Apa és tini lánya között őszintén és nyíltan beszélgetni a szexről olyan, mint a középiskola: fájóan kellemetlen, nem igazán tanul belőle senki semmit, és hamarabb vége, mint gondolnánk. Nos, többek között ezért nem szeretné egyetlen kamaszlány sem kimondani az apja előtt a pénisz szót. Soha. És többek között ezért az a refrén az esetleg mégis feltett kérdésekre, hogy „menj, és kérdezd anyádat!”, mint a helyzet kezelésére bevett stratégia apa és lánya között.
Ugyanakkor Peggy Orenstein, a Girls & Sex című bestseller szerzője szerint, ha egy apa azt szeretné, hogy a lánya felelősségteljesen éljen szexuális életet – márpedig nyilván azt szeretné – be kell látni, hogy ez, mármint a felelősség, a szülőnél kezdődik. Vagyis, hogy mit ad át a gyerekének, milyen példát mutat, és milyen tanácsokkal látja el őt. A Fatherly remek cikkben foglalta össze a lényeget, ami magyar apáknak sem jön rosszul hasonló esetben, sőt, alighanem most egy információs vákuumba csusszantunk be szemfülesen, mert adott esetben minden tanács jól jön a témában tapasztaltabbaktól.
A legtöbb apának a gyerek tinédzserkorára kikristályosodik az agyában a mesterterv, ami nagyjából és egységesen úgy néz ki, hogy puskával a kezében fogja elhajtani azokat a vakmerő hapsikat, akik harmincéves koráig legyeskedni próbálnának a lánya körül.
Csakhogy ez nem egy hasznos és előremutató viselkedés, mivel egy apának mégiscsak az lenne a feladata, hogy egészséges lelkű nővé nevelje a gyerekét. Aminek része az egészséges szexualitás és az ezzel kapcsolatos önkép is.
Nagy igazság, hogy ahogy az apja bánik a lányával, az fogja őt végigkísérni egész életében. Ezt minden nő tudja.
Mint mindent, ezt is lehet jól, és rosszul is csinálni. Lássuk, mit tanácsol a szakértő, hogyan kell(ene) jól beszélgetni az apának a tini lányával… hát tudják… arról.
Éreztesse vele, hogy méltó a tiszteletre!
A legtöbb apa szokta mondogatni a lányának, hogy milyen gyönyörű, mivel nyilván az is, és különben is, jól esik az ilyesmit hallani. Ugyanakkor a szakértő arra figyelmeztet, hogy az apák hajlamosak túlértékelni a külső megjelenést a belső értékek rovására. „Mindennél fontosabb, hogy az apa kimutassa, hogy feltétel nélkül szereti és elfogadja a lányát, és emlékeztesse őt, hogy bármilyen is legyen, megérdemli a megbecsülést és a tiszteletet – de nem a külseje miatt! Dicsérje, hogy milyen jól megírta a matek dolgozatot, vagy milyen megbízható barát, vagy bármit, csak ne a „de gyönyörű vagy ma” fordulattal jöjjön! Ugyanez persze más nőkre is alkalmazható, alkalmazandó. Ideértve a saját feleségét is.
Ugyanakkor a nők – a családtagok is – nem igazán értékelik a külsejükre tett, viccesnek szánt megjegyzéseket, sőt, az ilyen meggondolatlan tréfálkozások alapvetően befolyásolják, hogy hogyan gondol majd saját magára, és a testére a gyerek. A „milyen szépen kikerekedtél, pofikám”, és hasonló megjegyzések hosszútávra kiható sebeket tudnak ütni a gyerek testképén.
Legyen kedves a gyerek anyjával!
Az, ahogy az apa a gyerek anyjával bánik, egy életre szóló példa lesz a gyerek előtt. Ahogy ön és a házastársa élnek a gyerekek szeme láttára a mindennapokban, akárhogy is nézzen ki, az lesz az iránymutatás a lányának, hogy hogyan kellene viselkednie egy kapcsolatban. Szóval uralkodjon magán, ha nem megy másként, mert ha ön nem teszi, a gyerek sem fog.
Ami pedig még rosszabb: ha azt látja, hogy az anyjával bunkón beszél az apja, ezt fogja természetesnek venni, és nem fogja kikérni magának, amikor vele bánnak így. A végén pedig az imádott kislánya kiköt valami durva seggfej karjaiban, aki egész életében alázni fogja. Ugye nem szeretné?
Tanítsa meg nemet mondani!
Érdekes, de nem azok az ismeretlen, kétes alakok jelentenek a lányára nézve veszélyt, akik leginkább az apák fejében léteznek, és akiktől a példabeszédeikben óvni szokták őt. Valójában éppen a legújabb, csodálatosan jófej (vagy nem) fiúja lesz az, aki megpróbál majd átlépni bizonyos fontos határokat. Csakhogy a kamasz lányok nem szeretnek, vagy mernek udvariatlanok, bunkók, kiábrándítók lenni a fiúkkal. Kicsi koruktól arra nevelik őket, hogy legyenek kedvesek, ezért olyan nehéz tisztán és hangosan nemet mondani a nyomulóknak.
Tehát, az apák feladata, hogy megtanítsák a lányukat, hogy ha tolakodni, vagy erőszakoskodni kezdenek velük, akkortól egyáltalán nem kell sem kedvesnek, sem udvariasnak lenni, sőt, nyugodtan legyenek dühösek! Ezzel teheti apaként a legtöbbet a lányáért! „Ha valaki az akaratod ellenére nyomul, és nem áll le, azzal többé nem kell kedvesnek lenni, sőt! Mondd neki, hogy rohadjon meg, és sétálj el! Ha a fiú még ekkor is erőszakoskodni próbál, akkor nyugodtan vágd pofán.” (Aztán fuss!)
Ne legyen túl direkt!
Ez egyféle Jedi trükk. A kulcs az, hogy nem szabad ajtóstól rontani a házba. Például valahogy így: „A munkahelyemen arról dumáltunk az egyik sráccal, hogy beszélgetni szeretne a 14 éves lányával az orális szexről, és kérte a tanácsomat, hogy én hogyan csinálnám. Azon tűnődtem, hogy te mit mondanál neki.” Orenstein elismerte, hogy az első ilyen kérdése alkalmával tényleg csak a lánya véleményét szerette volna megtudni, végül ez lett életük legőszintébb beszélgetése a szexről. Ami sokkal jobb, mint ha a szülő csak osztaná az észt egyoldalúan, ez belátható.
A szex olyan, mint a pizza
Mármint nem abban az értelemben, ahogy a pornófilmek a pizzás fiúval kezdődnek.
Tehát a következő metaforát kell elmagyarázni a gyereknek: Elhatározod, hogy enni fogsz a barátoddal egy pizzát és lesz egy közös, élvezetes élményetek. Ha nem egyezel bele, nem esztek pizzát együtt.
Ha megérkezik a pizza, ott gőzölög előttetek, de te meggondolod magad, és mégsem kérsz pizzát, akkor nem eszel, és senkinek nincs joga mégis beléd tömni, hanem kénytelen tiszteletben tartani a döntésedet.
És igazán nem kell zavarba jönnie, amikor a szexről beszél a gyerekének, legalább is nem jobban, mint amikor a pizza evésről – tanácsolja Orenstein.
Vagy, mondja neki egyszerűen az igazat: a pizza sokszor jobb, mint a szex.
