Hát persze, hogy a nulladik óra, ami méltán népszerűtlen, sőt, közutálatnak örvend mind a diákok, mind pedig a tanárok körében, mivel olyankor követel erőfeszítést, amikor az ember normálisan éppen csak ébredezni szokott. A hatékonysága pont ennek megfelelő, az általunk megkérdezett tanárok egybehangzó véleménye szerint. Ja, és ott vannak a szülők is, akiknek ugyancsak nem egészen őszinte a mosolya, amikor szintén kénytelenek egy órával korábban felkelni, félkómában elkészíteni a tízórait, és útnak indítani a gyereket (Reggelizzél! Nem érdekel, hogy nem vagy még éhes, egyél! Tesicucc, hajgumi, elemlámpa megvan?)
Nulladik órába tipikusan testnevelésórát tesznek, aminek nagyon is praktikus oka van. Nem, nem azért, mert a mozgástól olyan jól beindul az agyműködés, hogy csak úgy szárnyal a szellem egész nap. Hanem mert a tornaterem reggel nyolctól délután négyig folyamatosan foglalt, mégsem jut be minden osztály, így meg rögtön nyert az iskola egy héten plusz öt órát. Mielőtt elkezdenénk szidni a mindennapos testnevelésórát, szólunk, hogy nem mai találmány a nulladik óra, harminc éve is volt, pedig akkor még csak heti két tesi volt az órarendben. Akkor sem volt elég tornaterem, meg ma sem, ez úgy látszik, örök.
Azt a szituációt viszont nehéz a kedvencek közé tenni, amikor félálomban, kissé még ernyedt izmokkal fel kell mászni a kötél legtetejére, vagy éppen szekrényt kell ugrani, pedig pavlovilag ilyenkor éppen a vajas kiflit szokta rágcsálni az ember, csöndesen merengve a reggelizőasztal mellett.
Álmából felébresztve is beszél németül!
A másik tipikus nulladik óra a szakkör. A szakkörök elég népszerűek a gimnáziumokban, főleg azokban, ahová a motivált gyerekek járnak, mivel ezek a foglalkozások segítenek felkészülni az érettségire, felvételire, nyelvvizsgára, ráadásul ingyen nyújtanak valami pluszt a téma iránt érdeklődőknek. Elvileg.
Elvileg az iskola részéről is jó megoldás lenne, mivel sok tanárnak a tanórákkal nem jön ki a heti kötelező óraszám, amit szakkörökkel lehet pótolni.
Szakkört viszont akkor lehet tartani, amikor a gyerekeknek nincs más órájuk, vagyis jellemzően nulladik órában, vagy késő délután. Hát fegyelmezni nem kell – mesélte egy gimnáziumi némettanár. Tulajdonképpen használhatatlanok a gyerekek, még fel sem ébredtek, az agyuk még alszik, még magyarul sem nagyon tudnak megszólalni, nemhogy németül. Az adrenalin se ébreszti fel őket, mert egy szakkörön nincs felelés, dolgozat vagy osztályzat. És hát nyilván a tanár is félig alszik még. Valójában semmi értelme a dolognak, de mindenki úgy tesz, mintha lenne.
Vagyis azért járnak a gyerekek nulladik órára, mert egy jó lehetőség a tanulásra, csakhogy nem tanulnak semmit, mert a körülmények pont a tanulásra nem alkalmasak.
Mi akkor a megoldás?
Tegyék át a nulladik órát utolsónak? Csakhogy ez sem fog menni. Ennek az osztálynak, amelyikről a némettanár beszélt, aznap nyolc órája van (mármint a nulladikkal együtt kilenc), a nyolcadik óra pedig nem mondjuk, rajz, hanem történelem. Érettségi tantárgy, amit nem lehet ellinkelni, oda kell figyelni.
Pedig egy jó töri után még biztos nagyon lelkesen beülnének kilencedik órában német szakkörre a tinik úgy fél ötig. Bár lehet, hogy nem, hanem helyette húznak haza – tanulni másnapra.
Lehet, hogy itt az ideje csökkenteni a tananyagot, ha már semmiképpen sem akar beférni a napba?
