Volt nekünk egy jó kis fenyő komódunk, gondolom Ikea, de már azelőtt a férjemé volt, hogy megismertem volna, szóval biztosat nem tudok. Még a klasszikus, masszív fajta, aminek a fiókjai is tömörfából készültek, nem bútorlapból. Jól is szolgált, egy jó darabig minket, aztán átvándorolt a gyerekekhez. A sok-sok év alatt a teteje lassan kezdte megadni magát: először a lakkozás kopott meg, aztán a fa is kezdett igen csúnyán kinézni, amin biztosan nem segített, hogy nem csak az esti pohár víz ácsorgott rajta állandóan, hanem az ilyen-olyan festékes löttyök is.
A komód végül vállalhatatlan állapotba került, én meg dilemma elé: kidobni nem akartam, mert a tetejét leszámítva egyben volt, még mindig masszív, stabil, jól működik. Úgyhogy kihasználtam, amikor a gyerekeim táborba mentek, és az estéimet egy héten keresztül csiszolással, alapozással, festéssel, díszítéssel és lakkozással töltöttem, amíg meg nem született a komód új, megszépült verziója.
Mivel balek vagyok, nem csináltam előtte képeket, ezért az előtte állapotot egy OLX-es fotóval mutatom meg, kb így nézett ki az is, ami nálunk volt, csak szakadtabb állapotban.
Azt, hogy mit kell vele csinálni, különböző blogokról vadásztam össze. Annyit tudtam, hogy fehérre fogom festeni, de szerettem volna valami extrát is, végül az ötletadó fotóra itt találtam rá. Abban, hogy mit és hogyan csináljak, segítettek Nikoletti Petra lakberendező barátnőm jótanácsai, a talán leghíresebb magyar DIY blogger, Szentgyörgyi Kata bútorfestős tutorialja, emellett évek óta böngészek két amerikai diy blogot is, az egyik a Centsational Girl, a másik pedig az All Things Thrifty, mindkét blogon számos tutorial van.
Nem szeretnék bútorfelújító-szakértő képében tetszelegni, egyáltalán nem vagyok az. Mégis leírnék néhány tapasztalatot, mert számomra egy csomó dolog a blogokból sem derült ki, és ezt több korábbi, nem túl sikerült kísérletem bánta.
Szükséges anyagok:
- csiszolópapír, 180-as és 220-as finomságút használtam.
- nagyon hasznos, ha akad legalább egy rezgőcsiszológép
- mestertapasz a fa javításához+eszköz a felkenéséhez
- bútorfestéshez alapozó (nálam most: Tikkurila Otex)
- festék (nálam most: Trinát Aqua, vízbázisú)
- átlátszó, vízbázisú lakk
- higító az alapozós ecseteknek, víz a festékes és lakkos ecseteknek a pihenőidőben
- ecsetek és henger
- takarófólia
- maszkolószalag
A mintához, de csak annak, akinek biztos keze van: akrilfesték és akrilfestékhez való ecset
A munka menete
Azt, hogy hogyan kell egy bútort lefesteni, Kata teljesen jól leírja például itt. Amit hozzátennék, hogy tényleg nagyon fontos, hogy az egyes lépéseket nem lehet elsunyulni. Lélekben mindenki készüljön fel rá, hogy a munkának kb a 10 százaléka az élvezetes festegetés, a többi pedig csiszolás, portalanítás, javítgatás - a végtelenségig. És rengeteg várakozás, amíg az egyes rétegek, anyagok rendesen megszáradnak, és lehet végre megint folytatni a munkát.
1. lépés: csiszolás. Alaposan, de nem kell a meztelen fáig. Nagyon fontos, hogy MINDIG szálirányban kell csiszolni, ezt rajtam kívül valószínűleg mindenki tudja, de én szétcsesztem egy kerti garnitúrát korábban, mire rájöttem. Először a durvább papírral csiszoltam, géppel.
