Csodálatos dolog az internet. Most például egy szép példára bukkantunk arról, hogy milyen izgalmas bútorokkal rendezték be a svédek és a nyugaton élő honfitársaink a lakásukat a 70-es években. Az 1973-as katalógusfotók a kor stílusát tükrözik, ám megakadt szemünk egy érdekességen: az egyik fotón a magyar lakások egyik büszkeségét, a Bonanza bútorcsaládot fedeztük fel.
Az ott Toledo néven kapható, zöld és barna színben készülő bútorok származási helye ismeretlen, de azt több forrás is megerősítette, hogy a Bonanza bútorok Romániából érkeztek szocialista családok lakásaiba. Az ügyben kaptunk egy tippet, hogy talán Karánsebesen (Caransebes) készültek a bútorok. A máig üzemelő, 1950-ben alapított bútorgyár vezetője azt leszögezte, hogy ők nem gyártottak az Ikea számára, viszont a mai napig kapható náluk Bonanza bútor. A gyár egyébként Európa nagy részére szállít, és míg korábban koloniál bútorokat gyártottak, mára modernizálták a gyártást és bővítettek a szortimenten.
Ez volt tehát az Ikea bútora - a képre kattintva további képeket talál az 1973-as katalógusból - és jöjjön a Bonanza, amelyet leginkább a jófogáson és a Vaterán talál meg. A felújítók és átfestők azért szeretik, mert fából készült, sokféle célra használható, és könnyen átalakítható. Nálam például pont egy ilyen szettből lett konyhabútor: kettévágtuk, az alsó részbe belefért a mosogatótálca, a felső pedig a falra szerelve élt tovább, és emlékeim szerint türkizzöldre festettük le.
Nemiskacat bloggere,Szendrődi Enikő, aki az Annie Sloan festékek hazai nagyasszonya, például egy gyönyörű asztallá varázsolt át egy régi darabot; Szentgyörgyi Kata székeket festett le, a Nemartdecor pedig egy zsalus szekrénynek esett neki, a türelemért jár a kalapemelés. A bútor sokoldalúsága folytán a mai napig kedvelt a mindent átalakítók körében, ráadásul tényleg jól használható darab (bár emlékeim szerint konyhaszekrénynek például nem elég mélyek a polcaik, de persze valaki meg lehet, hogy pont a keskenyebb verzióért rajong).