Szexszel szabadította meg bűneiktől női pácienseit a szent gyógyítóként tisztelt férfi

Nem hatott a méreg, ezért kétszer is le kellett lőniük az összeesküvő orosz főuraknak Grigorij Raszputyint, a titokzatos gyógyítót, aki túlságosan nagy befolyást gyakorolt a cári családra. Az őrült papnak hívott „szent emberről” már életében legendák keringtek, azt híresztelték, földöntúli erőknek parancsol, a Boney M híres diszkóslágere szerint pedig a cárné ágyasa és igazi szexgép volt – ami nem áll távol a valóságtól. De a filmek végén olvasható egyik jól ismert feliratot is közvetetten Raszputyinnak köszönhetjük.

Grigorij Jefimovics Raszputyin gyerekkoráról keveset tudunk, a legtöbb forrás úgy véli, egy szibériai faluban, Pokrovszkojéban született 1869. január 22-én, egy kereskedéssel is foglalkozó gazdacsaládban. A faluban nem volt iskola, ezért a fiú nem tanult meg olvasni, helyette már kis korában apja földjén dolgozott. A legendák szerint Assisi Szent Ferenchez hasonló képességekkel bírt, az állatokkal beszélgetett, egy történet pedig úgy tartja, látnoki képességének segítségével oldott meg egy lótolvajlási ügyet: „a lovat a falu leggazdagabb emberének házában találjátok” – nyilatkoztatta ki, és csakugyan, az említett helyen bukkant elő a keresett jószág. Azonban nem élt éppen szenthez méltó életet: már kamaszként az alkohol rabja volt, imádott lerészegedni, gyakran többnapos tivornyákat rendezett, kicsapongó életmódja miatt a helybeliek a „részeges Griska” gúnynevet aggatták rá. Sokáig úgy tartották, vezetékneve a raszputyik szóból ered, melynek jelentése „züllött”, „csavargó”, „szoknyavadász”, az újabb történészi kutatások szerint viszont „két folyó találkozását” jelenti a helyi, szibériai nyelvjárásban.

Élete 18 éves korában vett gyökeres fordulatot, amikor családját elhagyva – vélhetően büntetésből – három hónapot töltött egy kolostorban, ahol állítólag megjelent előtte Szűz Mária. A látomás hatására lemondott az alkoholról és a húsevésről, meditálni kezdett, vezeklő életmódot folytatott, majd vándorprédikátorként járta az országot, azt hirdette, hogy az igazi üdvözüléshez először bűnös életmódot kell folytatni, majd bűnbánatot tanúsítani és vezekelni. Vándorlásai során eljutott a görögországi Athos-hegyre és a Szentföldre, Jeruzsálembe is, de gyakran visszatért szülőfalujába, ahol megnősült és családot alapított. Idővel a különös szent embernek, aki teljességgel az egyházon kívül és annak jóváhagyása nélkül prédikált és végzett állítólagos csodás gyógyításokat, egyre több rajongója és követője lett, híre bejárta az Orosz Birodalmat. Hívei sztarecként tisztelték, annak ellenére, hogy ez a megnevezés csak az idős, példás életű szerzeteseket illette meg.

Raszputyin igencsak unortodox módszereket alkalmazott, a hozzá forduló házasságtörő asszonyokat például úgy oldozta fel a bűneik alól, hogy újra elkövette velük a bűnös aktust, amikor is a nőknek természetesen ővele kellett hálniuk. Egy szentpétervári püspök hívására 1903-ban a fővárosba érkezett, ahol hamarosan népes, főként arisztokrata nőkből álló rajongótábor vette körül, akiket gyakran a pétervári fürdőkben rendezett orgiákon „szabadított meg bűneiktől”. A nagyvilági nők mellett prostituáltakkal múlatta az idejét, és visszatért az ital iránti szenvedélye is. Egy alkalommal annyira részeg volt, hogy kidobták egy étteremből botrányos viselkedése miatt.