2. Portalanítás, javítás. Alaposan letisztítottam a felületet alkoholos tisztítószerrel, aztán megszárítottam. Mivel a komód teteje nagyon romos volt, a fa hibáinak kijavításához már az alapozás előtt nekiláttam. A tetejével volt a legtöbb meló, mivel voltak rajta olyan komoly hibák, amikhez egy réteg mestertapasz nem is volt elég, ilyenkor a rétegek között meg kell várni a száradási időt. Nem csak a nagy hibákat javítottam, hanem igyekeztem megtalálni minden kisebb benyomódást, ütődést is, ami az évek során nyomot hagyott a fenyőfán. Rengeteg volt, elképesztően sok.
3. Csiszolás. Smirglivel visszacsiszoltam a fatapaszt, hogy ne dudorodjon ki sehol. Nagy meló, de muszáj. Teljesen simára kell csiszolni!!!
4. Alapozás. Az alapozót is szálirányban kentem ecsettel, aztán hengerrel simítottam el, keresztbe. A több egészen vékony réteg sokkal jobb, mint az egy vastag! (ezt is a saját káromon tanultam meg korábban). A bútort forgattam, mindig vízszintesen igyekeztem festeni, ahol élek is voltak (pl. fiókok előlapja), ott először körbe az éleket kentem le, és utána a vízszintesen álló tetejét, így könnyebb volt összedolgozni a kettő találkozását, és tuti, hogy nem lesznek rajta festékfolyások.
5. Csiszolás, portalanítás, javítás. az alapozó első rétegének száradása után nekiláttam kijavítani azokat a picike hibákat, amiket nem láttam korábban. Csiszolás a finomabb papírral, utána a tiszta felületre mestertapasz, száradás után csiszolás, utána tisztítás. Fontos, hogy az éleket csak nagyon óvatosan szabad csiszolni, mert egy másodperc alatt leszedjük róla, amit ráfestettünk!
6. Alapozás, csiszolás. Még egyszer alapozás, csiszolás, itt már kézzel, és innentől végig kézzel csiszoltam, jobban tudtam kontrollálni így. Nagyon vékony réteg festékek, egész finom, de alapos csiszolás. Csiszolás után mindig por- és zsírtalanítás. Az első réteg alapozón még simán átlátszott a fa színe, a másodikon már nem nagyon, a harmadik után lett egyenletesen fehér.
7. Festés, csiszolás. Amikor már 3 réteg alapozó volt a kijavított bútoron, jött a festés. Itt is egész vékony réteg festékek, ecsettel kenve, hengerrel szétterítve. Száradás után mindig csiszolás, a finomabb papírral, utána mindig tisztítás.
8. 3 réteg festés után jött a minta.
9. Az eredeti terv az volt, hogy projektorral rávetítem, aztán ceruzával átrajzolom, és úgy festem le akrillal. A megígért projektort végül nem kaptam meg időre, de haladni kellett, mert jöttek a gyerekek. Végül (mázlista vagyok) egy festőművész barátunk rajzolta fel a képet.
10. Az első akrilfestékkel húzott vonal után látszott, hogy abból semmi jó nem fog kisülni, ha ezt én próbálom kifesteni: az akril egyáltalán nem kezdőbarát, és nem is megbocsátó. Így a végső akrilminta is az ő keze által került fel a bútorra.
11. Ehelyett, kezdőknek. Aki nem festőművész, vagy legalábbis nincs nagyon biztos keze, inkább két módszer közül válasszon. Vagy vágassa ki a kiválasztott minta inverzét egy plotterrel matricából, ragassza a bútorra, és fújja le spray-festékkel a lukakat. Vagy vágassa ki a mintát autómatricából, és ragassza fel azt, állítólag 10 évig tuti tart, csak fogalmam sincs, mennyibe kerülhet.
12. Lakkozás: az akrilréteg védelme érdekében a bútorra három vékony réteg vizes bázisú lakk is került, ecsettel kenve, velúrhengerrel szétterítve.
Mindent összeszámítva a komód felújítására kb. 15 ezer forintot költöttem (festétek, ecsetek). Ez nem kevés, de minden festékből (alapozó, festék, lakk, akril) rengeteg maradt, még legalább 5 ugyanilyen projektre elegendő, ha gyorsan csinálnék még egy rakás átalakítást, az egy darabra eső költség nagyon kedvező lenne.
