1046. június 27-én született Szent László, aki szigorú lovagi eszmények mentén kormányozta Magyarországot, és számos téren – a törvényhozás, a hadászat és az egyházszervezés területén is – kiemelkedőt alkotott. Az egyik legismertebb Árpád-házi király emlékezete máig élénken él a magyar népi köztudatban.
László viharos időszakban, a trónviszályok miatt nem idehaza, hanem a Lengyel Királyság területén látta meg a napvilágot. Édesapja a későbbi I. Béla magyar király, anyja Richeza lengyel hercegnő volt. Két fiúgyermek közül a másodikként született. A családot csak 1048-ban engedték hazatérni Magyarországra, amikor nagybátyját, I. Andrást királlyá koronázták. Béla hercegséget kapott testvérétől, ami az ország egyharmada feletti uralkodást jelentette. A nagyravágyó herceg azonban nem elégedett meg ennyivel, ezért fokozatosan kiéleződött a konfliktus közte és András között. 1060-ban Béla legyőzte bátyját a Tiszántúlon, és királlyá koronáztatta magát. Három évvel később azonban I. Béla meghalt, a trónt pedig András fia, Salamon szerezte meg. László és bátyja, Géza – akik apjukat támogatták a harcokban – elhagyni kényszerültek az országot, és Lengyelországba menekültek.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Később a testvérpárnak mégis sikerült kiegyeznie Salamonnal. A kompromisszum értelmében László és Géza dukátust kaptak, vagyis övék lett az ország egyharmada. A testvérek segítettek Salamonnak a kunok, a bizánciak és a besenyők elleni háborúiban, ekkoriban született a híres legenda László és a kun vitéz harcáról. A történet szerint az 1068-as, Kerlés melletti ütközet során – melyben valójában nem a kunokkal, hanem a besenyőkkel vívott küzdelmet a magyar sereg – László észrevett egy pogány harcost, amint lova hátán próbál elrabolni egy szép magyar lányt. Bár súlyos sebesült volt, lovával azonnal üldözőbe vette az ellenséget, de sehogy sem tudta utolérni őt, mert a két ló egyenlő sebességgel futott. László erre felszólította a lányt, hogy rántsa le magával a földre a pogány katonát, amit amaz meg is tett. László és a kun harcos a földön birkóztak egymással, majd hosszú, kimerítő küzdelem után a magyar vitéz (más változatok szerint az elrabolt lány) elvágta ellenfele Achilles-inát, és lenyakazta. A lány az ölébe vette és simogatta a kimerült lovag fejét. A történet pikantériája, hogy László azt hitte, a váradi püspök lányáról van szó, de tévedett, sőt a lányt valószínűleg nem is elrabolták, hanem „bűnös szerelemtől” fűtve menekült el a pogány harcossal – kérlelte ugyanis megmentőjét, hogy ne végezzen a lebirkózott katonával.
Salamon király azonban – tanácsadói javaslatára – a testvérpár ellen fordult, többször is az életükre tört. László és Géza összefogott a király ellen, és újra fellángoltak a trónharcok. 1074-ben a mogyoródi ütközetben a testvérek serege döntő győzelmet aratott. Salamon elmenekült az országból, Gézát pedig királlyá koronázták. Hároméves uralkodás után azonban I. Géza váratlanul meghalt, így öccsére szállt a trón. László – aki bátyja fő tanácsadója volt – nem vágyott a koronára, inkább égi dicsőséget szeretett volna magának, ezért csak hosszas rábeszélés után fogadta el az uralkodói címet. Uralkodásának első időszakát a Salamon ellen viselt háborúskodás foglalta le. A bukott király IV. Henrik német-római császár segítségével tört az országra, később pedig a Kárpátoktól keletre élő kunokkal és besenyőkkel is összefogott. László politikai mozgásterét az unokatestvére elleni küzdelem korlátozta.
Habár ellenezte VII. Gergely pápa reformjait, összefogott az egyházfővel Henrik ellen, továbbá elvette feleségül a császár ellenlábasa, a trónkövetelő Rajnai Rudolf sváb herceg lányát, Adelhaidot. A sváb hercegnő László második felesége volt. Első, korán elhunyt feleségének – aki valószínűleg magyar főnemesi család lánya volt – nevét nem ismerjük. A királynak két házasságából egy-egy lánya született. Adelhaiddal közös lánya, Piroska később bizánci császárné lett, akit keleten szentként tisztelnek. László és Salamon harcához is kapcsolódnak legendák: állítólag egy ízben, Pozsony váránál Salamon két tüzes angyalt látott László feje felett, akik tüzes karddal fenyegették őt, ezért inkább lefújta a csatát. Salamon 1087-es halálával végre elhárult a trónviszályok terhe, ezért László erőteljesebb hódító külpolitikát folytathatott. Törekvéseit a kelet felé vezető terjeszkedés jellemezte, ekkor vált a magyar hódítások első számú célpontjává a Balkán. 1091-ben bevonult Horvátországba, és többször folytatott hadjáratokat Bizánc ellen is, elfoglalta a Morva és a Drina folyók közét, Szerém és Belgrád várával együtt. Megpróbálta elfoglalni a bizánci császár által az Észak-Balkánon hazájukból elmenekült angol lovagoknak adományozott területeket, ez a kísérlete azonban kudarcot vallott. Visszaverte a Magyarországra betörő kipcsakokat, később pedig a lengyel belpolitikába is beavatkozott. Állítólag László az egyik kezdeményezője és lelkes támogatója volt a keresztes hadjáratok ötletének, azonban meghalt, mielőtt részt vehetett volna bennük.
