1918. április 28-án halt meg a börtönben Gavrilo Princip boszniai szerb nacionalista merénylő, aki négy évvel korábban Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolásával kulcsszerepet játszott az első világháború kirobbantásában. Princip megítélése máig vitatott: a szerbek nemzeti hősként tekintenek rá, akinek emlékét szobrok és emléktáblák őrzik, mások terroristának tartják, akinek kezéhez milliók vére tapad.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Princip 1894. július 25-én született Obljaj falucskában, Bosznia-Hercegovinában, a horvát határ közelében, a helyi postamester fiaként. Nyomorúságos körülmények között nőtt fel – nyolc testvéréből hat még csecsemőkorában elhunyt, gyerekként ő maga is elkapta a tuberkulózist. Szarajevóban és Tuzlában végezte tanulmányait, a hatosztályos gimnáziumból azonban osztrákellenes kijelentései miatt kicsapták. Tizennyolc évesen elhagyta a Monarchia területét, és Belgrádba utazott. Vélhetően már gimnazistaként kapcsolatba került különböző pánszláv nacionalista csoportokkal, akik Bosznia-Hercegovina 1908-as annektálása óta követelték erőszakosan az osztrákok kivonulását. Ezek a terrorszervezetek – melyek közül a legismertebb az Egység vagy Halál, közkeletűbb nevén Fekete Kéz volt – 1914-ig hétszer kíséreltek meg merényletet a Habsburg uralkodócsalád tagjai ellen.
Az Ifjú Bosznia nevű csoporthoz tartozó Princip – a legendával ellentétben – sohasem volt a Fekete Kéz tagja, mely szinte kizárólag szerb vezérkari tisztekből toborozta embereit, azonban belgrádi tartózkodása idején jó viszonyt ápolt a szervezet vezetőjével, Dragutin Dimitrijević ezredessel. Az első balkáni háború kitörésekor önként jelentkezett a Fekete Kéz által szervezett gerillaosztagba, azonban gyenge egészségi állapota miatt hazaküldték a frontról. A csalódás csak még jobban felfűtötte a fiatal nacionalistát, így sikerült őt rávenni a Ferenc Ferdinánd ellen tervezett merényletben való részvételre. A merénylet ötlete a szerb titkosszolgálatnál magas pozíciót betöltő Dimitrijević fejéből pattant ki, ő szervezte be Principet és két társát, Nedjelko Cabrinovićot és Trifko Grabežt is. Mindhárom fiatalember tuberkulózisban szenvedett, ezért nem volt sok veszítenivalójuk. A merénylőket – akik járatlanok voltak a fegyverforgatásban – alaposan kiképezték, mozgó célpontra lőni azonban nem tanították meg őket. Nicola Pasić szerb miniszterelnök nem helyeselte a merénylet tervét, attól tartva, hogy az komoly politikai feszültséget szülhet, ezért a merénylők visszahívására utasította Dimitrijevićet. Az ezredes azonban elmismásolta az ügyet, szándékosan hetekkel később küldött üzenetet Principnek és társainak, akik csak a merénylet előestéjén kapták meg azt.
1914 júniusában Ferenc Ferdinánd főherceg nagybátyja, Ferenc József császár utasítására utazott Boszniába, hogy megszemlélje az ottani katonai hadgyakorlatokat. Ismervén a kényes balkáni helyzetet, a trónörököst sokan próbálták lebeszélni az utazásról, de ő nem hallgatott a figyelmeztetésre. Ferenc Ferdinánd és felesége, Chotek Zsófia június 27-én érkezett vonattal Szarajevóba. Már az utazást baljós előjelek kísérték: a vonat többször is leállt meghibásodás miatt, a megérkezéskor pedig bomba robbant a pályaudvaron, és tizenegy embert sebesített meg. A hercegi pár másnap reggel 9-kor kezdte meg hivatalos körútját, melynek során először egy kaszárnyába látogattak, majd 10 órakor elindultak a városháza felé.
Összesen hét merénylő várt a főhercegi párra a szarajevói utcákon, közülük többnek is lehetősége adódott cselekedni. A tizenhét éves Vaso Čubrilović megsajnálta a hercegnőt, ezért nem lépett akcióba. Mohamed Mehmedbasić az Osztrák–Magyar Bank épületénél várta a konvoj elhaladását, végül azonban tétlen maradt, ugyanis attól tartott, a mögötte álló csendőr meghiúsítaná a merényletet. A tizenkilenc esztendős Cabrinović egy rendőrtől kérdezte meg, melyik a főhercegi pár kocsija, mielőtt bombát dobott a járműre. A sofőr azonban, látva a bombát hajító férfit, gyorsítani kezdett, ezért a bomba a kocsi tetőponyvájáról az útra esett, és a mögötte haladó autó előtt robbant fel, megsebesítve a benne utazókat. Cabrinović ciánkapszulát vett be és a Miljacka folyóba ugrott, a kapszula azonban hatástalannak bizonyult, a merénylőt pedig a hatóságok előállították. A sikertelen bombamerénylet miatt a konvoj útját módosították, a figyelmetlen sofőrök azonban tévedésből az eredeti útvonalon haladtak tovább, így lehetőséget adva a lesben álló Principnek, hogy cselekedhessen.
A kialakult káosz tökéletes alkalmat biztosított neki, hogy a főhercegi pár autója közelébe kerülhessen, és kétszer is tüzet nyithasson a járműre, amikor a menet befordult a Ferenc József utcába. Az első lövés Ferenc Ferdinándot érte, a főherceg nyaki ütőerét találta el. A második golyó Zsófia főhercegnével végzett, aki haslövést kapott, és azonnal belehalt a sérülésbe. A trónörököst a kormányzói palotába szállították, ahol tíz perccel később ő is életét veszítette. Utolsó szavaival az állapotát firtató kérdésekre próbált válaszolni: Es ist nichts! (Semmiség!) – mondta. A merénylő saját magával is végezni próbált, azonban a rendőrök kicsavarták a kezéből a fegyvert, a ciánkapszula pedig az ő esetében is hatástalannak bizonyult.
Princip és Cabrinović mellett még hat másik gyanúsítottat tartóztattak le. A bíróság természetesen halálbüntetést kért volna az elkövetőkre, azonban a Monarchia törvényei szerint húsz évnél fiatalabbakat nem ítélhettek halálra. Ezért végül a három fő gyanúsított, Princip, Cabrinović és Grabež – akik a perben magukra vállalták a felelősséget – húsz év fegyházbüntetést kaptak. Egyikük sem érte meg ítélete leteltét, néhány éven belül mindhárman belehaltak a tuberkulózisba. Cabrinovićcsal 1916 februárjában, Grabežzel 1918 februárjában, Princippel pedig ugyanazon év április 28-án végzett a betegség a csehországi Theresienstadt (ma Terezin) börtönében, ahol a hideg időjárás és a rossz higiéniai körülmények felgyorsították a kór előrehaladását.
A főherceg július 5-i temetése után Ferenc József császár ultimátumot küldött Szerbiának, amelyben 48 órát adott a válaszra. A császár többek között követelte, hogy oszlassanak fel minden Monarchia-ellenes terrorszervezetet, száműzzenek az oktatásból mindenféle hasonló propagandát, tartóztassák le a hasonló csoportokhoz köthető személyeket, és fogadják el az osztrák hatóságok közreműködését a nacionalista mozgalmak elnyomásában. Ez Szerbiát teljes diplomáciai vereségre és függetlensége feladására kényszerítette volna. Végül haladék után, július 25-én érkezett meg a válasz, melyben a szerb kormány minden pontot elfogadott, kivéve azt, amely a külső beavatkozást írta elő, megsértve az ország szuverenitását. A diplomáciai kísérletek megbuktak, és egy hónappal a merénylet után, 1914. július 28-án az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának. Ezzel elkezdődött az első világháború.
Gavrilo Princip és társainak alakja köré hamar kultuszt épített az egységes délszláv állam. Princip földi maradványait ereklyeként tisztelték, szarajevói otthonából múzeumot hoztak létre. 1941-ben a horvátok megszállták Boszniát, ekkor a szerb nacionalista merénylő otthonát porig rombolták. A háború után a Tito-féle jugoszláv államban azonban újra hősként tisztelték Principet. Az 1990-es években, a boszniai háború idején újra szerb nacionalistaként tekintettek a merénylőre, ezért egykori házát ismét lerombolták. Ma a szerbek nemzeti hősüknek tekintik Principet, akinek szobrát 2014-ben, a merénylet századik évfordulóján leplezték le Szarajevóban, majd egy évvel később Belgrádban is szobrot kapott.
A merényletről több dokumentum- és játékfilm is készült. Ráthonyi Ákos 1940-es Sarajevo című filmje azon kevés magyar filmalkotások egyike, melyek az első világháborúval foglalkoznak. A történetben egy fiatal arisztokrata lány megismerkedik egy orosz festővel a szarajevói díszszemle idején, és otthagyja érte katonatiszt vőlegényét, azonban amikor kitör a háború és a férfi bevonul katonának, magára marad. 1975-ben Merénylet Szarajevóban címmel készült jugoszláv–nyugatnémet feldolgozás, melyben a trónörököst Christopher Plummer alakította, a századik évfordulón, 2014-ben pedig A merénylet – Szarajevó 1914 címmel osztrák–német koprodukcióban dolgozták fel a történteket.
Ha olvasnál még kultbaitet, kattints ide a tegnapi sztoriért:
