Sok vita és tévhit övezi a szülők válását követően a gyermekelhelyezés kérdését. Míg néhány évtizeddel ezelőtt inkább az volt a jellemző, hogy a gyerekek egyik szülőhöz kerülve a másikat csak ritkábban, jellemzően hétvégén látták, addig manapság lehetőség van az úgynevezett váltott láthatásra is.
Ez azt jelenti, hogy a válást követően a gyerek nagyjából ugyanannyi időt tölt apánál, mint anyánál, azaz mindkét helyen van „otthona”. A váltott láthatás első pillantásra igen megterhelőnek hangzik a gyerek szempontjából, hiszen állandó költözködést jelent – a kutatások szerint mégis úgy tűnik, hogy előnyösebb a klasszikus, hétvégi szülős elrendezésnél.
Kevesebb pszichoszomatikus tünet
A gyerekek gyakran testi tünetekkel fejezik ki pszichés rosszullétüket, elsősorban szorongásukat – pszichoszomatikus tünetnek hívjuk, amikor lelki eredete van a fejfájásnak, hasfájásnak vagy egyéb nyűgnek. Egy hatalmas elemszámú friss tanulmány során azt vizsgálták, vajon több ilyen tünetet mutatnak-e a váltott láthatás szerint élő gyerekek, mint válást követően az egyik szülőnél maradó gyerekek. A svéd kutatók majdnem százötvenezer általános iskolás gyerek adatait összegezték. Svédországban viszonylag gyakori megoldás a válást követően a váltott láthatás: az elvált szülők gyerekeinek 30-40 százalékát érinti.
Az eredmények szerint nem túl meglepő módon a legkevesebb pszichoszomatikus tünetük azoknak a gyerekeknek van, akiknek egyáltalán nem váltak el a szüleik, azaz kétszülős családban élnek. Kicsit több tünetet mutattak a váltott láthatásban élők, és még ennél is többet a válás után az egyik szülőhöz kerülő gyerekek. A gyerekek tüneteit befolyásolta az anyagi helyzetük is, és az is, hogy milyen kapcsolatuk volt a szüleikkel, de ez a fentiektől független tényező volt.
Mi az a váltott láthatás?
Általában azt értik alatta, amikor a válást követően a gyerek vagy gyerekek mindkét szülőnél egyenlő időszakot töltenek. A kutatások során már váltott láthatásnak szokták minősíteni, ha a gyerek az idő legalább egyharmadát az egyik szülőnél, és kétharmadát a másiknál tölti.
Könnyű összetéveszteni a közös szülői felügyeleti joggal, utóbbi egy jogi kategória, és azt jelenti, hogy mindkét szülőnek azonos jogai vannak a gyermekkel kapcsolatban. A két dolog természetesen többnyire együtt jár – azaz közös felügyeleti jog és váltott láthatás – de előfordulhatnak ettől eltérő esetek is.
A gyereknek az anyja mellett a helye, nem?
A korábbi elképzelések szerint a válás után is jó ötlet annak alapján megosztani a szülői teendőket, illetve szabályozni a láthatást, hogy a házasság során milyen arányban foglalkoztak a szülők a gyerekkel. A klasszikus elképzelés szerint a házasságok döntő többségében a gyereknevelés feladatainak nagyjából 80 százalékát az anya végzi, jobban mondva: a szülőkkel töltött idő 80 százalékában az anya van a gyerekkel.
Logikusnak tűnik, hogy akkor a válás után is töltse a gyerek napjai 80 százalékát anyánál, a többit meg apánál. Nem?
A fenti dogmát manapság sokan megkérdőjelezik. Először is, az utóbbi években annyit változtak a nemi szerepek, hogy már a 80-20 szabály sem igaz – ez nagyjából annak köszönhető, hogy sok anya dolgozik. Még a dolgozó anyák is hajlamosabbak valamivel többet nevelni a gyereket a dolgozó apáknál, de az eltérés sokkal kisebb: egy több ezer főt vizsgáló felmérés szerint a dolgozó apák heti 33, míg az anyák kb. 50 órát töltenek a gyerekkel.
Ráadásul a gyerekkel töltött idő nem feltétlenül jó mutatója a szülői szerepek megosztásának, hiszen szülőként mind ismerjük a „minőségi idő” fogalmát – attól, hogy az egyik szülő pár órával kevesebbet van otthon, még részt vehet egyenlő mértékben a gyerek életében.
A házasság alatt egyébként is folyamatosan változik a gyerekkel töltött idő mennyisége – mindkét szülő részéről. Függ attól, melyik szülő épp hol dolgozik, ott hány órát tölt, melyikük munkahelye esik közelebb a lakáshoz / ovihoz / iskolához, a gyerek hányra megy, és mikor végez stb.
Míg a házasság során a gyereknevelés megosztása jó esetben rugalmasan változik, és lehet, hogy néha 80 százalék, néha meg teljesen más, a váláskor ez jogilag „bebetonozódik” a gyerek 18 éves koráig bezárólag.
Az elhanyagoló szülő a rizikófaktor, nem a váltott láthatás
A klasszikus elképzelések szerint a pici gyerekeknek egyáltalán nem tesz jót, ha a válás után huzamosabb időt, azaz több napot töltenek apukájukkal, hiszen ők még elsősorban anyához kötődnek. A kutatások azonban ezt sem igazolják: a csecsemők ugyan valóban hajlamosak egy elsődleges szülőfigurához jobban kötődni (ez többnyire az anya, főleg, ha szoptatott babákról van szó), de ez a különbség másfél éves kor környékén eltűnik, és onnantól már „tudja” a gyerek, hogy két szülője van.
A témával viszonylag régóta foglalkoznak a kutatók: egy több mint tíz évvel ezelőtt készült vizsgálat során például egy- és ötéves kor közötti gyerekeket vizsgáltak abból a szempontból, árt-e nekik, ha a válás után az év nagyjából felét apánál, másik felét anyánál töltik (nem fél évet itt, fél évet ott, hanem általában hetekre vagy kéthetekre bontva).
Az eredmények szerint a gyerekek egy része viselkedészavarokkal vagy fejlődési elmaradással küzdött: ezek azok a gyerekek voltak, akiknek egyik vagy mindkét szülője bántalmazó vagy elhanyagoló volt. A váltott láthatás nem okozott zavart a gyerekeknél, vagyis csak akkor, ha az egyik vagy mindkét helyen bántották őket.
Egy másik felmérés során a gyerekek kötődési típusát vizsgálták – azaz azt, hogy megzavarja-e az óvodáskorú gyerekek kötődési képességét, ha a válás után sokszor alszanak apánál. A gyerekek egy részénél valóban kialakult kötődési zavar a vizsgált egy év végén, ezek azok a gyerekek voltak, akiknek elhanyagoló anyjuk volt – a gyerekek kötődési típusát nem befolyásolta a váltott láthatás.
Ha a szülők között vita van
A váltott láthatás még akkor sem tesz rosszat a gyereknek, ha a szülők sokat vitáznak. Mi több, úgy tűnik, hogy ha a váltott láthatásnak köszönhetően a gyerek képes biztonságos kapcsolatot kialakítani mindkét szülőjével, azaz biztonságosan kötődni külön anyához és külön apához is, akkor jobban bírja a köztük lévő esetleges vitákat. Kevésbé kell ugyanis attól tartania, hogy a viták miatt majd valahogyan elveszti egyik vagy másik szülőjét. A fentiek nem vonatkoznak azokra a helyzetekre, ahol a szülők között fizikai agresszió is előfordul, vagyis ahol az egyik szülő bántalmazóként lép fel a másikkal szemben.
A tapasztalatok szerint a váltott láthatás még akkor is gyakran jól működik, ha a szülők (vagy az egyik szülő) eleinte nem is akarták ezt, csupán a bíróság ítélte így, vagy a válás körüli mediációs folyamat során egyeztek végül bele. A felmérések szerint akik végül beleegyeznek, azoknak jó eséllyel beválik a dolog, vagyis az a tévhit sem igaz, hogy végül úgyis egyik vagy másik szülőnél köt ki a gyerek. A válást követő negyedik évben legalábbis a családok 65-90 százaléka még kitartott a váltott láthatás mellett.
A váltott láthatás természetesen kényelmetlen mind a szülők, mind a gyerek számára – úgy tűnik azonban, hogy ha már egyszer válásra kerül a sor, akkor még a kényelmetlenségek ellenére is megéri. Lehetővé teszi ugyanis, hogy a gyerek valódi kötődést alakítson ki mindkét szülőjével – természetesen egy hétvégi apukával is ki lehet alakítani valódi kötődést, de a több együtt töltött idő könnyebbé teszi ezt.
Azaz a témához kapcsolódó kutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy egy esetleges válás kapcsán mindenképp érdemes arra törekedni, hogy a gyermek mindkét szülővel elegendő időt tölthessen – természetesen kivéve azokat az eseteket, amikor bántalmazó szülőről van szó.
