6 film, amitől garantáltan kiráz a hideg
Éppen a legmagasabb fokú hőségriadó lép életbe mostanában, teljesen értelmetlen kitenni a lábunkat az elsötétített lakásból. Ilyenkor kell nekiállni olyan filmeket nézni, amik ha nem is a legjobbak, legalább rengeteg hó és jég van bennük. A karácsonyi darabokat most direkt kihagytuk, még az a kis melegség is sok lenne, amit azok árasztanak.
Életben maradtak (Alive, 1993)
Ha a hidegen kívül azt is szeretnénk kicsit megízlelni, hogy milyen a hidegnek való teljes kiszolgáltatottság, a reménytelenség, és az amikor a túlélés esélyéért meg kell enni a saját haverjaidat, akkor ez a film ideális. Az 1972-ben az Andok fölött repülőgépszerencsétlenséget szenvedő uruguayi rögbicsapat sztorija igazi, úgyhogy a gyengébb idegzetűek néha nézzenek félre, még ebben a melegben is.
Engedj be (Låt den rätte komma in, 2008)
Kissé túlértékelt darab, az igaz, de most céljainknak tökéletesen megfelel. A romantikus történet Stockholmban játszódik, végig iszonyat hideg van, amit a nyolcvanas évek eleji szocio hangulat, és a valóban mesteri operatőri munka csak még hatásosabbá tesz.
Fargo (1996)
A Coen tesók filmjét sem azért szokás olyan nagyon szeretni, mert rettenetesen hideg van benne, annyira, hogy mindenki füles sapkában mászkál, és páraköd omlik ki a száján, amikor kifújja a levegőt, hanem azért, amiért a Coen filmeket általában szeretni szokás: nagyszerűen kidolgozott, agyament forgatókönyv, szép ívű cselekmény, pontos alakítások, satöbbi, satöbbi - de mi most főleg a hideg miatt vegyük elő, mert abban is nagyon jó ez a mozi.
Holnapután (The Day After Tomorrow, 2004)
A film, ami arról szól, hogy eljön az új jégkorszak, és olyan hideg lesz, hogy egy csomóan belehalnak. A Holnaputánt a maga közepes katasztrófafilmi minőségében tulajdonképpen semmi másra nem érdemes használni, mint hogy egy kicsit elviselhetőbbé tegyük a hőséget: az első nagy, apokaliptikus jégvihart ugyanis elég jól sikerült megoldani, és utána sem nagyon megy fagypont fölé a hőmérséklet.
Idétlen időkig (Groundhog Day, 1993)
Bill Murray klasszikusának rengeteg erénye van, az elmés forgatókönyvtől kezdve a nagyszerű színészeken keresztül a szórakoztató poénokig, de a negyven fokban nézve ezek mind eltörpülnek azon tény mellett, hogy az egész cselekmény emberes hidegben játszódik, van benne jégszobrászat, hóemberépítés, és romantikus tánc a szitáló hóban.
Pingvinek vándorlása (La marche de l'empereur, 2005)
Császárpingvinekről szóló dokumentumfilmről van szó, és a császárpingvineknek megvan az a jó tulajdonságuk, hogy a Déli-sarkon élnek, ahol ilyenkor sokunk szeretne. Nem volt különösebb kunszt tehát varázslatos jéghegyeket, rengeteg havat és ropogósan hideg levegőt filmezni, pusztító hóvihart és pompás naplementét.
