Az egyik legnevesebb design iskola, a Central St. Martins végzős diákja megsajnálta a fiók mélyén lapuló, kiselejtezett floppy lemezeket. A művész monumentális ikonokat épít fel a műanyag lemezek összeillesztésével, a festés pedig nem takarja el teljesen a floppyk felületét. Általában a lemezek közepén található korongokból alakítja ki a pupillákat, ami furcsa, üres tekintet kölcsönöz az alakoknak.
Adathordozóként haszontalan, de ezzel egy időben a floppy mint tárgy érdekessé vált - akárcsak a kazetta az utóbbi időben. A kazetta-reneszánsz először a művészetben és tárgyak díszítésében jelentkezett (lásd kazettából készült pénztárca és társai), ma viszont menő kiadók mutatnak be limitált szériás kazettákat. A médiumok gyors cserélődésével foglalkozik számos videókazettát használó műalkotás is - de a floppy kapcsán eddig nem láttunk ilyen szép megoldást, mint Nick Gentry-é.
A fiatal művész arra buzdít mindenkit, hogy küldje el neki a felesleges lemezeit, hogy hasznos funkciójukat elvesztve ne pusztuljanak el ezek a tárgyak, hadd éljenek tovább a képeiben.