Mindez nem zavarta a cári családot, amikor a szakadt, mosdatlan, torzonborz külsejű, de rendkívüli szuggesztív erővel bíró Raszputyint Anna Virubova, a cárné legjobb barátnőjének ajánlására az udvarba hívatták és arra kérték, isteni gyógyító erejével segítsen az egyéves Alekszej cárevics betegségén. II. Miklós cárnak és feleségének, Alekszandra Fjodorovnának 1904-ben négy lánygyermek után született meg első fiú utódja, a várva várt trónörökös azonban rejtélyes betegséggel jött világra: vérzékenységben szenvedett, aminek a gyógyítása akkoriban lehetetlennek tűnt, ezért az uralkodói pár csak a csodában bízhatott. A csoda „Grigorij barát” képében kopogtatott a palota ajtaján: a legenda szerint Raszputyin az utolsó pillanatban érkezett, a cárevics egy apró sebe már két órája vérzett, a szerzetes azonban énekléssel és imával képes volt elaltatni a kisfiút és elállítani a vérzést. Valójában Raszputyin nem isteni beavatkozással, hanem relaxáció segítségével orvosolta a cárevics baját. Nyugalmi állapotba ringatta a kisfiút, akinek megszűntek a rohamai és lejjebb ment a vérnyomása, ezzel csökkent a vérzés erőssége és hosszúsága. A „barát” természetesen természetfeletti képességével magyarázta a csodát, amit az uralkodói pár el is hitt neki, és felfogadták a cárevics állandó gyógyítójának, idővel pedig az uralkodói család gyóntatója lett.

Az ambiciózus Raszputyin élvezte a hatalmat, amihez hozzájutott, fokozatosan fészkelte be magát a cári családba és lett egyre közelebbi bizalmasa Miklósnak és feleségének. Miközben a cárevicset gyógyította, politikai kérdésekben is egyre gyakrabban kérték ki a véleményét, a miniszterek kijelölésébe ugyanúgy beleszólhatott, mint az ortodox egyház vezetőinek kiválasztásába. Fontos szerepet játszott II. Miklósnak az első Balkán-háború során tanúsított semleges magatartásában, később az első világháború kitörésekor is próbálta hasonló politikára rábeszélni az uralkodót. Miközben ezrek rajongtak Szentpéterváron a titokzatos őrült papért, ugyanennyi ellensége is volt Raszputyinnak, akik nem nézték jó szemmel, hogy egy tanulatlan, paraszti származású és igencsak zűrös hátterű férfi tartja a markában a cári családot. Pjotr Sztolipin miniszterelnök még a titkosszolgálatot is ráállította a Raszputyinra, aki emiatt Jeruzsálembe menekült, a kormányfő meggyilkolása után azonban visszatérhetett Pétervárra.

Raszputyint kétszer is megpróbálták eltenni láb alól: 1911-ben két korábbi híve, Hermogen szaratovi püspök és egy Iliodor nevű szerzetes az egyház tekintélyének aláásása miatt feszületekkel támadt rá, de miután ez az akció nem úgy végződött, ahogy tervezték, Iliodor új tervet eszelt ki. Felbérelte a mágus egyik korábbi partnerét, a szifiliszben szenvedő, prostituáltból vallási fanatikussá lett Feonija Guszevát, hogy szúrja le Raszputyint, de ő ezt is túlélte, ugyanis gyors elsősegélyben részesült. Az első világháború alatt ellenfelei – valószínűleg alaptalanul – azt híresztelték róla, hogy a cárné szeretője lett, és az ellenséges érdekeket próbálja érvényre juttatni. Tény, hogy Raszputyin gyakran fogadott el kenőpénzeket olyanoktól, akik rajta keresztül szerették volna befolyásolni a cári politikát, de halála után kiderült, hogy ezeknek a pénzeknek a jelentős részét a cárné és egy barátja által fenntartott hadikórháznak juttatta.

Raszputyin háborúellenessége, a cárnéhoz fűződő állítólagos viszonya és vélt németbarát politikája (azzal vádolták, hogy rá akarja venni Miklóst, kössön békét Vilmos császárral) egyre inkább ellene hangolta a közvéleményt, és 1915-ben a moszkvai Vörös téren már a felakasztásáért tüntetett a tömeg. Az orosz szélsőjobboldal vezéralakja, Vlagyimir Puriskevics a parlamentben azzal fenyegetőzött, hogy lelövi a „szent embert”, „mint egy kutyát”. Nem csoda tehát, hogy a hazafias nézeteket valló nemesség egy része úgy döntött, ideje volna végre megszabadulni a Romanovokra túlságos és káros befolyást gyakorló embertől, és összeesküvést szervezett ellene. A merénylet kitervelője a kalandos életű Feliksz Juszupov herceg volt, akinek apját épp Raszputyin távolíttatta el Moszkva főkormányzósági székéből, de az összeesküvők között volt a cár unokatestvére, Dimitrij Pavlovics nagyherceg és az említett Puriskevics is.

Juszupov 1916. december 29-én vacsorameghívással csalta el magához Raszputyint, azt ígérve neki, hogy találkozhat gyönyörű feleségével, II. Miklós egyetlen unokahúgával, Irinával. A herceg maga hozta el kocsival a „szerzetest,” és az alagsorba invitálta, ahol ciánnal mérgezett borral és süteménnyel kínálta. Raszputyin megitta a bort és hamar be is rúgott, a várakozással ellentétben azonban semmi baja nem lett tőle. A váratlan csodára Juszupov egyik bizalmasának, Victor Contrerasnak a levele adhat racionális magyarázatot, aki szerint az étel és ital megmérgezésével megbízott orvosnak, Lazavert doktornak inába szállt a bátorsága és úgy döntött, nem szegi meg hippokratészi esküjét és nem keveri bele a ciánt a borba és a süteménybe. Az elképedt herceg végül pisztollyal lőtte hátba Raszputyint, az összeesküvők öröme azonban nem tartott sokáig: a férfi ugyanis hamarosan lábra állt, és tántorogva elindult a kijárat felé. Ekkor egy másik nemes fejbe lőtte, majd a biztonság kedvéért a merénylők husángokkal összeverték és a jeges Névába dobták.

A boncolás során a holttest tüdejében vizet találtak, ami azt jelenti, hogy a rendkívül szívós Raszputyin még életben volt, amikor a folyóba dobták, és halálát fulladás okozta. Miklós herceg a nép haragja miatt elállt tőle, hogy a merénylőket keményen megbüntesse, Juszupov hercegnek mégis száműzetésbe kellett vonulnia. Egyes történészek úgy vélik, a gyilkosság hátterében a brit titkosszolgálat állhatott, az angolok ugyanis mindenáron szerették volna megakadályozni egy esetleges orosz–német különbéke létrejöttét. Raszputyin életét egyes feltételezések szerint egyenruhás szolgáknak álcázott brit ügynökök oltották ki, amire bizonyíték lehet, hogy a lövések Webley típusú fegyverből érkeztek, amit csak a brit titkosszolgálat használt ebben az időben.

Az Orosz Birodalom nem sokkal később – ahogy Raszputyin megjósolta – összeomlott, a titokzatos gyógyító legendája pedig posztumusz elterjedt világszerte: igazi botrányhős és különös, természetfeletti figura ötvözete vált belőle a kortárs mitológiában. 1932-ben a Metro-Goldwyn-Mayer stúdió játékfilmet készített az „őrült szerzetes” meggyilkolásához vezető eseményekről Raszputyin és a cárnő címmel, melyben a címszereplő ágyasai között egy bizonyos Natasa hercegnő is felbukkan. Juszupov – aki időközben sikeres memoárt is írt Raszputyin meggyilkolásáról – igencsak felháborodott, ugyanis Natasa alakjában feleségét, Irinát vélte felfedezni. Beperelte a filmstúdiót, minek eredményeként a bíróság 127 ezer dollár kártérítést ítélt meg számára, az MGM pedig peren kívül még egymillió dollárt fizetett neki. Az ügy precedenst teremtett Hollywoodban: a stúdiók úgy döntöttek, a hasonló jogi lépések elkerülése végett minden film főcímében/végefőcímében külön felirattal jelzik, hogy „az alkotás a fikció szülötte, minden egyezés a valósággal csupán a véletlen műve” – ez máig bevett gyakorlat és szinte minden film végén olvasható.

Raszputyin alakja számos egyéb regényben, színpadi műben és filmben felbukkant – csak a legismertebbekre szorítkozva érdemes megemlíteni Elem Klimov 1981-es történelmi eposzát, az Agóniát, melyet kezdetben a szovjet kultúrvezetés kifogásolhatónak ítélt, Miklós cár ugyanis kevésbé brutális zsarnokként, inkább befolyásolható, gyenge akaratú uralkodóként jelenik meg benne. 1966-ban a horrorfilmjeiről híressé vált brit Hammer stúdió Raszputyin, az őrült szerzetes címmel készített vérben tocsogó moziverziót, három évtizeddel később pedig Magyarországon forgott egy Raszputyin tévéfilm, melynek címszerepét Alan Rickman játszotta. Az 1997-es Anasztázia rajzfilmben tényleg természetfeletti hatalommal megáldott gonosz mágusként jelenik meg Raszputyin, aki túléli a forradalmat és tovább szövögeti ördögi terveit.

Raszputyin lánya, Maria Raszputyina a forradalmat követően elmenekült Oroszországból, később Párizsban, Londonban, majd az Egyesült Államokban élt, ahol cirkuszi előadóművészként, oroszlánszelídítőként kereste a kenyerét és három könyvet is írt édesapjáról. Az asszony, aki saját állítása szerint örökölte apja pszichikus képességeit, egy alkalommal be is perelte Juszupovot és társait gyilkosság vádjával, a bíróság azonban ejtette a keresetet. A szintén kalandos sorsú Maria 79 éves korában, 1977-ben hunyt el Los Angelesben.

Tegnapi kultbaitünkben a mozi feltalálóit, a Lumière fivéreket mutattuk be.