László nemcsak hadvezérként, hanem törvényhozóként is jelentőset alkotott. Három törvénykönyvet is kiadott, melyek védték és megszilárdították a keresztény vallást, és a belviszályok miatt megroppant társadalmi rend visszaállítását szorgalmazták. Nagyon szigorú törvényeket hozott: a magántulajdon védelmét olyan fontosnak tartotta, hogy a legkisebb lopásért, akár egy liba eltulajdonításáért levágták az elkövető kezét, orrát, nyelvét vagy fülét. Nagyobb lopásért automatikusan akasztás járt. Ha a tetten ért tolvaj bemenekült egy templomba, megúszta a halált, de megvakították, tízévesnél idősebb gyerekeit pedig eladták rabszolgának. László törvényeiben a tulajdon elleni bűncselekmények szigorúbb elbírálás alá estek, mint a gyilkosság vagy a nemi erőszak. Az egyházi státuszú tolvajok enyhébb büntetést kaptak, mint a civilek, és László törvénykönyvében jelent meg először írásban a nemesség és a közemberek megkülönböztetése.
A kereszténység helyzete instabilnak számított az akkori Magyarországon, ezért László törvényeiben igyekezett visszaszorítani a pogány és a görögkeleti hit terjedését és erősíteni a katolicizmus pozícióit. Számos apátságot, püspökséget, érsekséget alapított, erősítette Magyarország szuverén keresztény állami pozícióját a német-római császárral szemben. Szimbolikus értéke volt, amikor 1083-ban szentté avatta I. István királyt, fiát, Imre herceget, Gellért püspököt és a két Zobor-hegyi remetét, Andrást és Benedeket. Máig vitáznak róla a történészek, vajon Róma áldását adta-e a szentté avatásokra. László nagylelkűségét és pragmatikusságát mutatja, hogy személyes érzelmeit félretéve annak dacára szentté avatta Istvánt, hogy a néhai király annak idején megvakíttatta a nagyapját, Vazult. Szintén ekkoriban keletkezett a nagyobbik Szent István-legenda, melyben a koronaküldés történetét úgy mesélik el, hogy az a pápa és a császár Magyarországgal szembeni hatalmi ambícióit is gátolja.
I. László király tizennyolc évig uralkodott Magyarországon, uralkodása minden tekintetben az ország felvirágzásával járt. 1095-ben – mint említettük – László a Szentföldre készült, de az időközben kitört cseh trónviszály miatt rokona, Konrád brünni morva herceg megsegítésére kellett indulnia a cseh király ellen. A hadjárat alatt a lovagkirály megbetegedett, és 1095. július 29-én, negyvenkilenc éves korában elhunyt. Utódjául korábban bátyja idősebbik fiát, Álmost választotta, végrendeletében mégis kisebbik unokaöccsére, Kálmánra hagyta a trónt, akit eredetileg egyházi pályára szántak. Műveltsége miatt az új uralkodó Könyves Kálmán néven vonult be a történelembe. Álmos sohasem nyugodott bele a döntésbe, és még öccse halála után is megpróbálta elfoglalni a trónt. László királyt Somogyváron, majd Váradon helyezték örök nyugalomra, sírja zarándokhely – és állítólag több csoda színhelye – lett.
III. Béla király 1192-ben pápai jóváhagyással szentté avatta elődjét. Szent László királyt a szentté avatás után új, díszes sírba helyezték, koponyáját azonban egy különleges ereklyetartóban, ún. hermában őrizték. Az eredeti, fából készült herma a 15. században tűzvészben megsemmisült, a koponya azonban megmaradt. Zsigmond király új hermát készíttetett, amit ezüsttel vontak be. A magyarság egyik legfontosabb ereklyéjének számító hermát ma Győrben őrzik. Az aranyfej című 1964-es, amerikai–brit–magyar koprodukcióban készült ifjúsági filmben tolvajok meglovasítják az ereklyét, de a történet végén természetesen pórul járnak.
Szent László és a koronaharcok történetéről 2001-ben készült történelmi film Sacra Corona címmel, Koltay Gábor rendezésében, Nemeskürty István forgatókönyvéből. A filmet sem a közönség, sem a kritika nem fogadta túl lelkesen. A 2010-es években Ősi János történelemtanár és regényíró kalandregény-trilógiában dolgozta fel Szent László életét A Lovagkirály keresztje, Kard és kódex és A Lovagkirály öröksége címmel.
Lemaradtál a tegnapi kultúraadagról? Innen pótolhatod:
