1931. szeptember 13-án éjfél után 20 perccel bomba robbant a biatorbágyi vasúti hídon az áthaladó bécsi gyorsvonat alatt. A huszonkét halálos áldozatot követelő merényletet Károlyi Gyula kormánya az illegális kommunista mozgalom számlájára írta, és másnap statáriumot rendelt el az országban.
A Budapest–Hegyeshalom–Bécs-vonalon közlekedő nemzetközi gyors szeptember 12-én 23 óra 30 perckor indult el a Keleti pályaudvarról. A vonaton a szokásoshoz képest kevesen utaztak: a tizenöt fős személyzet mellett százöt személy tartózkodott a fedélzeten. Az expressz éjfél után nem sokkal elérte a Biatorbágyhoz tartozó vasúti völgyhidat. A személyzet és az utasok nem sejtették, hogy a jobb sínszálon egy ekrazittal töltött robbantóakna várja a szerelvényt. A pokolgép a második és a harmadik kocsi között robbant fel. A masiniszta hiába próbált minden erejével fékezni, a mozdony, a mögötte lévő poggyászkocsi, négy vagon és egy hálókocsi kisiklott, és huszonhat méter magasból zuhant alá. Huszonkét ember azonnal szörnyethalt, tizenheten pedig súlyosan megsérültek a merényletben.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
A helyszínre kiérkezett rendőrök megtalálták a robbanásért felelős pokolgépet: egy kapcsolószerkezettel ellátott gázcsőből házilag ácsolt szerkezetet, melyet a síneken áthaladó mozdony súlya aktivált. A bomba mellett a hatóságok egy levelet is találtak, melynek szerzője „A fordító” aláírással a kapitalistákat fenyegető üzeneteket közölt. A gyanú azonnal a kommunistákra terelődött, a rendőrség úgy gondolta, nemzetközi összeesküvés állhat a merénylet hátterében. Ez kapóra jött Károlyi Gyula kormányának, hogy leszámolhasson az illegálisan működő kommunista párttal. Az eset másnapján országos statáriumot rendeltek el, melyet nem sokkal később kiterjesztettek minden államellenes szervezkedéssel gyanúsítható személyre. Országos hajtóvadászatot indítottak a kommunista mozgalom tagjai ellen. Az elkövetéssel a Moszkvában élő Leipnik Márton műszerészt és „kommunista bandáját” vádolták meg.
Egy idő után azonban a „kommunista merénylet” helyébe a magányos elkövető teóriája lépett. Már a robbantás helyszínén feltűnt a rendőröknek egy Matuska Szilveszter nevű férfi, aki bekötözve, álsebekkel sétálgatott, különös, zavart viselkedése sokaknak feltűnt. Négy, egymástól független bejelentésre reagálva a rendőrség nyomozásba fogott és megállapította: Matuska nem szerepelt a vonat utasai között. A magyar gyanú alapján az osztrák hatóságok október 7-én letartóztatták a Bécsben élő, kereskedőként dolgozó férfit. Matuska nemcsak a biatorbágyi merényletet, de két másik, Ausztriában és Bajorországban megkísérelt vasúti robbantást is magára vállalt. A harminckilenc éves férfi a vizsgálat alatt őrültnek tettette magát. Motivációjáról semmit sem volt hajlandó elárulni, azt állította, hogy egy titokzatos személy, bizonyos Leó utasítására hajtotta végre a robbantásokat.
Matuska Szilveszter a vajdasági Csantavéren született, eredeti végzettségét tekintve kántortanító volt. Az első világháborúban önkéntes honvédként szolgált, egészen a főhadnagyi rangig jutott. A háború után hazatérve szülőfalujában tanítóskodott, és a helyi polgárőrséget szervezte. Kicsapongó életviteléhez azonban a tanítói fizetés nem volt elég, ezért kereskedelemmel kezdett foglalkozni, ingatlanspekulációval próbált vagyonra szert tenni. Budapesten és Bécsben élt, rengeteg különböző vállalkozásba belefogott. Saját szabadalmait próbálta eladni, melyek között volt egy lassú víz által hajtott turbina és egy vasúti jelzőkészülék is. A gazdasági világválság, a kétes ügyei miatti perek és tüdőbajos felesége gyógyításának költségei azonban hamar felemésztették minden pénzét. 1930-ra már több mint 20-szor foganatosítottak ellene végrehajtást. Valószínűleg végső elkeseredettségében fogott bele a robbantássorozatba – pontos indítékai azonban sohasem derültek ki.
Matuska tárgyalása 1932 júniusában kezdődött Bécsben. A vádlott az eljárás során végig elmebetegséget színlelt, egy új világvallásról magyarázott zavarosan. Az elmeorvosi vizsgálat azonban megállapította, hogy Matuska beszámítható és jogilag felelősségre vonható. A bíróság hat év börtönre ítélte. Két évvel később Magyarországon is bíróság elé állt, ahol korábbi színlelt elmebetegségét adta elő. A pszichiáterek ezúttal is úgy találták, hogy a vádlott nem elmebeteg, ezért 1934. november 20-án Matuskát huszonkétszeres gyilkosság vádjával kötél általi halálra ítélték. Mivel Ausztriában nem létezett halálbüntetés, az osztrák hatóságok csak azzal a feltétellel voltak hajlandók kiadni a foglyot, hogy az ott adhatónál nem kaphat súlyosabb büntetést. Horthy Miklós kormányzó hajlott az alkura: az ítéletet életfogytiglani szabadságvesztésre enyhítették.
Miután Matuska letöltötte ausztriai büntetését, hazaszállították és a váci börtönben helyezték el. Fogsága alatt korábbi találmányainak tökéletesítésén dolgozott, propaganda-forgatókönyveket írt és a kislányának festett képeket. 1944 novemberében, amikor a Vörös Hadsereg csapatai elérték Vácot, a zűrzavart kihasználva a néhány órára őrizet nélkül maradt fegyházból sikeresen kereket oldottak a rabok, köztük Matuska is. A magyar történelem egyik legrejtélyesebb bűnelkövetőjének innentől nyoma veszett, további sorsáról semmilyen információval nem rendelkezik az utókor. Ugyanilyen rejtélyes a merénylet mögött meghúzódó motiváció is. Több összeesküvés-elmélet is született a biatorbágyi robbantással kapcsolatban: a legismertebb szerint a miniszterelnöki ambíciókat dédelgető honvédelmi miniszter, Gömbös Gyula mozgatta a szálakat a háttérből. Gömbösnek a merénylet jó alkalmat adhatott rá, hogy kikényszeríthesse a rendkívüli állapotot és megerősíthesse saját hatalmi pozícióját.
A különös bűnügyet kétszer is feldolgozták játékfilmben: 1959-ben Várkonyi Zoltán rendezésében Merénylet, 1983-ban pedig Simó Sándor rendezésében Viadukt címmel. Az 1990-es években punkzenekar működött Matuska Szilveszter Pajtásai néven, drMáriás pedig 2015-ben Matuska Szilveszter mint Mona Lisa címmel készített portrét a rejtélyes magyar terroristáról.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Tegnapi kultbaitünkben a híres sc-fi író, Stanisław Lem életét és munkásságát mutattuk be:
