknél – de leginkább a joghurtnál, tejfölnél, kefírnél – azt tapasztaltam, hogy simán jók még pár héttel a „lejáratuk” után is. Ezen felbuzdulva vásároltam egy csomó tejfölt azonos lejárati dátummal, majd hetente egyet kibontottam, megnézve, hogy hányadán állunk.
Egy idő után kissé unalmassá vált ez a teszt, ugyanis hiába vártam, hogy bármi változás jelentkezzen a tejfölön, annak esze ágában sem volt megbuggyanni/megromlani/megpenészedni, sem semmi más olyat művelni, amitől fogyaszthatatlanná vált volna. Most így utólag nagyon sajnálom, hogy nem vettem sokkal többet (de ki gondolta volna, hogy még 2,5 hónap sem elég hosszú táv egy ilyen kísérlet kivitelezésére??!!), mert tényleg kíváncsi vagyok rá, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor már ehetetlenné válik.
A tejfölöknek a rajtuk feltüntetett dátum szerint pontosan szeptember 4-én kellett volna megromlaniuk - ehhez képes november 17-én még mindig teljesen „frissek” voltak, még fel sem púposodott a pohár zárófóliája. Azt hiszem, simán bírta volna még legalább 2-3 hétig (hónapig?), de sajnos kifogytam a tejfölökből, úgyhogy ez most nem derül ki.
Azt sejtettem, hogy a tejföl simán bírja még egy jó darabig a lejárati dátum után is, de arra álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig kitart. Kicsit olyan érzésem volt vele, mint a legendás mekis kajás kísérletről olvasva, ami fél év után sem romlott meg.
Jó, ha tudja:
Mire érdemes odafigyelni tej/tejtermékek vásárlásakor?
Vásárláskor mindig figyeljen a terméken feltüntetett jelölésre, köztük a termék minőségmegőrzési, illetve a fogyaszthatósági idejére, valamint a csomagolás épségére. Lejárt, sérült csomagolású készítményt ne vásároljon meg. A tejet, tejtermékeket 0-5 °C-on kell tárolni (egyes kivételek léteznek, de ezt a jelölés egyértelműen tartalmazza). Csak akkor vegye meg, ha azt az üzletben valóban hűtőtérben tárolják. Mindig a hűtendő terméket vegye meg legutoljára, és utána mielőbb vigye haza. Vigyen magával több zacskót, szatyrot, hogy a különböző termékek (zöldségek, nyers húsok, kész termékek, köztük a tejtermékek) ne szennyezhessék egymást.
Melyek a tárolás aranyszabályai?
A hazavitt termékek mielőbb kerüljenek a megfelelő tárolóhelyre, a hűtést igénylő tejek, tejtermékek 0-5 °C-os hűtőszekrénybe. A gyártó által előírt tárolási és fogyasztási javaslatokat mindig tartsa be. A hűtőszekrény hőfokát ellenőrizze hőmérővel. A hűtőbe a termékeket úgy tegye be, hogy egymást ne szennyezhessék. Az egyes termékek felbontás után különböző ideig tarthatók el. Itt is a gyártó javaslatai irányadóak. A fogyaszthatósági idő lejártát követően ne fogyassza el a tejet, tejtermékeket. Az elszíneződött, penészes, rossz állagú, rossz szagú élelmiszert inkább dobja ki. Az ultra magas hőmérsékleten kezelt, UHT-tejek felbontás nélkül 90 napig tárolhatóak szobahőmérsékleten. Felbontás után maximum 2-3 nap alatt fogyassza el és tovább semmiképp se tárolja azt. A pasztőrözött és magas hőmérsékleten kezelt tejtermékeket mindig hűtőben kell tárolni a csomagoláson feltüntetett időpontig. A fogyaszthatósági idő lejárta után ne fogyasszuk el a terméket, inkább dobjuk ki azt. Forrás: NÉBIH
Bár a NÉBIH azt tanácsolja, hogy a fogyaszthatósági idő lejártát követően ne fogyassza el a tejet, tejtermékeket, azért mi mégis arra buzdítjuk, hogy legalább szagoljon bele, vessen rá egy pillantást, és ha ezeken a teszteken átment, akár óvatosan ízlelje is meg, hogy tényleg megérett-e a kidobásra. Azt a mondatát azért nem értjük, hogy „Az elszíneződött, penészes, rossz állagú, rossz szagú élelmiszert inkább dobja ki”, abban az esetben ugyanis fölöslegesnek gondoljuk az „inkább” szót: ha zöld vagy fekete penészt lát rajta, ne is gondolkozzon rajta, hogy hol a helye az egyértelműen megromlott ételnek.
