Az Egyesült Államok 40. elnöke az Illinois állambeli Tampicóban látta meg a napvilágot, egy ír származású cipőkereskedő legkisebb gyermekeként. Családja az apa alkoholizmusa miatt elég rossz anyagi körülmények között élt, ezért az ifjú Ronald már az iskola mellett is dolgozott, nyaranta például vízimentőként. 1932-ben diplomát szerzett szociológiából és közgazdaságtanból az Illinois-i Eureka Főiskolán, hamar rájött azonban, hogy hangjából és előadói tehetségéből tudna igazán megélni.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Egy ideig sportriporterként dolgozott Chicagóban, majd Hollywoodba áttéve a székhelyét, megpróbálkozott színészként érvényesülni. Az 1940-es, ’50-es években főként mellékszerepeket játszott, legismertebb filmjei a Humphrey Bogart és Bette Davis főszereplésével készült Sötét győzelem, illetve a Kertész Mihály rendezte Út Santa Fébe. A második világháborúban tartalékosként szolgált a légierőben. Kétszer nősült, mindkétszer kolléganőjét vette el: 1938-ban Jane Wymant, 1949-ben pedig Nancy Davist, a későbbi first ladyt.
Mivel színészként nem igazán tudott érvényesülni, és egyre kevesebb szerepet kapott, fokozatosan a politika felé fordult. Évekig volt a Színészszakszervezet (SAG) elnöke, az 1960-as évektől pedig az országos politika frontvonalába került. Habár fiatalon a demokratákat támogatta, később a konzervatív Republikánus Párt mellett tette le a voksát. 1966-ban Kalifornia kormányzójává választották, és olyan sikeres volt a poszton, hogy tíz évig vezethette az államot.
Az 1980-as választásokon republikánus jelöltként fölényes győzelmet aratott a regnáló demokrata elnök, Jimmy Carter fölött, akinek ázsióját alaposan megtépázta az iráni túszdráma. Reagan elnöksége hamar majdnem tragédiába fulladt, 1981 márciusában ugyanis egy elmebeteg taxisofőr – aki állítása szerint Jodie Foster figyelmét szerette volna felhívni, ugyanis megszállottan szerelmes volt a színésznőbe – merényletet követett el ellene. Reagan túlélte a gyilkossági kísérletet, négy évvel később pedig megismételte óriási győzelmét, és így 1989-ig, majdnem 78 éves koráig viselhette hivatalát. 1994-ben teljesen visszavonult, miután bejelentette, hogy Alzheimer-kórban szenved. 2004-ben, tüdőgyulladásban halt meg, 93 évesen.
Ronald Reagan megítélése igencsak megosztó az amerikai társadalomban és a világban. Sokan az egyik legkiválóbb elnöknek tartják, aki kivezette országát a ’60-as, ’70-es évek válságából, és újra felvirágoztatta az amerikai szellemet, egyben véget vetett a hidegháborúnak. Mások ellenben hevesen bírálják neokonzervatív gazdaságpolitikájáért, ami jelentősen csökkentette az állam befolyását a gazdaságban és megnyirbálta a szociális ellátórendszert, jobban kiélezve a társadalmi különbségeket. A Szovjetuniót egyik beszédében a gonosz birodalmának nevezte, de ő volt az is, aki 1985-ben történelmi csúcstalálkozón fogott kezet Mihail Gorbacsovval, a Szovjetunió elnökével, és ezzel ráléptek a hidegháború végéhez vezető útra. Növelte a fegyverkezési kiadásokat, és 1986-ban nemzetközi botrány robbant ki, amikor kiderült, hogy az USA fegyvereket adott el Iránnak, majd a befolyt pénzből a nicaraugai ellenzéket, a Kontrákat támogatta. Később az elnök maga is beismerte, hogy ez téves döntés volt.
Színes figura
Egy biztos: Reagan színes figura volt, akinek életéről és elnökségéről rengeteg érdekesség és anekdota maradt fenn. Kiváló szónok volt, számos beszéde vált híressé, például az 1987-es berlini, amelyben nemes egyszerűséggel arra szólította fel Mihail Gorbacsovot, hogy „bontsa le ezt a falat”. Nem állt távol tőle az irónia és humor sem – sokszor viccelt például a saját életkorával, de híres volt a szovjetekkel kapcsolatos vicceiről is. Azonban politikustársai közül sem rajongott érte mindenki: Indira Gandhi indiai miniszterelnök például ogreként jellemezte őt. Mrs. Gandhi és az amerikai elnök azonban egy dologban nagyon is egyetértett: mindketten híresek voltak arról, hogy hisznek az asztrológiában. Különösen Reagan felesége, a first lady volt megszállottja a csillagjóslásnak – a rossz nyelvek szerint horoszkópjaival férje politikáját is befolyásolta.
Korábbi hivatásához hűen rajongott a filmekért, különösen szerette a sci-fiket. Nem véletlen, hogy hírhedt űrprogramját (melyet tanácsadói, köztük Teller Ede javaslatára indított be) „csillagháborús tervnek” keresztelte a közbeszéd. Állítólag egy tárgyalás során privátban megkérdezte Gorbacsovot, a Szovjetunió segítene-e, ha Amerikát megtámadnák a földönkívüliek. A szovjet főtitkár igennel válaszolt, majd megkérdezte, az USA is így tenne-e, mire Reagan is a segítségéről biztosította Gorbacsovot.
Alakja jól szimbolizálja a ’80-as évek Amerikáját. Olyannyira, hogy amikor a Vissza a jövőbe első részében Marty 1985-ből 1955-be csöppen, Brown doki jót nevet a „fantazmagórián”, hogy harminc évvel később a színész Ronald Reagan vezeti az országot. A készítők öt évvel később szerették volna felkérni Reagant egy rövid cameoszerepre a trilógia harmadik részében, de az akkor már exelnök visszautasította az ajánlatot.
Születésének századik évfordulóján, 2011-ben Budapesten is szobrot avattak a néhai elnök tiszteletére, akinek a hivatalos indoklás szerint „megkérdőjelezhetetlen szerepe volt a hidegháborús időszak lezárásában, és abban, hogy Magyarország visszanyerte szuverenitását”. A Szabadság tér és a Zoltán utca sarkánál felállított, 2,2 méter magas, egész alakos szobor Máté István csongrádi szobrászművész alkotása.
Érdekelnek más kultbait-sztorik is? Akkor olvasd el a tegnapit is:
