1966. szeptember 8-án debütált az NBC-hálózat műsorán az eredeti Star Trek-sorozat. Habár az Enterprise csillaghajó kalandjait három évad után elkaszálták, a széria utóélete máig páratlan a televíziózás történetében. A sorozatból kinőtt, több mint hétszáz tévés epizódot és tizenhárom mozifilmet számláló kultikus sci-fi franchise ötvennégy év után is él és virul, ma is folyamatosan jönnek ki az újabb és újabb folytatások, leágazások.
A Star Trek ötlete a pilótából és motoros rendőrből lett televíziós író-producer, Gene Roddenberry fejéből pattant ki még 1964 tavaszán. Roddenberry akkori sorozatát (A hadnagy) éppen törölték, a haditengerészetnek ugyanis nem tetszett, hogy az egyik epizód a kötelékükben szolgáló feketéket érő hátrányos megkülönböztetés témáját érinti, ezért megvonták a támogatást a szériától (az így felduzzadt költségeket pedig a csatorna nem volt hajlandó fizetni). Roddenberry előállt egy olyan sorozat ötletével, melyben bújtatott formában, a jövőbe, idegen világokba helyezve tárgyalhatja az aktuális társadalmi, politikai kérdéseket. Persze nem ő találta fel a spanyolviaszt, a tudományos-fantasztikus szerzők már régóta és gyakran használták a műfajt a társadalomkritika terepének.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
A Star Trek (magyarul kb. „csillagvándorlás”) névre keresztelt sorozat ötlete viszonylag egyszerű volt: valamikor a távoli jövőben az immár egyesült, békében élő emberiség más bolygók lakóival szövetséget kötve járja a világűr ismeretlen részeit, hogy felfedezze és kolonizálja az arra alkalmas távoli planétákat. A történetek főhőse a USS Enterprise csillaghajó – melynek feladata, mint a főcímben elmondják, „különös új világok felfedezése, új életformák, új civilizációk felkutatása és hogy eljusson oda, ahová még ember nem merészkedett” és legénysége, akik hétről hétre újabb izgalmas – és lehetőleg tanulságos – kalandokba bonyolódnak. Az inspirációt Jonathan Swift műve, a Gulliver utazásai, másrészt C. S. Forester tengerészregényei, Horatio Hornblower kapitány kalandjai adták. Roddenberry a westernekre utalva röviden úgy foglalta össze a sorozat ötletét, mint egy „szekérkavarán a csillagokba” (valószínűleg innen ered a régebben használt, szörnyűséges „Űrszekerek” magyar címfordítás).
Több elutasítás után Roddenberry ötletére végül a vígjátéksorozatok királynője, Lucille Ball által alapított Desilu stúdió mondott igent. A költségesnek ígérkező széria tervét a stúdió óvatos vezetősége a kezdetek kezdetén majdnem elkaszálta, de maga „Lucy” úgy döntött, bizalmat szavaz a tervnek. Miután sikeresen eladták az ötletet az NBC tévétársaságnak, a csatorna rendelt egy pilotepizódot. A The Cage („A ketrec”, magyar címváltozatban A kísérlet) címre keresztelt bemutatkozó rész költségei jócskán elszálltak, akkoriban rekordösszegnek számító 630 000 dollárt (mai árfolyamon valamivel több mint 5 millió dollár) költött rá a stúdió.
Az NBC vezetősége több ponton is elutasította a produkciót: túl gondolatigényesnek nyilvánították a történetet, melyben szerintük túl sok volt a filozofálgatás és kevés az akció. Nem tetszett nekik a hegyes fülű, „sátáni külsejű” tudományos tiszt, Mr. Spock (Leonard Nimoy) figurája, sem a női elsőtiszt, az érzelemmentes Number One (Majel Barrett). Az pedig végképp megfeküdte a gyomrukat, hogy a szexuális étvágyáról és nőügyeiről híres Roddenberry az egyik jelenetben egy falatnyi ruhában erotikus táncot lejtő, formás, zöld bőrű rabszolganőt szerepeltetett. A pilot azonban rendkívül látványos volt – különösen a korszak tévés produkcióihoz képest –, bőven kínált potenciált, ezért az NBC – meglepő módon – újabb esélyt adott a készítőknek, és egy második pilotepizódot rendelt.
A The Cage főszereplője, a Christopher Pike kapitányt alakító Jeffrey Hunter úgy döntött, nem tér vissza a folytatásba (állítólag a felesége kijelentette, hogy férje számára túlságosan lealacsonyító a sci-fi műfaja). Hunter helyére a nálunk leginkább a T. J. Hooker-sorozatból ismert William Shatner került, és a sokak által (tegyük hozzá, nem alaptalanul) teátrális ripacsnak bélyegzett Shatner által éltre keltett James Tiberius Kirk kapitány a sorozat és a tévétörténet ikonikus figurája lett.
Roddenberry úgy döntött, félig enged a csatorna nyomásának, és törölte a női elsőtiszt karakterét, a félig ember, félig pedig a Vulkán bolygóról származó Spock figurájához viszont ragaszkodott. A Roddenberry által terjesztett sztori szerint az NBC úgy gondolta, nem lenne valószerű egy nőt látni ilyen fontos pozícióban. Azóta több bennfentes cáfolta ezt – szerintük a csatorna támogatta volna az erős női karakter jelenlétét, de az őt játszó színésznő nem nyerte el a tetszésüket. Mivel a kérdéses színésznő, Majel Barrett egyben Roddenberry szeretője (későbbi felesége) volt, a producer úgy döntött, megvédi kedvese becsületét, és mindent „a gonosz, szexista NBC” számlájára írt. Később visszacsempészte Barrettet a sorozatba, szőke parókában, Chapel főnővér szerepében.
Az viszont tény, hogy a sorozat – Kirk kapitány mellett – legnagyobb ikonjának számító Spock figuráját a csatorna azért kívánta kukázni, mert attól féltek, a karakter „sátáni külseje” visszatetszést kelthet a vallásos nézőkben. Roddenberry – aki úgy gondolta, Spock testesíti meg a képernyőn a „különös, új világok” gondolatát – megtartotta és elsőtisztté nevezte ki a karaktert, és neki adta Number One sztoikus, érzelemmentes vonásait. Nemcsak a csatorna, de maga a Spockot alakító Leonard Nimoy is kételkedett a figurában, attól tartott, a nézők kiröhögik őt furcsa külseje miatt, és a továbbiakban senki nem veszi majd komolyan színészként. Roddenberry megígérte neki, ha egy idő elteltével sem barátkozik meg a karakter kinézetével, személyesen ír egy epizódot, melyben Spock fülét emberi formájúra műtik át. Erre végül nem került sor, ugyanis a hegyes fülű elsőtiszt szinte azonnal a sorozat legnépszerűbb szereplőjévé vált.
Kirk és Spock mellé érkezett Dr. Leonard McCoy hajóorvos (DeForest Kelley), a kapitány régi barátja, aki zsörtölődő természete ellenére az emberi tényezőt képviselte a fedélzeten. A sorozatot sokan a karakterek dinamikája miatt dicsérik. A Kirk–Spock–McCoy-trió (a Star Trek „Szentháromsága”) amolyan freudi felosztásban működik: a doktor képviseli az érzelmeket, Spock a higgadt logikát, Kirk pedig a kettejük között álló tudatos énként dönt a dolgokról. A triót kiegészítő mellékkarakterek szó szerint színes társaságot alkottak. Míg a korszak legtöbb tévéműsorában még mindig szinte kizárólag fehér hősöket láthattak a nézők, az Enterprise hídján szolgált a japán származású Hikaru Sulu hadnagy (George Takei) és az „Afrikai Egyesült Államokból” érkezett Nyota Uhura (Nichelle Nichols) is.
A fáma szerint Nichols (aki szintén Roddenberry szeretője volt egy időben) az első évad után ott akarta hagyni a szériát, úgy gondolta ugyanis, hogy karaktere nem sok lehetőséget kap a fejlődésre, inkább csak amolyan futurisztikus „telefonos kisasszonyként” funkcionál. Végül Martin Luther King győzte meg a színésznőt, hogy maradjon. A polgárjogi aktivista úgy vélte, Uhura hadnagy fontos figura az afroamerikai közösség számára, aki azt szimbolizálja, hogy a feketéknek is helyük van a jövőben, méghozzá egyenrangúként. Whoopi Goldberg – aki két évtizeddel később szerepelt a Star Trek: Az új nemzedék sorozatban – úgy nyilatkozott, kislányként Uhura jelentette számára a fő inspirációt.
Az Enterprise tisztjei közé tartozik még a skót főgépész, Montgomery „Scotty” Scott (James Doohan) is. A második évadban csatlakozott a legénységhez az orosz származású Pavel Chekov zászlós (Walter Koenig) is. A fiatal, Beatles-frizurás tiszt eredetileg (a brit popzenei inváziót meglovagolva) angol lett volna, de végül egy állítólagos Pravda-cikk hatására, melynek szerzője arról panaszkodik, hogy a szovjetek voltak az elsők az űrben, az Enterprise fedélzetén pedig nincsen egyetlen honfitársuk sem, változtattak az elképzelésen. Ilyen cikk egyébként sohasem létezett, Roddenberryt a kollégái viccelték meg.
