Az eset 305-ben történt a Római Birodalom fővárosában. A férfi fiához szerette volna feleségül adni az akkor 13 éves Ágnest, aki azonban keresztény hitéhez ragaszkodva megtagadta a házasságot, végül mártírhalált halt. A lányt a hagyomány szerint január 21-én temették el, ez a nap Szent Ágnes ünnepnapja.
Római Szent Ágnes, a szűz vértanú a katolikus egyház egyik legrégebb óta tisztelt szentje, akinek neve már a 4. század végén felbukkan keresztény szövegekben. Valódi kiléte, és az, hogy létezett-e egyáltalán, máig rejtély. A hagyomány szerint Ágnes 291 körül született kereszténnyé lett római nemesi családban. 12-13 éves volt, amikor Sempronius prefektus szerette volna megkérni fiának a lány kezét, ő azonban visszautasította az ajánlatot, mondván, már eljegyezte magát Krisztussal. A megsértett apósjelölt felszólította a lányt, hogy áldozzon az isteneknek. Amikor Ágnes ezt megtagadta, halálra ítélték, majd meztelenre vetkőztették és egy bordélyba hurcolták – a római jog ugyanis tiltotta szüzek kivégzését.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
A legenda szerint a lány haja hirtelen megnőtt, hogy eltakarja szégyenét, a bordélyházban pedig egy angyal őrizte őt. Azok a férfiak, akik megpróbálták megerőszakolni, megvakultak, egyik ostromlóját pedig egy démon sújtotta halálra. Ekkor boszorkánysággal vádolták meg a lányt, és máglyán próbálták elégetni, a lángok azonban a hóhérokat égették meg. Ezért végül Ágnest lefejezték, illetve más források szerint a hóhér torkon döfte kardjával. A sírjának helyet adó katakomba fölé Konstantina, Konstantin császár lánya bazilikát emeltetett, majd a 7. században I. Honoriusz pápa újfent templomot építtetett a helyen. Ez utóbbi ma is áll Rómában a Via Nomentanán, és Falon Kívüli Szent Ágnes Bazilika néven ismert. Itt őrzik a szent csontjait, míg koponyáját a 17. században Róma egyik leghíresebb terén, a Piazza Navonán, a kivégzés állítólagos helyén épült Sant’Agnese in Agone templomban helyezték el.
Ágnes nevét először egy 4. század közepén született vértanújegyzék említi, történetét a 384-ben elhunyt Damasus pápa verses sírfelirata örökíti meg, és Szent Ambrus milánói püspök is beszél róla A Szüzekről című könyvében. Az állhatatos, a halállal félelem nélkül szembenéző ifjú mártír története hamar nagyon népszerű lett, annak dacára, hogy nevén kívül semmit sem lehetett tudni kilétéről. Alakja beleivódott a keresztény népi kultúrába, és számos művészt is megihletett. Egyházatyák és szónokok nem győzték hirdetni Szent Ágnes dicsőségét, nevét felvették a mise római kánonjába.
Prudentius hispániai himnuszköltő már a 4. században hosszú verssorokat szentelt neki. Gandersheimi Hrosvitha német apáca a 10. században drámában örökítette meg Ágnes történetét, akit egyébként a fiatal lányok védőszentjeként tisztelnek. A népszokás szerint ünnepének előestéjén, január 20-án a hajadon lányok olyan rituálékat végeznek, amelyek segítségével megtudhatják jövőbeli férjük kilétét. Ezt a hagyományt örökíti meg John Keats verse, a Szent Ágnes éje.
Ágnes mártíromsága a 19. századi angol költőfejedelmet, Lord Alfred Tennysont is megihlette, akinek Szent Ágnes estéje című versét Babits Mihály fordításában olvashatjuk magyarul. A képzőművészetben Ágnes leggyakrabban fiatal, szőke hajú lányként jelenik meg, palásttal és pálmaággal a kezében, a lábánál vagy a karjaiban báránnyal.
Ha érdekel az előző kultbait cikkünk is, itt elolvashatod:
