Gyilkolni akart: katonák közé hajtott kocsijával a férfi, rálőttek, meghalt

Kr. e. 331. október 1-én Nagy Sándor makedón uralkodó a Tigris folyó partján lévő Gaugaméla falu mellett döntő csapást mért III. Dareiosz perzsa király túlerőben lévő seregére. A Perzsa Birodalom térdre kényszerítésével Alexandrosz a világ urának érezhette magát.

Nagy Sándor korában a Perzsa Birodalom volt a Föld legnagyobb területű hatalma: magában foglalta Egyiptomot, Szíriát és Palesztina vidékét, Anatólia nagy részét és az ősi Mezopotámia területét, egészen Indiáig elnyúlva. Nem csoda, hogy a fiatal, becsvágyó makedón uralkodó számára a perzsák legyőzése jelentette az ember által elképzelhető legmagasztosabb célt. Kr. e. 334-ben a huszonkét éves Alexandrosz seregével átkelt a Hellészpontoszon, hogy meginduljon Kis-Ázsia felé és megdöntse a perzsák uralmát. A makedón és görög katonákból álló haderő létszámát egyes történetírók 65 ezer főre, más források 35-40 ezer fő közé teszik. A jól képzett, fegyelmezett katonákból álló sereg vegyes összetételű volt: magját a harmincezer fős nehézgyalogság alkotta, amely falanxban harcolt, hosszú lándzsákkal és védelmet biztosító pajzzsal volt felszerelve. Őket egészítette ki a könnyűgyalogság és a lovasság, utóbbi tagjai – a perzsa lovassággal ellentétben – nemcsak rohamozó, de biztosító és felderítő funkciót is elláttak.

Alexandrosz serege először a Granikosz folyónál ütközött meg a perzsa hadakkal, melyeket a rhodoszi Memnón vezetett – egyike azoknak a görögöknek, akik mély ellenszenvet tápláltak a makedón uralkodó iránt. Nagy Sándor serege döntő győzelmet aratott az ellenséges haderőn, mely a perzsákon kívül görög zsoldosokból állt (őket Alexandrosz büntetésként kegyetlenül lemészárolta). A granikoszi győzelemmel lehetővé vált Sándor számára a kis-ázsiai ión városok felszabadítása. A területet saját uralma alá vonta, élére helytartót nevezett ki. III. Dareiosz perzsa királyt a vereség azonnali cselekvésre ösztönözte. Az Isszoszi-öbölbe vezényelte seregét, Nagy Sándor hadai azonban itt is komoly győzelmet arattak. Nemcsak Dareiosz vagyonának egy jelentős részét sikerült megkaparintaniuk, de az uralkodó családját is túszul ejtették. A perzsa király kénytelen volt Mezopotámiába visszavonulni a hódítók elől.

A makedón uralkodó nem követte Dareioszt, először inkább az Óperzsa Birodalom peremterületeit hódította el. Kilenc hónapos ostrom során elfoglalta Fönícia legjelentősebb városállamát, Türoszt, így egész Fönícia és Szíria az ő kezére került. Ezután Egyiptom felé vonult, ahová ellenállás nélkül vonulhatott be, az egyiptomiak ugyanis felszabadítóként üdvözölték. Mialatt Sándor ezeken a vidékeken volt elfoglalva, Dareiosz az alkalmat kihasználva óriási sereget toborzott. Egyes elbeszélések szerint az újonnan felállt perzsa haderő létszáma az egymillió főt is meghaladta. Ez erős túlzás – Dareiosz serege valószínűsíthetően 90 ezer fő körül mozgott, de még így is duplája volt a makedón–görög csapatok létszámának. Parmenión, Sándor egyik legjelentősebb hadvezére óvatosságra intette királyát. A becsvágyó hódító azonban nem vonult vissza – eltökélte, hogy Mezopotámia ellen indulva végleg térdre kényszeríti Dareioszt.

A Tigris folyó partján, a hajdani asszír főváros, Ninive közelében elterülő Gaugaméla falu melletti síkságon (a mai Irak területén, Moszul és Erbíl közelében) zajlott le a mindent eldöntő ütközet. Dareiosz jelentős előnyből indult. Nem elég, hogy ő választhatta ki a csata helyszínét – mely az isszoszival ellentétben lehetőséget adott számára, hogy számbeli fölényét kiaknázza –, előzetesen meg is dolgozta a terepet. Elgyengítette a talajt, hogy megkönnyítse harci szekerei számára a haladást. A csata előtt Dareiosz üzenetet küldött Alexandrosznak, melyben felajánlotta neki az Eufrátesztől nyugatra eső területeket, tízezer talentum aranyat, egyik lánya kezét, és az övével egyenrangú Nagykirályi címet, cserébe ha foglyul ejtett családját visszakapja. Parmenión az ajánlatra azt mondta: „Ha Alexandrosz lennék, elfogadnám”, mire Sándor így felelt: „Ha Parmenión lennék, én is.”

A perzsák számbeli és terepbéli előnyeit Sándor stratégiai tehetsége és seregének sokkal jobb felkészültsége ellensúlyozta. A makedón–görög falanxok és lovasság sokkal összeszokottabb és jobban kiképzett katonákból állt, mint a perzsa sereg, melynek magvát a „halhatatlanok” alkották. Ez a tízezer főnyi elit katona ekkoriban már sokkal inkább egykori hírneve, mintsem valódi harci tudása miatt volt ismert. Többségüknek nem volt megfelelő képzettsége Sándor hadereje ellen. Alexandrosz alaposan felmérte a terepet és mindent megtett, hogy kicselezze a perzsákat. Tudta, hogy az ellenfél bekerítő hadmozdulatát lehetetlenség megakadályozni, ezért a középen lévő falanx mögött egy másodikat is elhelyezett. Mikor kiadta nekik a „hátra arc!” parancsot, a falanx azonnal megindult a bekerítést végzők elleni küzdelemre.

A legenda szerint Sándor elhitette a perzsákkal, hogy éjszaka fognak támadni, így Dareiosz serege egész éjjel lesben állt, miközben az ő katonái aludtak, így sokkal kipihentebben vághattak neki a küzdelemnek. A csata kezdetén hatalmas porfelhő támadt, melyen keresztül nehezen lehetett látni a hadmozdulatokat, nehézkessé vált a kommunikáció a vezérek és a katonák között. Ez is a sokkal összeszokottabb makedón–görög sereg malmára hajtotta a vizet. Sándor a jobbszárnyra helyezte támadásának súlypontját, rákényszerítve a perzsákat, hogy harci szekereiket ott is bevessék, ahol nincs elgyengítve a terep. Dárdákkal és nyilakkal megtizedelték őket, majd a falanxot szétnyitva, a réseken átrobogó kocsikat egyesével lemészárolták. Dareiosz nem volt felkészülve rá, hogy idő előtt kell bevetnie a harci szekereket. A lovasok nem tudták időben követni a kocsikat, így nem sikerült áttörni a falanxokon.

A perzsa király a megingani látszó balszárnyra középről vezényelt lovasokat, ezzel épp a saját személyes védelmét gyengítette meg. Sándor maga indult középre, hogy a Dareiosz elleni támadást vezesse. A legenda szerint a támadásban elesett a perzsa uralkodó kocsihajtója – sokan azt hitték, magát Dareioszt terítették le. A balszárny eközben végleg elesett, a perzsa derékhad kénytelen volt meghátrálni. Jobb oldalon ellenben sikereket értek el: visszavonulásra kényszerítették a Parmenión vezette makedón balszárnyat, és esélyük volt rá, hogy megsemmisítsék Sándor hátrahagyott táborát. Ekkor azonban a hátsó falanx megfordult és legyőzte a perzsákat. A megmaradt, menekülő perzsa sereget Alexandrosz sokáig és kitartóan üldözte, megakadályozva, hogy azok újra összeállhassanak. Dareioszt nem sokkal a csata után meggyilkolta egyik tábornoka, Bésszosz. A legyőzött uralkodót Sándor őt megillető királyi temetésben részesítette.

A gaugamélai diadal nemcsak a Perzsa Birodalom bukását, de egy új birodalom születését is eredményezte. Nagy Sándor fényes diadalmenetben vonult be Babilon városába. A perzsák elismerték új nagykirályuknak. Alexandrosz meghagyta a vezetőket hivatalukban és javaikban, azzal a feltétellel, hogy meghódolnak előtte. Hamarosan a Perzsa Birodalom többi része is behódolt az új uralkodónak. Egyedül Bésszosz nem volt hajlandó igába hajtani a fejét – királlyá koronáztatta magát és a birodalom északkeleti részén évekig tartó állóháborút folytatott Sándor ellen. Végül ebből is Alexandrosz került ki győztesen. A fiatal világhódító kegyetlenül kivégeztette a lázadó Bésszoszt. Sándor számára nem volt elegendő a perzsákon aratott győzelem, hamarosan újabb kihívások elé nézett, megszállottan hajszolta a sikert. Azt hitte, egyesítheti a világ népeit. Birodalma terjeszkedése óta számítjuk a hellenizmus korszakát.

Tegnapi kultbaitünket olvastad? Szent Jeromosról írtunk, akinek a Biblia latin fordítását köszönhetjük.