Minden idők egyik legnépszerűbb szentje, a ferences rend megalapítója 1181–82 tájékán született a közép-itáliai Assisi városában, Giovanni di Pietro Bernardone néven. Apja, Pietro Bernardone posztókereskedő a város leggazdagabb polgára volt, édesanyja, Pica asszony provence-i származású, előkelő francia hölgy volt, aki hazája iránti szeretetből becézte fiát Francescónak vagyis „kis franciának”. Az apa nem törődött azzal, hogy fia iskolába járjon, inkább a tékozlás és a pénzszórás „művészetét” oltotta belé. Ferenc egész életében bánta, hogy nem tanult meg rendesen latinul és franciául.
Fiatal korában Francesco (vagyis Giovanni) léha, nagyvilági életet élt: annyira kedvelte a mulatságokat, hogy megválasztották vezető táncosnak. Ez a tisztség azt jelentette, hogy neki kellett gondoskodnia a lakomákról és más fantáziadús programokról a város fiatalsága számára – általában saját költségén. Húszéves korában azonban Ferenc egész élete és gondolkodásmódja gyökeresen megváltozott. Katonáskodott az assisiek Perugia ellen viselt háborújában, de fogságba esett és egy betegség ledöntötte a lábáról. Ekkor történt, hogy elhatározta: felhagy léha életmódjával és nemesebb céloknak szenteli magát. Ezek a nemesebb célok kezdetben a lovagi hírnév és dicsőség voltak: Dél-Itália felé vette az irányt, hogy ott harcoljon. Útközben azonban még nagyobb fordulat állt be gondolkodásában. Álmában megszólította őt egy hang: „Mond csak, Ferenc, ki adhat neked többet: az úr vagy a szolga?”. „Az Úr” – felelte Ferenc. „Hát akkor miért hagyod el az Urat a szolgáért, a herceget az alattvalóért?” Ekkor döbbent rá, hogy nem a földi dicsőséget kell hajszolnia.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Pompás öltözékét egy szegény lovagnak ajándékozta és hazatért szülővárosába, ahol visszavonultan, csendben imádkozott és elmélkedett, és fokozatosan felhagyott a nagyvilági élettel. Megtérésének fontos mozzanata egy leprással való találkozás, illetve az assisi San Damiano-templomban átélt misztikus élménye, amikor – a legenda szerint – Krisztus háromszor is megszólította őt a keresztről: „Ferenc, menj, és javítsd meg omladozó házamat!”. Rómába is elzarándokolt, ahol egy nap ruhát cserélt egy koldussal és leült a Szent Péter-bazilika kapujához kéregetni. Szülei persze nem tudták mire vélni fiuk „hóbortjait”, és egyre jobban kiéleződött a konfliktus Ferenc és apja között. Egy napon Ferenc minden búcsúzás nélkül, csupán egy lóval és egy posztóval eltűnt az apai házból.
Pietro egy hónappal később az utcán talált rá a fiára: az utcagyerekek kacagva táncolták körül és kövekkel dobálták az éhező, ápolatlan „őrültet”. Megragadta és hazavonszolta a fiát, megpofozta és bezárta a pincébe. Néhány nap múlva azonban, amikor üzleti útjáról hazatért, Ferencnek hűlt helyét találta: Pica asszony és a szolgálók kiengedték és futni hagyták a „megtévedt” fiút.
Az elkeseredett apa feljelentést tett fia ellen a városi hatóságoknál, elsősorban azért, hogy visszaperelhesse tőle a pénzét. A világi hatóságok után a püspöki bírósághoz került az ügy. A tárgyaláson Ferenc a püspök lába elé dobta apjától kapott ruháját, erszényét, és anyaszült meztelenül állt bírái elé. „Örömmel adom vissza atyámnak azt, ami az övé – mondta. – Mostantól fogva nem azt akarom mondani: atyám Bernardone, hanem: Mi atyánk, ki vagy a mennyekben!”. Ferenc ezután végleg elhagyta a világi életet. Remeteként élt, vásári énekesként koldult pénzt – amit aztán a környékbeli templomok felújítására költött: három templomot is helyreállított. Idővel egyre több követője lett: őszinte és megingathatatlan hite mellett különc felfogása és életmódja is felkeltette főként a fiatalok érdeklődését.
A következő nagy fordulat 1209. február 24-én történt, amikor Ferenc Szent Mátyás apostol ünnepének alkalmából misén vett részt. Véletlenszerűen felütötte az oltárra kitett evangéliumos könyvet, és Máté evangéliumának alábbi soraira bukkant (más források szerint a felolvasás során hallotta): „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között!”. Ferenc rájött, hogy ez az a jelmondat, melynek alapján saját maga és követői számára szerzetesi regulát kell alkotnia. A legszigorúbb apostoli szegénységet valló ferences rend őszinte, érdek nélküli szeretethirdetése sokakat megnyert magának. Ferenc kezdetben tizenkét követőjével alapította meg a rendet, néhány év múlva viszont már több mint ötezren voltak.
Ferenc néhány társával elzarándokolt Rómába, hogy III. Ince pápa jóváhagyását kérje közössége számára. A legenda szerint a pápa álmot látott, melyben a lateráni bazilika összedőlni készült, de egy kis szerzetes a templom mellé állt és egyre nagyobb lett, végül ő tartotta meg vállával az épületet. Néhány nappal később megjelent a színe előtt Ferenc, akiben felismerte az álmában látott szerzetest. Más források szerint a pápa barátságosan fogadta a ferences testvéreket, de túlságosan szigorúnak és keménynek látta életszabályaikat. Ferenc azonban olyan buzgósággal képviselte az ügyet, hogy Ince belátta: célja csupán az evangélium szerint élni. Ezzel a pompával körülvett, díszesen öltözött pápa átölelte a toprongyos, mezítláb járó Ferencet, megáldotta őt társaival együtt és engedélyt adott számukra a prédikálásra.
A ferencesek az Assisitől délre, a közeli erdőben álló Angyalos Boldogasszony-kápolnában, Porciunkulában telepedtek le, melyet korábban Ferenc újított fel. A kápolna mellett verték fel kunyhóikat, később itt jött létre az első ferences kolostor, a rend ősi anyaháza. Egyre többen csatlakoztak a ferencesekhez. Mikor Assisi egyik nemesi családjának fiatal lánya, Klára is Ferenc követői közé állt, megalakult a közösség női ága, a klarisszák rendje. Ferenc nem volt képzett teológus, olvasni és írni is alig tudott, mégis a legműveltebb tudósok is elcsodálkoztak rajta, mennyire kiválóan ismeri a Szentírást. A lelki megtisztulás mellett Ferenc a természettel való harmóniát, a teremtett világ és a benne élő lények tiszteletét, csodálatát hirdette. Gyakran prédikált az állatoknak, különösen a madaraknak, akiknek énekét csodálta. A ferences tanok sokakat megérintettek: 1210-ben az Assisiben régóta viszálykodó ellenfelek, Guido püspök és a városi elöljárók az ő hatására „örök békeszerződést” kötöttek egymással, Arezzóban pedig megakadályozta a polgárháborút.
Ferenc a keresztes hadjáratokat is ellenezte, úgy gondolta, az iszlám ellen nem fegyverrel, hanem a béke szavával kell fellépni. 1219-ben elzarándokolt a Közel-Keletre és találkozott Melek-el-Kamel szultánnal. A szultán végighallgatta Ferenc szavait, elismerte a szerzetes őszinte hitét és bölcsességét, de megtérni nem volt hajlandó. A Ferenchez kapcsolódó leghíresebb történet a gubbiói farkas legendája. A történet szerint Gubbio környékén egy fékezhetetlen, vad farkas garázdálkodott. Ferenc odament a fenevadhoz, melyet megközelíteni sem mertek mások, és így szólt hozzá: „Igen nagy bajokat okoztál, megérdemelnéd, hogy úgy bánjanak el veled, mint a gonosztevőkkel, azaz kivégezzenek. Ellenségeddé tetted az egész várost. Én azonban szeretnék békét kötni veled.” A farkas a beszéd hatására magába szállt, majd követte Ferencet a város piacterére, ahol hivatalosan is „megkötötték a békét”.
Egy másik legenda szerint 1224-ben, La Verna hegyén hosszas imádság és böjt után Ferenc megkapta Krisztus kínszenvedésének sebeit, stigmáit. A következő évben az ekkor már félig vak, számos betegségtől sújtott Ferenc megírta híres költeményét, a Naphimnuszt, melyben megénekelte az általa hirdetett szeretetet, a belső és külső megtisztulást. 1226. október 3-án hunyt el a Porciunkulában. IX. Gergely pápa már két évvel később szentté avatta és letette Assisiben a Szent Ferenc-bazilika alapkövét. A katolikus egyház október 4-én tartja Szent Ferenc ünnepét, 1931 óta ez az állatok világnapja is. Szent Ferencet Itália, illetve a mai Olaszország, az állatok, a kereskedők és a természet védőszentjeként tisztelik. Az egyik legnépszerűbb szent, akinek alakja nemcsak az egyházon belül, de a nyugati kultúrában is jelentős. A 2013-ban pápává választott Jorge Mario Bergoglio bíboros az ő tiszteletére vette fel a Ferenc nevet.
Szent Ferenc életét sokan és sokféleképp feldolgozták a művészetekben. Liszt Ferenc Két legenda című zongoraműve örökítette meg a szenttel kapcsolatos két történetet. A képzőművészetben többek között El Greco, Jan van Eyck, Giovanni Bellini és Caravaggio is megörökítették a szent alakját. Roberto Rossellini 1950-ben készített neorealista stílusú filmet a szent életéről Ferenc, Isten lantosa címmel. A legismertebb filmfeldolgozás Franco Zeffirelli 1972-es alkotása, a Napfivér, holdnővér, mely motívumaiban és zenéjében a korabeli hippikultúrával kapcsolta össze Ferenc életét és tanítását.
A tegnapi kultbaitünket is olvastad? Szabó Lőrinc halálának évfordulója kapcsán a magyar irodalom vizeire eveztünk.