A Star Trek 1966 őszén debütált az NBC képernyőjén, és szinte azonnal veszélybe került. Habár a sci-fi rajongók és a fiatalok (különösen az egyetemisták, fiatal értelmiségiek, illetve a korszak ellenkultúráját képviselők) körében hamar népszerű lett, az átlagnézők nem igazán vették a futurisztikus, űrkalandokba ágyazott, magvas gondolatokat boncolgató sorozatot. A nézettség nem hozta a csatorna által elvárt szintet – az elkaszálás bárdja lebegett a készítők feje fölött. Az első, majd a második évad után is egy masszív rajongói kampány kellett hozzá, hogy a sorozat megmeneküljön. 1968 tavaszán az NBC több mint 115 ezer levelet kapott, melyek a folytatást követelték. A kampány egyébként – a legendával ellentétben – nem önszerveződő volt, Roddenberry a stúdió pénzéből finanszírozta, és a legbuzgóbb rajongók segítségével maga szervezte meg.
A klasszikus Star Trek-sorozat máig meghatározó alkotása az amerikai popkultúrának, melynek számos mondata, kifejezése (hasonlóképpen, mint nálunk A tanú legendás szófordulatai) beleivódtak a köznyelvbe. A sorozat számtalan technikai újítást megjósolt, melyek mára mindennapi életünk részévé váltak. A szereplők a mai mobiltelefonokra emlékeztető apró szerkezetek, „kommunikátorok” segítségével beszéltek a hajóval, Spock a számítógépes adatbázist hívta segítségül, ha információra volt szüksége, az ajtók fotocellásan nyíltak-csukódtak (a valóságban nem, csak a képernyőn). A komputerekbe floppykra hasonlító apró, színes lemezeket dugtak, az egyik részben pedig a CD elődjét is megcsodálhattuk. Az ételeket (a későbbi sorozatokban pedig szinte mindent) egy „replikátor” nevű szerkezettel „a semmiből” állították elő, ez a 3D-s nyomtatás távoli jövőbeli utódja lehet. A paródiáknak, más filmekben, sorozatokban előforduló utalásoknak se szeri, se száma, elég, ha az 1999-es Galaxy Quest – Galaktitkos küldetés című filmet vagy az Agymenők- és az Orville-sorozatokat említjük.
A történetek gyakran foglalkoztak a korszakban aktuális kérdésekkel. Burkoltan, de mindenki számára egyértelműen terítékre került a vietnámi háború ügye, a polgárjogi küzdelmek és a rasszizmus, a fegyverkezési verseny és a túlnépesedés. A Föld és szövetségesei által alkotott Bolygók Egyesült Föderációja a demokrácia és az egyenlőség zászlóvivőjeként járta a kozmoszt, míg ellenfeleik, a Szovjetuniót jelképező Klingon Birodalom erőszakos hódítóként hajtott igába más csillagrendszereket. A klingonok mellett visszatérő gonosztevők voltak a vulkániak testvérfajához tartozó romulánok. Az eredeti sorozatban megismert idegen fajok közül híressé váltak a kék bőrű, fejükön antennát viselő andoriaiak, a mai szemmel vicces gyíkemberjelmezes gorn vagy (a fajgyűlöletet jelképező) egyik oldalon fehér, másik oldalon fekete bőrszínű cheroniak. Gyakori húzása volt a sorozatnak, hogy egy-egy földi történelmi korszakot megidéző, párhuzamos civilizációra bukkannak hőseink egy idegen bolygón: az Enterprise többek között nácikkal és chicagói gengszterekkel is összefutott. A Föderáció égisze alatt működő Csillagflotta legfőbb szabálya az Elsődleges Irányelv, mely tiltja a más civilizációk életébe való beavatkozást. Ezt persze Kirk kapitány sokszor megszegni kényszerült – gyakran azért, hogy helyrehozza egy korábbi illetéktelen beavatkozás következményeit.
Televíziótörténeti pillanatnak számít a harmadik évad Platón mostohagyermekei című epizódjában Kirk kapitány és Uhura hadnagy, vagyis egy fehér férfi és egy fekete nő között elcsattanó csók. A legendával ellentétben nem ez volt az első hasonló eset az amerikai tévében – egy évvel korábban Sammy Davis Jr. és Nancy Sinatra váltottak csókot egy show-műsorban –, a Star Trekben látható jelenet mégis emlékezetes maradt. A csatorna állítólag óvatos volt, ezért megkérték a stábot, hogy az ominózus jelentet vegyék fel csókkal és csók nélkül is. William Shatner és Nichelle Nichols azonban szándékosan elbakizták a csókmentes felvételt, ezért csak a másik verziót lehetett használni.
Időközben Lucille Ball eladta stúdióját a Paramount Picturest birtokló Gulf+Western olajvállalatnak, amely egybeolvasztotta a két filmgyártó céget. A Paramount már nem volt olyan elnéző a sok pénzbe kerülő, de gyenge nézettségi mutatókat produkáló sorozattal szemben, miként az NBC-nek is inkább csak a terhére volt Roddenberry műsora. A harmadik évad után megszüntették a szériát, az utolsó, szám szerint hetvenkilencedik részt 1969. június 3-án sugározta az NBC. Hamarosan azonban országszerte ismételni kezdték a sorozatot a különböző adók, a végtelen számú ismétlések pedig újabb és újabb közönséggel ismertették meg az Enterprise-t és legénységét. A ’70-es években a korábban lesajnált sorozat kultikussá vált. A rajongók találkozókat szerveztek, ahol vendégként megjelentek a sorozat sztárjai, jelmezversenyekkel, kvízekkel ünnepelték kedvenc műsorukat (a Star Trek- és sci-fi találkozók máig nagy népszerűségnek örvendenek világszerte), magazinokat (ún. fanzine-okat) gyártottak, és természetesen folyamatosan azt kérdezték, mikor jön a folytatás. 1976-ban egy levélíró kampány hatására, Gerald Ford elnök javaslatára Enterprise-nak keresztelték el a NASA első kísérleti űrrepülőgépét.
Először egy két évadot megért rajzfilmsorozat formájában éledt újjá a sorozat 1973-ban, majd hosszú, kanyargós utat követően 1979-ben bemutatták az Enterprise első mozis kalandját (Star Trek: Csillagösvény). Kirk kapitány és emberei 1991-ig további öt mozifilmben szórakoztatták a nagyérdeműt, idővel pedig a tévéképernyőkre is visszatért a sci-fi legenda. 1987-ben indult útjára a Star Trek: Az új nemzedék, mely talán még elődjén is túltett népszerűségben. Ebben száz évvel Kirkék kalandjai után egy új, nagyobb és sokkal fejlettebb Enterprise űrhajó járja a galaxist Jean-Luc Picard kapitány (Patrick Stewart) parancsnoksága alatt. A Star Trek: Deep Space Nine (1993–99) szokatlan módon egy űrállomáson játszódott, és elődeihez képest sötétebb tónussal és összefüggő történettel operált, a Star Trek: Voyager (1995–2001) egy, a galaxis távoli vidékére került űrhajó hazaútját mesélte el, a Star Trek: Enterprise (2001–05) pedig a Csillagflotta kezdeti időszakában játszódott. Időközben az 1994-ben véget ért Új nemzedék hőseivel is készült négy mozifilm.
A kétezres évek derekán a franchise kifulladni látszott. Néhány év kihagyás után, 2009-ben J. J. Abrams rendezésében került a mozikba az eredeti sorozat szereplőit újragondoló, fiatalos és akcióban bővelkedő Star Trek-reboot, mely két további folytatást szült (Sötétségben: Star Trek (2013), Star Trek: Mindenen túl (2016)). 2017-ben a CBS streaming szolgáltatóján (Európában a Netflixen) indult útjára a Star Trek: Discovery című sorozat, melynek harmadik évada a jövő hónapban startol. Idén januártól márciusig sugározták az idős kapitánylegenda visszatéréséről szóló Star Trek: Picard első évadát, jelenleg pedig egy felnőtteknek szóló, a Star Trek világát harsány, de szeretetteljes humorral kezelő rajzfilmsorozat, a Lower Decks első évada fut. Természetesen könyvek, képregények, vidámpark-látványosságok, videójátékok és megannyi egyéb termék egészíti ki a sort. A jövőben további projektek vannak tervbe véve, úgyhogy bátran kijelenhetjük: az 1991-ben elhunyt Gene Roddenberry által teremtett univerzum még jó sokáig velünk marad.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Tegnapi kultbaitünkben a jövő helyett inkább a múltban kalandoztunk, és az egyik legnagyobb angol uralkodóról, I. Erzsébet királynőről írtunk:
