Kincsem, a legyőzhetetlen csodakanca Tápiószentmártonon, gróf Blaskovich Ernő lótenyésztő birtokán született 1874. március 17-én. Apja egy híres angol versenyló, Cambuscan volt, aki Viktória királynő magánméneséből került Magyarországra. Blaskovich akkor már több mint tíz éve foglalkozott angol telivérek tenyésztésével – a lótenyésztés és a lovassportok népszerűek voltak a korszakban, a versenyeket, melyek a nemesség számára remek társasági eseménynek bizonyultak, Széchenyi István honosította meg a reformkorban. A homlokán csillagfoltot viselő, sárga kanca egyéves korában kapta a Kincsem nevet – tulajdonosa ekkor még nem sejtette, hogy később tényleg kincset ér majd számára.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Blaskovich akkoriban nem állt jól anyagilag – lovai sorra bukták a versenyeket –, ezért úgy döntött, az 1874-ben született hat csikót inkább eladja. A vevők öt lovat meg is vásároltak, a későbbi bajnok azonban nem kellett nekik – így Blaskovich úgy döntött, megtartja, és saját maga fogja versenyeztetni. A fiatal kanca Gödre került, ahol trénere az angol Robert Hesp lett. Kétéves korában kezdett versenyezni, első hat győzelmét Németországban aratta. Háromévesen megnyerte az osztrák derbit, de Prágában, Hannoverben, Baden-Badenben, Frankfurtban, Sopronban és természetesen idehaza, Budapesten is lenyűgöző sikereket aratott. Kincsem minden távon – 900-tól 4000 méterig – ugyanolyan magabiztosan teljesített, és ami főként különlegesnek számított, kancaként simán felvette a versenyt a ménekkel, sőt leiskolázta őket. Négyéves pályafutása alatt Európa tizenhárom versenypályáján állt rajthoz ötvennégy futamban, melyek mindegyikében győzelmet aratott.
Egy ízben Baden-Badenben Kincsem egyszerre ért célba az osztrák Hugo Henckel gróf Prince Giles the First nevű telivérjével. Blaskovich nem fogadta el a döntetlent, hanem a futam megismétlését kérte – az akkori szabályok szerint erre lehetősége volt. A két ló még aznap újra versenyre kelt egymással – Kincsem ezúttal öt teljes hosszal előzte ellenfelét. A csodakanca lábízületei azonban hatéves korára elkoptak, egy csikótól kapott rúgás pedig sántává tette. Blaskovich ezért visszavonultatta Kincsemet a versenyzéstől, és a kisbéri ménesbe küldte tenyészkancának, ahol öt csikót ellett: két mént és három kancát. Utolsó csikója, Kincs születése után, 1887-ben megbetegedett, gyomor- és bélgörcsök kínozták, és éppen a születésnapján, március 17-én kimúlt.
A legendás versenylóval kapcsolatban rengeteg anekdota keringett a korabeli sajtóban. Kincsem köztudottan „makrancos hölgy” volt, akinek minden igényét ki kellett elégíteni, hogy hajlandó legyen versenyezni. Állítólag Kincsem az egyik baden-badeni verseny előtt egy napig szomjazott, mert nem volt hajlandó meginni az ottani személyzet által neki kínált vizet. Hosszú keresgélés után végül egy közeli kútban találtak olyan vizet, melynek minősége hasonlított a kanca által megszokott gödi ivóvízhez. Szintén közismert Kincsem legjobb cimborájának, egy fekete-fehér macskának a története, aki a gödi birtokon együtt nőtt fel a versenylóval, és a tréningjeire is elkísérte pajtását, és még a hátára is felmászhatott. A legenda szerint Kincsem nem volt hajlandó elindulni egy futamon, ha nem volt vele hűséges macskatársa. Ezért egyszer, amikor a francia Boulogne-sur-Mer kikötőjében a macska véletlenül elkóborolt, az egész istállószemélyzet kétségbeesetten kereste az állatot.
Kincsem történetét többen kívánták már filmre vinni, egy időben két rivális projekt is versenyzett egymással a megvalósulásért. Végül Herendi Gábor rendezésében került mozikba a Kincsem-film, 2017. március 16-án (valószínűleg nem véletlen a bemutató választott dátuma). A filmesek romantikus kalandtörténetet kerekítettek a legendás versenyló sztorijából, ami látványos és szórakoztató, ugyanakkor kevés köze van a valósághoz. Az őt alakító Nagy Ervinnel ellentétben Blaskovich gróf kis termetű, vékony testalkatú ember volt, és egyáltalán nem élt nagyvilági életet, nem szórta a pénzt, sőt kimondottan zsugori természete volt, és nők csábítása helyett inkább a birtokán, a lovai között töltötte az idejét. Kincsem az ő kezei alatt született, nem egy lóvásárban licitált rá, és semmiféle politikai indok, szabadságharcos vágy nem fűtötte. A filmben ábrázolt románc és a szerelme apjával való rivalizálás is csupán a képzelet műve. Kincsem csontvázát 1954 óta a városligeti Vajdahunyad-várban működő Mezőgazdasági Múzeum őrzi, díjaival, érmeivel együtt. A csodakanca emlékére számos országban neveztek el futamot, olyanokban is, ahol nem is versenyzett. Budapesten a Kincsem Park őrzi a nevét.
Tetszett ez a kultbait-sztori? Olvasd el a tegnapit is, itt:
