1963. november 22-én Dallasban két golyó terítette le az Egyesült Államok elnökét, aki a kórházba szállítás után belehalt sérüléseibe. John F. Kennedy halála a történelem egyik leghíresebb és legrejtélyesebb politikai merénylete – az elkövetéssel vádolt Lee Harvey Oswald két nappal később maga is gyilkosság áldozata lett, az őt magányos merénylőként azonosító hivatalos jelentést máig sokan kétségbe vonják és összeesküvést látnak a háttérben.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Az Egyesült Államok 35. elnöke, az akkor negyvenhat éves John Fitzgerald Kennedy november 22-én, pénteken délelőtt 11 óra 37 perckor szállt le az elnöki különgéppel a dallasi Love Field repülőtéren, a first lady, Jackie Kennedy és az alelnök, Lyndon B. Johnson társaságában. A texasi látogatás ugyan nem minősült kampányrendezvénynek, nem titkolt célja azonban az volt, hogy a következő évi elnökválasztásra készülve egységet teremtsen a demokraták helyi frakciójában. Előző nap az elnök és kísérete San Antonióban és Houstonban jelent meg a nyilvánosság előtt, majd Forth Worth-ben éjszakázott, reggel pedig a helyi Kereskedelmi Kamarában tartott beszédet, innen utaztak Dallasba, ahol a repülőtéren John Connally texasi kormányzó és felesége fogadta őket.
A Kennedy házaspár a kormányzóval és feleségével egy nyitott tetejű limuzinba szállt, mely a terv szerint egy tizenhat kilométeres útszakaszon vitte őket körbe a városban – az éljenző tömeg közepette –, hogy végül megérkezzenek a dallasi kereskedelmi központ felé, ahol az elnök beszédet tartott volna. „Elnök úr, igazán nem mondhatja, hogy Dallasban nem szeretik önt” – fordult vendége felé a kormányzó, szavaira azonban néhány perccel később rácáfolt a történelem. 12 óra 30 perckor, miután a díszmenet lefordult a Main Streetről a Houston Streetre, majd a Dealey Plazánál rákanyarodott az Elm Streetre, a városi tankönyvraktár épületéből három lövés dördült a limuzin felé. Az első golyó az első ülésen helyet foglaló Connallyt érte, a kormányzó súlyos, de nem halálos sérülést szenvedett, többek között három bordája is eltört. Miután meglőtték, Connally azt kiáltotta: „Ó, ne! Istenem! Mindannyiunkat meg fognak ölni!”.
A második és harmadik lövés a kormányzó mögött ülő Kennedyt találta el, az elnök a fején és a nyakán sebesült meg – a limuzin sofőrje azonnal a Parkland kórházba hajtott, a gyors intézkedés dacára mégsem sikerült megmenteni a halálos sérülést szenvedett elnök életét. Fél órával a merénylet után Kennedyt hivatalosan halottnak nyilvánították, ezzel ő lett a negyedik elnök az USA történetében, akit hivatali ideje alatt ért a vég. Másfél órával később az elnöki különgép fedélzetén beiktatták hivatalába az új elnököt, Lyndon Johnsont. A rendőrség még aznap letartóztatta a merénylet gyanúsítottját, egy, a tankönyvraktárban dolgozó huszonnégy éves férfit, Lee Harvey Oswaldot.
A rendőrök már közvetlenül a merénylet után, amikor felszaladtak a raktár emeletére, találkoztak Oswalddal, akin az izgalom legkisebb jele sem látszott, ezért kérdezés nélkül elengedték. Nem sokkal később egy járőröző rendőr a férfi albérleténél járva annak különös viselkedésére lett figyelmes, ezért megállította őt – Oswald revolvert rántott és négy golyót eresztett a járőrbe. A rendőrgyilkossággal vádolt férfit egy moziban fogták el a hatóságok, és hamarosan – szemtanúk beszámolója és a tankönyvraktár emeletén megtalált távcsöves puska alapján – az elnök ellen elkövetett merénylettel is őt gyanúsították meg. Mint kiderült, a korábban a haditengerészetnél is szolgált Oswald kommunistaszimpatizáns volt, aki évekig élt a Szovjetunióban, majd Amerikába való visszatérte után Castro-barát propagandába kezdett a déli államokban.
A férfi tagadta a vádakat, azt állította, ő csupán egy báb, akit fel akarnak használni arra, hogy rákenjék a gyilkosságot. Oswald sohasem került bíróság elé – két nappal a merénylet után, mikor a dallasi főkapitányságról a megyei börtönbe szállították, egy helyi lokál tulajdonosa, Jack Ruby az élőben közvetítő tévékamerák szeme láttára lelőtte őt. Ruby és Oswald között semmilyen korábbi kapcsolatot nem találtak a nyomozók, a férfit saját bevallása szerint a Kennedy elnök iránti szimpátia vitte rá, hogy végezzen a merénylet vélhető elkövetőjével. A tárgyalások során nem sikerült kideríteni, pontosan mi motiválhatta Rubyt, aki három évvel később, tüdőrák következtében hunyt el a börtönben. A Johnson elnök által felállított, a merénylet hátterét vizsgáló Warren-bizottság 888 oldalas jelentése szerint Oswald nem állt kapcsolatban semmilyen összeesküvő csoporttal, mind ő, mind Ruby saját szakállára, magányos elkövetőként cselekedett.
Ez természetesen sokak számára nem bizonyult kielégítő válasznak, a Kennedy-gyilkosság körüli rejtélyek rengeteg összeesküvés-elmélet megszületését eredményezték az elmúlt majd’ hatvan évben. Kennedy politikája számos csoport szemében volt szálka – kiállt a feketék jogegyenlősége mellett, harcolt a szervezett bűnözés ellen, így a déli államok szélsőjobboldali szervezetei és a maffia is könnyen a halálát kívánhatta. Egyesek a CIA-t és a kubai emigránsokat is kapcsolatba hozzák az elnök meggyilkolásával, a Disznó-öbölbeli fiaskóval – a Fidel Castro megbuktatására irányult sikertelen katonai kísérlettel – ugyanis Kennedy őket is felbőszítette. Népszerű teória, miszerint az elnököt a fegyvergyárosok és a markukban lévő katonai vezetők és politikusok (köztük Johnson!) egy csoportja tette el láb alól, Kennedy ugyanis mindent megtett, hogy az USA kihátráljon a vietnámi konfliktusból.
A gyilkosság mikéntjére is több alternatív teória is született a hivatalos magyarázaton, a tankönyvraktár hatodik emeletéről leadott három lövésen túl. A legismertebb az ún. mágikusgolyó-teória, melyet a Warren-bizottság is vizsgált – e szerint az egyik lövedék az elnök hátán hatolt be, majd felfelé haladva Kennedy nyakán, a nyakkendőcsomó helyén távozott, ezután a levegőben haladva több helyütt is eltalálta Connally kormányzót, csodával határos módon ki-be repülve a férfi testéből. A bonyolult utat megtett golyó végül Connally bal combjába fúródott, ahonnan később kiesett és egy hordágyon találtak rá a Parkland kórházban. Ennek az elméletnek az ad táptalajt, hogy a zaj miatt a helyszínen nehéz volt megállapítani, hány lövés is dördülhetett. Egyesek szerint nem három, hanem hat golyót lőttek ki az elnöki limuzinra.
Szintén népszerű az ún. füvesdomb-teória, melyet egy Julia Ann Mercer nevű nő vallomására alapoznak, aki egy órával a merénylet előtt hajtott el autóval az Elm Streeten. Ekkor látta, hogy egy Ford furgon áll meg a helyszínen, melyből egy puskatokot cipelő férfi száll ki, majd felbaktat a közelben lévő füves dombra – Mercer a gyilkosság után jelentette mindezt a helyi FBI-irodában és a sheriff hivatalában is, mégsem idézték be soha a Warren-bizottság elé. A merényletről készült, híressé vált amatőr filmfelvétel, melyet egy helyi férfi, Abraham Zapruder kamerája rögzített, szintén találgatások garmadáját indította el. Az ún. sofőrteória megszületését egy, a felvételen látható optikai hibának köszönheti: az elmélet hívei szerint a Zapruder-film 304-320-as képkockáján kivehető, amint a limuzin sofőrje, William Greer vezetés közben hátrafordul, és a bal kezében tartott, fegyvernek látszó tárggyal célba veszi az elnök jobb vállát. A felvétel alaposabb vizsgálata bizonyította, hogy nem látható pisztoly Greer kezében, és a szemtanúk egyike sem számolt be róla, hogy a sofőr elsütött volna bármilyen fegyvert.
2017 októberében, a kongresszus által 1992-ben megszavazott titkosítási időszak lejártával Donald Trump elnök nyilvánosságra hozott mintegy kétezer-kilencszáz, korábban nem látott, az országos levéltárban őrzött iratot a Kennedy-gyilkossággal kapcsolatban. További háromszáz dokumentum azonban továbbra is titkos maradt, egyesek – köztük a néhai elnök unokaöccse, ifj. Robert Kennedy – szerint azért, mert azokból kiderülne a CIA kapcsolata a merénylethez. A nyilvánosságra hozott iratokból továbbra sem kapunk egyértelmű választ a felvetődő kérdésekre, néhány érdekes adalék azonban előbukkant. A BBC szúrta ki például, hogy alig fél órával a merénylet előtt egy kis vidéki angol újság riporterét valaki felhívta azzal, hogy lépjen kapcsolatba az amerikai nagykövetséggel, ha hamarosan valami „nagy hírt” szeretne hallani. Miután befutottak a dallasi gyilkosságról szóló első hírek, a döbbent újságíró értesítette a cambridge-i rendőrséget, ők a brit elhárításnak, az MI5 pedig az FBI-nak továbbította az információt, mely azonban elkerülte a merényletet vizsgáló hatóságok figyelmét.
A gyilkossággal kapcsolatos teljes igazságot valószínűleg már sohasem fogjuk megtudni, de egyelőre nincs olyan bizonyíték, mely cáfolná, hogy Oswald lett volna az elkövető. A fantáziadús filmesek és írók persze rengeteg alkalommal találtak ki különböző alternatív verziókat a merényletre. Oliver Stone 1991-ben, az egyik leghíresebb összeesküvés-elmélet megalkotója, Jim Garrison New Orleans-i kerületi ügyész könyve alapján forgatta JFK – A nyitott dosszié című művét. A filmben a Kevin Costner által alakított Garrison hevesen bírálja a Warren-bizottság munkáját, és idővel olyan bizonyítékokkal áll elő, melyek cáfolják a magányos merénylő teóriáját és felsőbb katonai-politikai körökhöz vezetnek.
Az Alkonyzóna-sorozat egyik epizódjában egy időutazó történelemprofesszor, Kennedy távoli leszármazottja, megmenti az elnököt, ezzel azonban végzetes kataklizmát indít el – végül, hogy helyrehozza hibáját, ő maga ül be a limuzinba a végzetes pillanatban. A Quantum Leap – Az időutazó sorozat főhőse, Dr. Sam Beckett (aki más emberek személyébe bújva „javítja ki” a múlt tévedéseit) egy alkalommal Lee Harvey Oswald bőrében találja magát – mint kiderül, az „eredeti történelem” szerint a first lady is odaveszett volna a merényletben, végül hősünk igyekezetének hála „csak” az elnököt terítették le a golyók. Stephen King 11/22/63 című regényében és a belőle készült minisorozatban szintén egy időutazó próbálja megakadályozni a végzetes eseményt, mely igyekezete természetesen megannyi bonyodalomhoz vezet. A 2009-es Watchmen – Az őrzők című képregény-adaptáció szerint a Komédiás néven ismert karakter volt Kennedy valódi gyilkosa (és az említett dombról lőtte le az elnököt). Egy másik képregényfilm, a 2014-es X-Men: Az eljövendő múlt napjai pedig a főgonosz Magnetót teszi meg a merénylet egyik gyanúsítottjának – ő azonban azt állítja, valójában éppen meg akarta menteni az elnököt, aki maga is a különleges képességekkel bíró mutánsok közé tartozott.
Tovább is olvasnál? Akkor tegnapi kultbaitünk, melynem főszereplője Voltaire, a felvilágosodás egyik legnagyobb alakja neked szól.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
